Örmény népirtás centenáriuma: ma is háborúk pusztítanak

Kedves örmény fivérek és nővérek, kedves testvérek – kezdte üdvözlő beszédét Ferenc pápa a szentmise előtt, majd így folytatta:

„Különböző alkalmakkor ezt az időt a háború idejének neveztem, a „részletekben folyó harmadik világháború” idejének, amelyben nap, mint nap tanúi vagyunk embertelen bűntényeknek, véres öldökléseknek és a pusztítás őrületének. Sajnos még ma is halljuk számos védtelen fivérünk és nővérünk elfojtott és figyelmen kívül hagyott kiáltását, akiket Krisztusba vetett hitük vagy etnikai hovatartozásuk miatt nyilvánosan és kegyetlenül megölnek – lefejeznek, keresztre feszítenek, elevenen elégetnek – vagy lakhelyük elhagyására kényszerítenek.

Ma is egyfajta népirtást élünk, amelynek oka az általános és kollektív közöny: Káin cinkos csöndje, amikor felkiált: „Mit érdekel engem?; „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” (Ter 4,9),

Ferenc pápa utalt rá, hogy az elmúlt évszázadban az emberiség három hallatlanul nagy tragédiát élt át: az első, amelyet általában véve a XX. század első népirtásának tekintenek (II. János Pál és II. Karekin Közös Nyilatkozata, 2001. szeptember 27, Ecsmiadzin); ez az örmény népet, az első keresztény nemzetet sújtotta, a szír-katolikusokkal és ortodoxokkal, az asszírokkal, a káldokkal és a görögökkel együtt. Megöltek püspököket, papokat, szerzeteseket, nőket, férfiakat, időseket, sőt védtelen gyermekeket és betegeket is. A másik két népirtást a nácizmus és a sztálinizmus hajtotta végre. Azután a közelmúltban tömegmészárlásra került sor Kambodzsában, Ruandában, Burundiban és Boszniában. Mégis úgy tűnik, hogy az emberiség nem tudja abbahagyni, hogy ártatlan vér folyjon. A második világháború végén fellobbant lelkesedés látszólag eltűnőben van, mintha szertefoszlana. Úgy tűnik, hogy az emberi család nem akar tanulni saját hibáiból, amelyeket a terror törvénye okoz; ezért még ma is van, aki meg akarja semmisíteni hozzá hasonló embertársát egyesek segítségével és mások hallgatag bűnrészességével, akik az események puszta szemlélői maradnak. Nem tanultuk még meg, hogy „a háború őrültség, értelmetlen mészárlás” – idézett Ferenc pápa 2014. szeptember 13-án, az észak-itáliai Redipuglia első világháborús katonai temetőjében mondott homíliájából.

Kedves örmény hívek, ma fájdalomtól megtört szívvel, de a Feltámadt Úrba vetett reménnyel eltelve emlékezünk annak a tragikus eseménynek a centenáriumára, arra a rettenetes és őrületes mészárlásra, amelyet elődeitek kegyetlenül elszenvedtek. Szükséges, sőt kötelességünk, hogy emlékezzünk rájuk, mert ahol nem él tovább az emlékezet, ott a gonosz továbbra is nyitva hagyja a sebeket; elrejteni, vagy tagadni a rosszat olyan, mintha hagynánk, hogy egy seb továbbra is vérezzen, anélkül, hogy orvosolnánk!

A pápa megköszönte az örmény hívek jelenlétét, majd külön üdvözölte Szerzs Szarkiszján örmény köztársasági elnököt, továbbá a pátriárkákat és püspököket, elsőnek II. Karekin pátriárkát, minden örmény katholikoszát.

Köszöntését Ferenc pápa a következő szavakkal zárta: „Azzal a szilárd bizonyossággal, hogy a rossz soha nem a végtelenül jó Istentől származik, valamint hitünkben gyökerezve, valljuk meg, hogy a kegyetlenséget soha nem lehet Isten művének tulajdonítani, sőt, Szent Nevével soha nem lehet semmiféle módon ezeket igazolni. Éljük meg közösen ezt a szertartást, tekintetünket a Feltámadt Jézus Krisztusra szegezve, aki legyőzte a halált és a gonoszt!”

(vm)