Ferenc pápa imádsága a Colosseumnál tartott keresztútjárás végén

Ferenc pápa imádsága a keresztút végén:

Ó, keresztrefeszített és győzedelmes Krisztus, Keresztutad az élet szintézise, az Atya akarata iránti engedelmességed ikonja; az értünk, bűnösökért kimutatott szereteted megvalósulása, küldetésed próbája, a kinyilatkoztatás és az üdvösségtörténelem végleges beteljesülése. A kereszt súlya megszabadít bennünket az összes terhünktől. Az Atya akarata iránti engedelmességedben vesszük észre a lázadásainkat és engedetlenségeinket. Benned, akit a te néped és a te szeretteid eladtak, elárultak és keresztrefeszítettek, mi a saját árulásainkat és hétköznapi hűtlenségeinket látjuk meg. Ártatlanságodban, feláldozott Bárány, a bűnösségünket látjuk. A megpofozott, leköpött és eltorzult arcodban bűneink szörnyűségeit látjuk. A Passió kegyetlenségében a szívünk és cselekedeteink kegyetlenségét látjuk. „Elhagyatottságodban” látjuk mindazokat, akiket elhagyott a család, a társadalom, a figyelem és a szolidaritás. Hústól megfosztott, felszaggatott és összetört testedben az út szélén álló, elhagyatott testvéreink testét látjuk, a nemtörődömségtől és a közömbösségtől eltorzulva. Szomjúságodban Uram, a te irgalmas Atyád szomjúságát látjuk, aki az egész emberiséget benned akarta átölelni, megbocsátani neki és megváltani. Benned, isteni szeretet, látjuk még ma is az üldözött, lefejezett és keresztrefeszített testvéreinket, a Beléd vetett hitük miatt, ami a szemünk láttára, gyakran cinkos hallgatásunkkal történik meg.       

Helyezd, Urunk a szívünkbe a hit, remény és szeretet érzéseit, bűneink fájdalmának az érzéseit, és indíts bennünket a bűnbánatra a bűneink miatt, melyek keresztre feszítettek téged. Indíts bennünket arra, hogy a szóbeli megtérésünket az élet és a tett megtérésébe alakítsuk át. Indíts bennünket arra, hogy megőrizzük magunkban eltorzult arcod emlékét, hogy ne feledkezzünk meg soha arról, hogy milyen drága áron váltottál meg minket. Keresztrefeszített Jézus, erősítsd meg bennünk a hitet, hogy az ne omoljon össze a kísértésekkel szemben, hogy ne tévelyegjen el, engedve a világ megkísértéseinek; őrizd meg bennük a szeretetet, hogy azt ne csapja be a korrupció és a világiasság. Taníts meg bennünket arra, hogy a Kereszt a Feltámadáshoz vezető Út. Taníts meg bennünket, hogy Nagypéntek a világosság Húsvétja felé vezető Út; tanítsd meg nekünk, hogy az Isten soha nem feledkezik meg egyetlen fiáról sem, és nem fárad bele abba, hogy megbocsásson nekünk és átöleljen minket végtelen irgalmával. Taníts meg nekünk, hogy mi se fáradjunk bele bocsánatot kérni és higgyünk az Atya határtalan irgalmában!

Beszéde végén a pápa elimádkozta Loyolai Szent Ignác imádságát:

Krisztus lelke, szentelj meg engem! Krisztus teste, üdvözíts engem!

Krisztus vére, ihless meg engem!Krisztus oldalából kifolyó víz,

moss tisztára engem! Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!

Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!Szent sebeidbe rejts el engem!

Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!

Halálom óráján hívj magadhoz engem! Add, hogy eljussak hozzád,

és szentjeiddel dicsérjelek téged,mindörökkön-örökké.Ámen.