A pápa Nápoly Scampia szegénynegyedében: Ne engedjétek ellopni a reményt!

A perifériák pápája Nápoly perifériáján

Ferenc pápa nápolyi látogatásának első programjára a kikötőváros egyik nehézsorsú peremnegyedében került sor. A Scampia nevű periféria a központtól észak-keletre fekszik és a háború után épített lélektelen sokemeletes házakból áll, ahol az odatelepedett lakosság gyökértelenül, megfelelő iskolai, egészségügyi, kulturális ellátás nélkül nőtt fel. A munkanélküliség, az írástudatlanság itt az országos átlag többszöröse és ennek megfelelően a bűnözés, a camorra, a nápolyi bűnszervezet jelenléte is átlagon felüli. A jórészt a hetvenes és kilencvenes évek között épült új városrésznek nagy kihívást jelentett az 1980-as földrengés, ami után a környék valóságos gettóvá vált. Az első rendőrkapitányságot csak 1987-ben építették meg, miután a környéken virágzott az alvilági élet. Már II. János Pál pápa meglátta a helyzet rendkívüliségét és éppen ezért 1990-ben felkereste Scampiát. Emlékezetes beszéde a mában is visszhangzik: „Soha ne adjátok meg magatokat a rossznak!”.

A pompeji Szűz Mária segítségével

Ezek után érthető, hogy a perifériák pápája, Ferenc, éppen ide látogatott, miután a pompeji Mária kegyhelyét felkereste, hogy már kora reggel erőt merítsen a rendkívüli nápolyi kihívásokhoz. A Scampia városnegyed közepén fekszik az a tér, mely éppen 25 éve látta vendégül a lengyel pápát. Az akkori látogatás emlékére mára hivatalosan is a II. János Pál pápa nevet viseli.

Egyszerű emberek között egyszerűen, szegényen…

A mostani szombati napon ide gyűltek a környék lakói, hogy találkozzanak Péter utódával. Mióta a pápák járják a világot, ilyen szerény, eszköztelen helyszín még nem adódott. Mindössze egy vászontetőt emeltek, ha netán esne, egyébként pedig egy lépcsősor felső szintje volt a pápai tribün. Óriáskivetítők sem voltak, sem bármiféle díszlet. Puszta-pőrén fogadta a Scampia a pápát, amilyen kinézetű egyéb más napokon. Most a különlegességet talán az jelentette, hogy Ferenc pápa arra kérte a gyerekeket, telepedjenek le a lépcsőre, egészen közel hozzá. Rögtön meglett a díszlet, egy sereg nápolyi gyerek, akiket azonban a pápának, mint egy hittanórát tartó káplánnak időnként kicsit fegyelmeznie kellett. A találkozás minden formalitást nélkülözött: Scampia lakóinak képviseletében hárman szóltak a pápához, egy fülöp-szigeteki bevándorolt asszony, egy gyári munkás és egy bíró, és szabadon fogalmazva tették fel kérdéseiket. A pápa beszédében ezekre a kérdésekre válaszolt.

Nagyjából rögtönzött beszéd…

A pápa beszéde a leírt szöveg ellenére jórészt rögtönzés volt. „Ide akartam jönni, ide a perifériára, Nápoly peremkerületébe, hogy köszönthesselek benneteket és megköszönjem nektek ezt a meleg fogadtatást, mert a nápolyiak, nemde, soha nem lehetnek hidegek” - kezdte beszédét a pápa, mire Scampia népe felzúgott, hogy „Soha!”. Jöttem azért is – folytatta a pápa – mert a püspökötök megfenyegetett, hogy ide kell jönnöm”. Olyan nép vagytok ti, melynek bonyolult és drámai a történelme. Az élet Nápolyban soha nem volt könnyű, mégsem volt soha szomorú! Ez a ti nagy erőforrástok! Az életnek számos nehézség árán megszerzett kultúrája az, mely segít nektek felállni minden esés után, oly módon, hogy soha ne a rossz mondhassa ki az utolsó szót. A reménység az a nagy örökség, az a nagy „lélek-emelő”, mely támadásnak és tolvajlásnak van kitéve. Jól tudjuk, hogy aki szándékosan a rossz útra tér, az ellop egy darab reményt, valami semmitmondó csekélységért meglopja a becsületes embereket, meglopja a város jóhírét és gazdaságát” – hangsúlyozta erőteljes szavakkal Ferenc pápa. 

Mindnyájan migránsok vagyunk, Isten gyermekeiként hazafelé…   

A bevándorlók és hajléktalanok képviseletében szóló fülöp-szigeteki asszonynak válaszolva a pápa szabadon kifejtette a nézetét a migránsokról. „Ők az Isten gyermekei, polgárok! De miért is szükséges ezt fejtegetni? Talán másodrangú emberek a migránsok? Meg kell értetni velük, hogy olyan polgárok, mint mi, Isten gyermekei. És ők úgy migránsok, mint mi, mert mi mindannyian azok vagyunk, bevándorlók a másik haza, az örök haza felé! Bárcsak megérkeznénk oda, mindnyájan! Csak senki el ne vesszen útközben! Mindnyájan migránsok vagyunk, Isten fiai vagyunk, úton járók. Ez nincs leírva egy könyvben sem, de a testünkbe van írva, az életutunkba, ami arról biztosít minket Jézusban, hogy mindnyájan Isten szeretett gyermekei vagyunk. Senkinek nem lehet itt állandó lakása ezen a földön, hiszen előbb-utóbb mindnyájunknak el kell menni innét” – szólt szenvedélyes hangon Ferenc pápa.

A munkával megkeresett kenyér ad ember-méltóságot

Egy nápolyi munkás kérdésére felelve a pápa elmondta, hogy „a munkanélküliség, különösen is a fiatalok számára a jelenkor egyik negatív jele. Gondoljatok csak arra – mondta – hogy 25 év alatt a fiatalok 40 százaléka munkanélküli. Ez nagyon súlyos helyzet. Milyen jövőjük lehet? A felelősség ezért nemcsak egy városé, egy országé, hanem az egész világé! Miért? Mert a gazdasági rendszer kidobja, leselejtezi az embert, most a fiatalok vannak soron, nincs munkájuk. Az sem lehet válasz erre, hogy a karitász segít és vannak önkéntesek, mert a probléma nem az, hogy nincs mit enni, hanem az, hogy nincs lehetőség hazavinni a munkával megkeresett kenyeret. És amikor az ember nem keresi meg a kenyerét, elveszti a méltóságát. A munkanélküliség ellopja tőlünk a méltóságot. Harcolni kell érte, meg kell védeni a mi polgári méltóságunkat. Ez a mai kor drámája. Nem szabad csendben maradnunk! A ki nem fizetett munka az emberi személy kizsákmányolása”. Ferenc pápa elmesélte egy fiatal lánynak a történetét, aki napi 11 órában, a hét minden napján dolgozik, havi 600 euróért. Ez rabszolgaság, embertelen, nem keresztény! A feketemunka is kizsákmányolás, mert ellopják a nyugdíját, az egészségügyi biztosítását. Éppen emiatt harcolni kell az emberi méltóságunkért, hogy kenyeret vihessünk haza!”.

A korrupt megromlik és bűzlik…

A nápolyi Fellebbviteli Bíróság elnökének a kérdésére válaszolva a pápa Bosco Szent János szavát idézte: „jó kereszténynek és becsületes állampolgárnak kell lenni”. Majd a bíró által említett korrupció értelmét adta, egy tágabb összefüggésben. „Ha bezárjuk az ajtót a bevándorlók előtt, az már korrupció! A korrupció kísértése mindnyájunkat megérint és elindít lefelé egy lejtőn, először a könnyebb ügyletek felé, aztán egyre mélyebbre. Mennyi korrupció is van a világon!” – sóhajtott fel a pápa. „A korrupció az egy piszkos dolog, ami bepiszkít, korrumpál, megront. Ami pedig megromlik, az büdös lesz. A korrupció bűzlik, érted! Amikor a társadalom korrupt, bűzlik! Amikor egy keresztény korrupt, bűzlik! Értitek?”

Az újjászületés reménységével, jó politikával… 

Ferenc pápa ezek után elismerő hangon szólt azokról a már folyamatban lévő nápolyi kezdeményezésekről, melyek „a jó politika jegyében a reménység, az újjászületés útját jelentik. Csináljátok egymás közt ezt a jó politikát! – bíztatta őket. Nápoly mindig kész arra, hogy feltámadjon, hogy az ezerszer kipróbált reménységre támaszkodjon. A reménység gyökere ott fészkel a nápolyiak szívében, az örömben és a vallásosságukban. Ezzel a reménységgel menjetek tovább, befogadva mindenkit, aki ide hozzátok jön, ők mind nápolyiak! Tanuljanak meg a ti szép és édes nyelveteken beszélni. Ezt kívánom nektek, védőszentetek, Szent Januáriusz közbenjárására. Végül nápolyi dialektusban köszönt el tőlük: „A Maronna v’accumpagne! A Szűzanya kísérjen benneteket! – zárta beszédét Ferenc pápa Nápolyban a város Scampia szegénynegyedében.

(vl)