Ferenc pápa katekézise a házasságról: a társadalom mesterműve a család

Két napos heves esőzés után ismét napfényben fürdő Szent Péter tér fogadta a zarándokokat, akik részt vettek Ferenc pápa szerdai általános kihallgatásán, melynek katekézise a család témakörében most a házasságot elemezte.

Jézus első jele Kánában a „család mentése”

„A férfi-nő emberpár teremtéséről szóló eredeti isteni szándék megfontolása után most közvetlenül Jézusra figyelünk – kezdte katekézisét a pápa. János evangélista, könyve elején elmeséli a kánai menyegző történetét, melyen részt vett Szűz Mária és Jézus, a tanítványaival együtt. Ám Jézus nem csak részt vett a házasságkötésen, hanem „megmentette az ünnepet” a borcsodával. Ő tehát az első csodás jelét, mely feltárta dicsőségét, egy esküvő összefüggésében töltötte be és Mária anyai törődésétől ösztönzött gesztusa az ő nagy rokonszenvét mutatta a születő fiatal pár iránt.

A társadalom mesterműve a család

Ez felidézi számunkra a Teremtés könyvét, amikor Isten befejezi a világ teremtésének a művét és végül mestermunkát végez, mesterműve a férfi és a nő megteremtése. Jézus a csodáit itt kezdi el, éppen a teremtés mesterművével, egy házasságban, egy esküvőn, egy férfi és egy nő esküvőjén. Jézus Krisztus arra tanít bennünket, hogy a társadalom mesterműve a család: a férfi és a nő, akik szeretik egymást. Ez a mestermű! – hangsúlyozta a pápa.    

Az együtt-maradás nehézségei: félelem és az ideiglenesség érzete

A kánai menyegzőtől kezdve annyi minden megváltozott, de Krisztus „jele” máig érvényes üzenetet hordoz. Ma úgy tűnik, nem könnyű a házasságról, mint ünnepről beszélni, mely megújul az idő múltával, a házastársak egész életének különféle szakaszaiban. Tény, hogy ma mind kevesebben házasodnak. Tény, hogy a fiatalok nem akarnak házasodni. Sok országban ellenben növekszik a válások száma, miközben csökken a gyermekek létszáma. Az együtt-maradás nehézsége – akár házastársként, akár családként – mind gyorsabban és sűrűbben vezet a kapcsolatok felbomlásához, aminek következményét elsőként a gyerekek viselik. De gondoljuk csak meg – emelte ki a pápa –,  hogy a legelső áldozatok, a legfontosabb áldozatok, akik a legtöbbet szenvednek, éppen a gyerekek. Ha kisgyerekként tapasztalod, hogy a házasság egy „meghatározott időre szóló kötelék”, öntudatlanul is hasonlóképpen cselekszel majd. És valójában sok fiatalt vezet ez oda, hogy lemondjon magáról a visszavonhatatlan kapcsolat és egy megmaradó család tervéről. Azt hiszem, nagyon komolyan el kell gondolkodnunk: Sok fiatal miért nem érzi azt, hogy házasságot kössön? Itt van ma ez az ideiglenes, átmeneti kultúra, ahol minden csak ideiglenes, és úgy tűnik, nincs semmi végleges!     

A házasság nehézségei hátterében a nők emancipációja áll?      

Ezek az aggodalmak napjainkban születnek: miért házasodjanak a fiatalok? Miért részesítik előnyben  az együttélést, és sokszor a „korlátozott felelősséget”? Miért nem bíznak – sokan keresztények is – a házasságban és a családban. Fontos ezt megérteni, ha azt akarjuk, hogy a fiatalok rátaláljanak a helyes útjukra. Miért nincs bizalmuk a házasságban? – tette fel a kérdések sorát Ferenc pápa.

A nehézségek nemcsak gazdasági jellegűek, jóllehet ezek valóban komoly okok. Sokan azt tartják, hogy az utóbbi évtizedekben történt változás oka a nők emancipációja. De ez az érvelés sem érvényes. Sőt, ez egy sértés! És nem is igaz. Ez a férfiuralom egy formája, mely mindig uralkodni akar a nőn. Csúnyán viselkedünk, amiként Ádám tette, amikor Isten szólt neki: „Miért ettél a fa gyümölcséből?” És ő ezt feleli: Tőle kaptam. Ez az asszony bűne. Szegény nő! Meg kell védenünk a nőket!

A keresztény házasság áldásának legmeggyőzőbb tanúsága a keresztény jegyesek és a család élete

Valójában minden férfi és nő stabil érzelmi biztonságot szeretne, tartós házasságot és boldog családot. A család áll a fiatalok között a tetszésindex csúcsán. De félelemből hibáznak, sokan nem is akarnak egyáltalán rágondolni, jóllehet keresztények, nem gondolnak a szentségi házasságra, a szövetség egyetlen és megismételhetetlen jelére, mely a hitről szóló tanúságtétellé válik. Talán éppen a tévedéstől való félelem a legnagyobb akadálya annak, hogy befogadjuk Krisztus igéjét, aki megígéri nekünk a kegyelmét a hitvesi egységhez és a családhoz. A keresztény házasság áldásának legmeggyőzőbb tanúsága a keresztény jegyesek és a család élete. Nincs ennél szebb, mint ami a szentség szépségét mondja el. Az Istennek szentelt házasság megőrzi a férfi és a nő közötti kapcsolatot, amit Isten megáldott a világ teremtése óta és ami a béke és minden jó forrása a házastársi és a családi élet egésze számára.

A házasság a kereszténység kezdetén: győzelem az „eltaszítás kultúrájával” szemben

Például, a kereszténység kezdetén a férfi és a nő közötti ilyen kapcsolat nagy méltósága mért vereséget az egyébként teljesen normálisnak tartott visszaélésre, vagyis a férfiak jogaira, hogy elbocsássák a feleségüket, még a legkisebb és megalázó kifogás esetében is. A család evangéliuma, az evangélium, mely éppen ezt a szentséget hirdeti meg, győzte le a „szokásos eltaszítás kultúráját”. A hitvesek közötti gyökeres egyenlőség keresztény magjának ma új gyümölcsöket kell teremnie. A házasság társadalmi méltóságának tanúságtétele meggyőzővé válik ezen úton, a vonzó tanúságtétel útján, az egymás közötti kölcsönösség és egymást kiegészítés útján. Éppen ezért, mint kereszténynek, igényesebbnek kell lennünk ebben a tekintetben.

Egyenlő munkáért egyenlő bért

Például: határozottan fenn kell tartani az egyenlő munkáért egyenlő bér jogát. Miért kell biztosra venni, hogy a nők kevesebbet keresnek, mint a férfiak? Nem! Ugyanazt a jogot! Az egyenlőtlenség egy merő botrány! Ugyanakkor gazdagságként kell elismerni a nők anyaságát és a férfiak apaságát, leginkább a gyerekek javára. Hasonlóképpen, a keresztény családok vendéglátásának erénye, ma égető jelentőségű, különösen is a szegénység, a lepusztulás és a családi erőszak helyzeteiben.

Hívjuk meg Jézust és Máriát az esküvőnkre!  

Kedves fivéreim és nővéreim! Ne féljünk meghívni Jézust az esküvői ünnepre. És ne féljünk meghívni Jézust a házainkba, hogy velünk legyen és őrizze a családot. Hívjuk meg Máriát is! A keresztények, amikor az „Úrban „házasodnak”, Isten szeretetének hatékony jeleivé válnak. A keresztények nem házasodnak csak önmagukért: az Úrban házasodnak, az egész közösség, az egész társadalom javára. A keresztény család e szép hivatásáról a következő alkalommal beszélek” - zárta katekézisét Ferenc pápa.

Pápai köszöntések a kihallgatás végén

A katekézist követően a Szentatya köszöntötte a különböző zarándokcsoportokat, köztük szlovén és horvát híveket. Nekik és az olasz zarándokoknak is azt kívánta, hogy az Apostolok sírjának a látogatása segítse az evangéliumhoz tartozást, a testvérek iránti őszinte szolidaritást, és a keresztény öröm újrafelfedezését. Külön gondolattal fordulok a fiatal házasokhoz. Ma van Sziénai Szent Katalin, Itália és Európa védőszentjének az ünnepe. Köszöntsük tapssal a patrónánkat! Az ő élete segítsen bennünket megérteni az Istenért megélt élet értelmét, az ő megingathatatlan hite segítsen benneteket, kedves betegek, hogy bízzatok az Úrban a nehézség órájában, az ő ereje mutassa meg nektek, kedves fiatal házasok, a családi életben valóban számító értékeket.

(vl)