Ferenc pápa homíliája az Isteni Irgalmasság vesperásán

Sok keresztény testvérünk szenved halált pusztán hite miatt 

Fivérek és nővérek!

Még mindnyájunkban visszhangzik a Feltámadt Jézus tanítványainak szóló köszöntése Húsvét estéjén: ”Békesség nektek!” (Jn 20,19). A béke, főleg ezekben a hetekben továbbra is sok nép vágya marad, akik a diszkrimináció és a halál hallatlan erőszakát szenvedik el, csak azért, mert a keresztény nevet viselik. Imánk tehát még erőteljesebb és segélykiáltássá válik az irgalomban gazdag Atyához: támogassa annyi fivérünk és nővérünk hitét, akik fájdalomban élnek, miközben kérjük, hogy térítse meg szívünket: a közönyt váltsa fel az együttérzés.

Krisztus szeretete elhintette szívünkben az üdvösség reményét

Szent Pál arra emlékeztetett bennünket, hogy Jézus Urunk halálának és feltámadásának misztériumában kaptuk meg az üdvösséget. Jézus a Kiengesztelő, aki közöttünk él, hogy felkínálja az Istennel és a testvéreinkkel való kiengesztelődést. Az Apostol emlékeztet rá, hogy a nehézségek és az élet szenvedéseinek ellenére növekszik a remény az üdvösségben, amelyet Krisztus szeretete hintett el szívünkben. Isten irgalmassága eláradt bennünk, igazságossá tett bennünket, békét adott nekünk.

Miért van szükség az Irgalmasság Jubileumi Évére?

Sokak szívében jelen van egy kérdés: miért éppen most kerül sor az Irgalmasság Jubileumára? Egyszerűen azért, mert az egyház, ebben a korszakalkotó változások korában arra kapott meghívást, hogy még erőteljesebben kínálja fel Isten jelenlétének és közelségének jeleit. Ez most nem a szórakozottság kora, éppen ellenkezőleg: arra van szükség, hogy maradjunk éberek és ébresszük fel magunkban a képességet, hogy a lényegre tekintsünk. Az egyház számára annak az ideje ez, hogy ismét megtalálja a küldetésnek az értelmét, amelyet az Úr bízott rá Húsvét napján: legyen az Atya irgalmasságának jele és eszköze (vö. Jn 20,21-23).

A Szentévben tapasztaljuk meg Isten irgalmasságát és tegyünk tanúságot róla

Ezért a Szentév tartsa életben azt a vágyat, hogy fel tudjuk ismerni Isten gyöngédségének annyi jelét, amelyet az egész világnak felkínál, különös tekintettel a szenvedőkre, a magányosokra, az elhagyatottakra és azokra, akik nem reménykednek abban, hogy bűneiket megbocsátják, és az Atya szereti őket. A Szentévben érezzük erősen magunkban az örömöt, hogy Jézus ismét megtalált minket. Mint a Jó Pásztor eljött, hogy megkeressen bennünket, mert eltévelyedtünk. A Jubileumi évben érzékeljük szeretetének melegét, amikor vállára vesz, hogy visszavigyen bennünket az Atya házába. A Szentévben érintsen meg bennünket az Úr Jézus és alakítson át minket irgalmassága, hogy mi is tanúi lehessünk irgalmasságának. Ezért kerül sor a Jubileumra: mert ez most az irgalmasság ideje. Kedvező időszak a sebek begyógyítására, arra, hogy fáradhatatlanul találkozzunk mindazokkal, akik azt várják, hogy kezükkel megérintsék Isten közelségének jeleit, kedvező időszak, hogy mindenkinek felkínáljuk a megbocsátás és a kiengesztelődés útját.

Az Isteni Irgalmasság Anyja nyissa fel szemünket, hogy megértsük az elkötelezettséget, amelyre meghívást kaptunk; eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy az Irgalmasságnak ezt a Jubileumát hűséges és termékeny tanúságtétellel élhessük meg.

(vm)