Tíz éve hunyt el II. János Pál pápa

2005. április 2-án a Szent Péter téren összegyűlt hetvenezer ember és a televíziós összeköttetésen keresztül az egész világ kísérte II. János Pál életének utolsó pillanatait. Halálának bejelentése a történelem egy hosszú és rendkívüli lapjának végét jelentette, nemcsak egyházi szempontból, amelyet a lengyel pápa alakja határozott meg, akit néhány évvel később szentté avattak.

Ritkán fordul elő, hogy a világ egy adott pontján megáll az idő

Ritkán fordul elő, hogy a világ egy adott pontján megáll az idő. 2005. április 2-án 21.37 perckor ez történt a Szent Péter téren a pápai lakosztály ablaka alatt. „Kedves testvérek! 21.37 perckor szeretett Szentatyánk, II. János Pál visszatért az Atya Házába…” – jelentette be halálát Sandri bíboros. Az egy távoli országból érkezett pápát nem sokkal később „Azonnal szent” feliratokkal búcsúztatták a hívek közel 27 év pápai szolgálat után.

Mindenkihez és mindenről szólt a lengyel pápa, aki képes volt magával ragadni mindenféle embert

„Ne féljetek! Nyissátok ki, tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt! Ne féljetek!” – visszhangzanak II. János Pál híres szavai. Mindenkihez és mindenről szólt a lengyel pápa, aki képes volt magával ragadni mindenféle embert, minden földrajzi és emberi távolságból, és át tudott lépni a sosem remélt remény határain. Aki április 2-án siratja Wojtyła pápát, az úgy emlékezik rá, mint a hit védelmezője, akit a betegség bizonytalanná tett járásában, de sosem a küldetésében, hithirdetésének szilárdságában, még akkor sem, amikor ereje megfogyatkozott: „Sose adjátok meg magatokat egy olyan világnak, amelyben az emberek éhen halnak, analfabéták vagy nincs munkájuk. Védelmezzétek az életet annak minden pillanatában és minden energiátokkal igyekezzetek a földet élhetőbbé tenni mindenki számára” – hangzottak szavai.

(sv)