Derült égből jubileum - P. Vértesaljai László jegyzete a szentév meghirdetéséről

Ferenc pápa szolgálatának második évfordulóján mindenki hátratekintett, emlékezett és értékelőt írt vagy éppen várt az eltelt két év pápaságáról mely alaposan felkavarta az állóvizeket, mozgásba hozta az egyházat és közvetve a világot is. Ez a múltba tekintés azonban március 13-án pénteken csak délután fél hatig tartott, mert akkor egy nagyböjti bűnbánati szertartás keretében tartott homília során – derült égből jubileum! – Ferenc pápa bejelentette a 2016-os rendkívüli szentévet. A múltba révedő tekintetek egycsapásra a jövő felé fordultak, el is felejtettük már azt a meglepetésekkel teli két esztendőt.  
Most eszmélünk és keressük az összefüggéseket. Próbáljuk szétválogatni az esetlegest és a törvényszerűt, a véletlent és a szándékosat.

Siet a pápa? Hiszen a mexikói Televisas-nak azt mondta, úgy érzi, hogy csak rövid ideig, pár évig tart majd a pápasága. Ebből adódhatna éppen a sietsége is! De azt már évekkel ezelőtt, még Buenos Airesben rögzítenie kellett volna, hogy mostanra időzíti az irgalmasság rendkívüli szentévét! Éppen a vasárnapi miseciklus C, vagyis a Lukács-evangélium évében. Mert a harmadik evangélium szerzője az Irgalmasság evangélistája a keresztény hagyomány szerint. Dante Alighieri írja róla, hogy ő a „scriba mansuetudinis Christi”, Krisztus szelídségének a narrátora. Közismertek az isteni irgalmasságról szóló példabeszédei, mint az elveszett drachma, az elveszett bárány és az elveszett fiú története…

A szentév hivatalos és ünnepélyes meghirdetése a Bulla felolvasásával és közzétételével a Vatikáni Szent Péter bazilika szent kapuja mellett történik meg az Isteni Irgalmasság vasárnapján, mely ünnepet Szent II. János Pál pápa alapította Húsvét második vasárnapjára.

A zsidók körében a jubileum eredetileg egy ötven évenként visszatérő szentévet jelentett, melyben Izrael minden fiának helyre kellett állítania az egyenlőségét, új lehetőséget kínálva azoknak a családoknak, melyek ilyen vagy olyan oknál fogva elvesztették a javaikat, sőt a személyes szabadságukat. A jubileum a gazdagokat ellenben arra emlékeztette, hogy eljött az az idő, melyben az izraelita rabszolgák, újból szabaddá válva, ismét igényt tarthatnak a jogaikra. II. János Pál pápa ezt úgy fogalmazta, hogy „az igazságosság, Izrael törvénye szerint, elsősorban a gyengék védelmében áll” (Tertio Millennio Adveniente 13).

A katolikus egyház a szentévek hagyományát VIII. Bonifác pápával kezdte 1300-ban és annak megtartását százévenkénti időtartamban rögzítette. Bő másfél évszázad élő tapasztalata után a valós igények láttán huszonöt éves új ritmust vezettek be 1475-ben, azért hogy minden generációnak lehetővé tegyék a Rómába elzarándokolást. A rendkívüli szentévek alkalmai, ellenben a visszatérő szabályossággal szemben, eltérő jellegűek.

Az egyház eddig 26 rendes szentévet hirdetett meg, az utolsó és a maga nemében a legnagyobb szabású a 2000-es Nagy Jubileumi Szentév volt. A rendkívüli szentévek szokása a XVI. században született, ami a múlt században a megváltás centenáriumához kapcsolódott először 1933-ban, melyet XI. Piusz pápa hirdetett meg, majd amit II. János Pál pápa folytatott 1983-ban a megváltás 1950 évvel ezelőtti emlékére.

A katolikus egyház az ősi zsidó jubileumnak erős spirituális jelleget adott. Elsősorban a bűnök megbocsátásából állt, ehhez kapcsolódott a búcsú szokása, valamint az Istennel és a felebaráttal való kapcsolat teljes megújítása. Így a jubileum a hitet mélyítette el, illetve a hiteles keresztény tanúságtételre ösztönzött.

Az Irgalmasság Rendkívüli Jubileumának a meghirdetésével Ferenc pápa az Atya irgalmát helyezte Isten népe figyelmének a központjába: mindenkinek vissza, haza kell térnie az Atyai Házba! A szentév kezdőrítusához tartozik a Porta Sancta, a Szent Kapu ünnepélyes megnyitása mind a négy nagyobb római bazilikában, melyek a Vatikáni Szent Péter, a Lateráni Szent János, a Falakon kívüli Szent Pál és a Santa Maria Maggiore bazilikák. A szent kapukon való áthaladás, a bűnbánat és a lelki megújulás megkívánt lelkületével, a hívek számára egy rendkívüli útvonalat biztosít az üdvösség felé.

Ez az irgalmasság gondolat mélyen gyökerezik Ferenc pápa lelkületében, aki már Buenos Aires-i érsek korában jelmondatként Tiszteletreméltó Szent Béda egyik homíliájának a gondolatát választotta: „miserando atque eligendo”. A tömör latin kifejezés a bűnös Máté meghívás-történetéhez kapcsolódik, és azt jelenti, hogy „irgalmasságra indulva kiválasztott őt”. Mindahányszor Rómában járt és a Piazza Navona közelében fekvő Via della Scrofa Papi Otthonában vett szállást, Bergoglio érsek felkereste a Franciák Szent Lajos templomában Caravaggio Máté meghívása festményét - és ahogy erre gyakorta emlékezik pápaként is – mindig az isteni irgalmasság hálás csodálatára indult. Ezt az irgalmasságot nem lehet semmivel sem megmagyarázni, tanította legutóbb hétfőn a Szent Márta házban. Ajándék, ingyenes ajándék az Istentől, mindenki számára. A helyes válasz az őszinte elfogadás. Elfogadom, annak ellenére, hogy bűnös vagyok…!

(vl)