Ferenc pápa homíliája a húsvéti vigílián: Tanuljunk az asszony-tanítványoktól

Nagyszombaton este fél kilenckor kezdődött a Szent Péter bazilikában a húsvéti vigília szertartás, az egyház egész évi liturgikus életének a csúcspontja. A bazilika átriumában szentelték meg a tüzet, majd a hit tűzfolyama az egyre több föllobbanó mécses révén lassan előrehömpölygött és betöltötte az egész Isten-házát élő fénnyel. Ekkor hangzott fel az Exultet, a Feltámadást bejelentő húsvéti örömének, melyet a bibliai olvasmányok hosszú sora követett. Az ősi könyörgések után Ferenc pápa megkeresztelt tíz katekument. A legfiatalabb közülük egy 13 éves kambodzsai leány, a legidősebb egy 67 éves kenyai asszony. Továbbá négy olasz, három albán és egy portugál katekumen nyerte el az istengyermekség szentségét. A keresztségi rítus után az eucharisztikus rész zárta a hosszú vigília szertartást. Ferenc pápa homíliájában a feltámadás eseménye női alakjainak –  új szakkifejezésével – a „tanítványnőknek”, „asszony-tanítványoknak” a szerepéről szólt.   

Virrasztanak az asszonyok

„A virrasztás éjszakája ez a mai éjszaka. Nem alszik az Úr, virraszt a nép Őre – idézte a pápa a 121. zsoltárt – hogy kivezesse őket a szolgaságból és megnyissa nekik a szabadság útját. Virraszt az Úr és szeretete hatalmával átvezeti népét a Vörös-tengeren és átvezeti Jézust a halál és a poklok mélységén.

A virrasztás éjszakája volt ez Jézus tanítványai és a tanítványnők számára. A fájdalom és a félelem éjszakája. Az emberek bezárkóztak a cenákulumba. Az asszonyok ellenben a szombat utáni nap hajnalán a sírhoz mentek, hogy megkenjék Jézus testét. A szívük tele volt érzésekkel, és azt kérdezték maguktól: „Hogyan fogunk bemenni? Ki hengeríti el a követ a sírtól?” És íme az Esemény első jele: a nagy kő már elvettetett és a sír megnyílt!

Belépnek a sírba

“Belépve a sírba, egy ifjú láttak, aki jobbról ült, fehér ruhába öltözve…” (Mk 16,5). Elsőként az asszonyok látták ezt a nagy jelet: az üres sírt és ők voltak az elsők, akik beléptek… - hangsúlyozta a pápa.

„Beléptek a sírba”. Segít nekünk, ha megállunk itt, a szent virrasztás-éjszakáján, hogy Jézus első tanítványnőinek a tapasztalatáról elgondolkodjunk, mely felhívást intéz hozzánk. De hiszen mi valójában éppen ezért vagyunk itt: hogy belépjünk a Titokba, amit Isten beteljesített az ő szeretet-virrasztásával. Nem lehet Húsvét titkát élni anélkül, hogy belépnénk a titokba! Az nem egy intellektuális tény, nem csak ismeret, olvasás… Több annál, sokkal több!    

Belépnek a titokba

„Belépni a titokba” – ez egy képességet jelent, a meglepetés, a szemlélődés képességét – emelte ki a Szentatya - meghallgatni a csendet és érezni a beszédes csend alig hallható suttogását, melyben Isten szól hozzánk (1 Kir 19,12). Belépni a titokba, azt is kéri tőlünk, hogy ne féljünk a valóságtól! Ne zárkózzunk önmagunkba, ne meneküljünk el attól, amit nem értünk, ne csukjuk be a szemünket a problémák előtt, ne tagadjuk le őket, ne küszöböljük ki a kérdőjeleket…      

A szeretet keresésére indulunk

Belépni a titokba azt is jelenti, hogy túlmegyünk a saját kényelmes biztonságunkon, a lustaságainkon és a közömbösségeinken, melyek lefékeznek bennünket, és azt is jelenti, hogy az igazság, a szépség és a szeretet keresésére adjuk magunkat, hogy kerüljük a kész válaszokat és keressük az olyan, nem banális válaszokat, melyek válságba sodorják a hitünket, a hűségünket és az értelmünket.     

Lehajló alázattal…

Ahhoz, hogy belépjünk  a titokba, szükségünk van alázatra, a lealacsonyodás alázatára – hangsúlyozta a pápa –, hogy leszálljunk az olyannyira gőgös énünk piedesztáljáról, beképzeltségünkből; szükségünk van önmagunk újraértékelésének az alázatára, elismerve azt, ami valójában vagyunk: erényekkel és hibákkal, megbocsátásra szoruló bűnösök. Hogy belépjünk a titokba, szükség van erre a megalázkodásra, ami tehetetlenség, bálványimádásainkból való kiüresedés… és imádás. Imádás nélkül nem lehet belépni a titokba.      

Mária segítségével…

Mindezeket Jézus „asszony-tanítványai” tanítják nekünk. Ők virrasztottak, azon az éjjel, együtt Máriával. És ő, a Szűzanya segített nekik, hogy el ne veszítsék a hitet és a reményt. Így nem maradtak a félelem és fájdalom fogságában, hanem a hajnal hasadtakor elindultak, kezükben hordva a keneteiket és a szeretettől felkent szívüket. Kimentek és rátaláltak az üres sírra. És visszatértek. Virrasztottak, kimentek, és beléptek a Titokba. Tanuljuk meg tőlük, virrasztani az Istennel és Máriával, az Anyánkkal, hogy belépjünk a Titokba, mely bennünket a halálból az életbe vezet” – zárta a húsvéti vigília szertartáson mondott homíliáját Ferenc pápa.

(vl)