Ferenc pápa virágvasárnapi homíliája: "Nincs alázat megalázkodás nélkül"

Március 29-én, Virágvasárnap, Urunk szenvedésének a vasárnapján Ferenc pápa gyönyörű tavaszi napsütésben a Szent Péter téren  tartotta az ünnepi szentmisét. A szertartás a tér közepén álló obeliszk tövénél kezdődött, az Úr jeruzsálemi bevonulásának az emlékezetére. Virágvasárnap az idén egyúttal a 30. Ifjúsági Világnap ünnepe is, ezért a körmenet elején fiatalok haladtak, kezükben hatalmas pálmaágakkal. „Domenica delle Palme” – az ünnep olasz neve, Pálmavasárnap, mert a zöld pálmaág a győzelem és megdicsőülés jelképe. Másrészt a szenvedés és a halál ünneplése is ez a nap, amelynek látható jele a vértanúságra emlékeztető piros miseruha és a szentmise során felhangzó passió, Urunk szenvedéstörténete.

Ferenc pápa – aki homíliájában Isten alázatáról szólt – kezében egyszerű, fából készült pásztorbottal lépdelt a miseasszisztencia végén a Szent Péter bazilika előtti szabadtéri oltárhoz.

„Ennek az ünnepélyes szertartásnak a középpontjában – kezdte beszédét  a pápa – az az Ige áll, amit az előbb hallottunk a Filippiekhez írt levél himnuszában: „Megalázta magát” (2,8). Jézus megalázkodása. Ez a szó feltárja nekünk Isten stílusát, az alázatot, és következésképpen azt is, amilyennek a keresztény stílusának kell lennie: alázatosnak.  Ez a stílus szüntelenül meglep bennünket és válságba sodor: soha nem tudunk hozzászokni egy alázatos Istenhez!

Isten megalázkodik, hogy együtt járjon a népével

A megalázkodás mindenekelőtt Isten stílusa – folytatta a pápa – Isten megalázkodik, hogy együtt járjon a népével, hogy elviselje hűtlenségeiket. Jól látjuk ezt a Kivonulás történetét olvasva: milyen megaláztatás az Úrnak meghallgatni az összes zúgolódást és panaszkodást! Mózes ellen lázadtak, de valójában Őellene, az Atyjuk ellen mentek, aki kihozta őket a rabszolgaság állapotából, és átvezette őket a pusztán egészen a szabadság földjéig.

Ezen a héten, a Nagyhéten, mely a Húsvéthoz vezet minket, Jézus megalázkodásának ezen az útján megyünk. Csak így lesz az számunkra is „Szent”! – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Együtt az Alázatossal, lépésről lépésre

Hallani fogjuk a nép vezetőinek a megvetését és a csalárdságaikat, hogy elejtsék őt. Jelen leszünk Júdás, a tizenkét apostol egyikének az árulásánál, aki eladja őt harminc ezüstért. Látjuk az Úr letartóztatását, és ahogy elhurcolják mint egy gonosztevőt; ahogy a tanítványok elhagyják őt, ahogy elhurcolják a főtanács elé, halálra ítélik, ütlegelik és meggyalázzák. Aztán halljuk Pétert, a tanítványok „szikláját”, ahogy háromszor megtagadja őt. Halljuk a vezetők által fölizgatott tömeg üvöltését, mely Barabás szabadon bocsátását és az ő megfeszítését kéri. Látjuk, amint a katonák kicsúfolják őt, bíborköntösbe öltöztetik, tövissel koronázzák. Aztán látjuk őt a fájdalom útján, a kereszt alatt, halljuk a tömeg és a vezetők gúnyolódását, akik kinevetik, ahogy ő Király, az Istennek a Fia.  

Ez az Isten útja, az alázat útja! Ez Jézus útja és nincs más út. Nincs alázat megalázkodás nélkül!        

Ez az Isten útja, az alázat útja! Ez Jézus útja és nincs más út. Nincs alázat megalázkodás nélkül! – folytatta homíliáját Ferenc pápa.        

Végigjárva egészen ezt az utat, az Isten Fia felvette a „szolga alakját” (v.ö. Fil 2,7). Valójában az alázat szolgálat is, vagyis helyet ad Istennek, önmagából kivetkőzve, önmagát „kiüresítve”, ahogy a Szentírás mondja. Ez a kiüresedés a legnagyobb megalázkodás.

Van egy, a Jézus útjával ellentétes másik út: a világiasság útja. A világiasság a hiúságnak, a gőgnek és a sikernek az útját ajánlja nekünk… Ez egy másik út. A gonosz ezt javasolta Jézusnak negyvennapos pusztai tartózkodása során. De Jézus habozás nélkül elutasította. Vele együtt, de csak az ő kegyelmével és segítségével együtt, mi is le tudjuk győzni a hiúságnak és az evilágiságnak ezt a kísértését, nemcsak a nagy alkalmak során, hanem az élet normális keretei között is.    

„Seregnyi tanúságtevő” példája

Segítsen bennünket ebben sok-sok férfi és nő példája, aki csöndben és rejtettségben, minden nap lemondanak önmagukról, hogy másoknak szolgáljanak: egy beteg rokont, egyedülálló öreget, fogyatékos személyt, egy hajléktalant… - buzdított a pápa a homíliájában.

Gondoljunk azok megaláztatására, akik az evangélium iránti hűséges magatartásuk miatt hátrányos megkülönböztetést szenvednek és ennek árát a személyükben fizetik meg. Gondoljunk azokra a testvéreinkre és nővéreinkre, akiket azért üldöznek, mert keresztények, ők a jelenkor vértanúi: nem tagadják meg Krisztust, és méltósággal viselik a bántalmazást és a gyalázkodást. Őt követik, az ő útján! Valójában „seregnyi tanúságtevőről” beszélhetünk (v.ö. Zsid 12,1), napjaink vértanúiról. A Nagyhét során lépjünk mi is eltökélten az alázatnak erre az útjára, a mi Urunk és Üdvözítőnk iránti nagy szeretetből. A szeretet legyen a vezetőnk és adjon erőt nekünk. Ahol ő van, ott leszünk mi is (v.ö. Jn 12,26) – fejezte be virágvasárnapi homíliáját Ferenc pápa.

(vl)