Ferenc pápa vasárnapi Úrangyala imádsága: az Atya szeretetének a bizonyítékai

Március 15-én vasárnap délben Ferenc pápa az Apostoli Palota dolgozószobájából imádkozta a déli Úrangyala imádságot a Szent Péter teret megtöltő népes zarándoksereggel együtt. A Mária imádság előtt ezekkel a gondolatokkal fordult hozzájuk:

Isten szeret minket ingyenes és határtalan szeretettel.

A mai evangélium megismétli Nikodémus Jézushoz intézett szavait: „Mert Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte” (Jn 3,16). Hallván ezt a szót, fordítsuk szívünk tekintetét a keresztrefeszített Jézusra és érezzük belülről, hogy Isten szeret minket, valóban és nagyon szeret. Íme, az egész evangélium, a teljes hit és az egész teológia egyszerű foglalata: Isten szeret minket ingyenes és határtalan szeretettel.

Azért teremtettél, hogy elhalmozz javaiddal

Így szeret bennünket az Isten és ez a szeretet mindenekelőtt a teremtésben mutatkozik meg, melyet a liturgia hirdet, a negyedik eucharisztikus imádságban: „Azért alkottál mindent, hogy teremtményeidet áldásoddal áraszd el, és mindenkit boldogíts világosságod fénye által”. A világ kezdetén csak az Atya szabad és ingyenes szeretete van. Szent Ireneusz, az első századok egyik szentje írja: „Isten  nem azért teremtette Ádámot, mert szüksége volt rá, hanem hogy legyen valaki, akit elhalmoz javaival” (Adversus haereses, IV, 14, 1).

Új, örök és összetörhetetlen kapcsolat

A negyedik eucharisztikus imádság így folytatódik: „Amikor pedig engedetlenségével barátságodat elveszítette, nem hagytad őt a halál hatalmában, hanem mindenkinek irgalmasan eléje siettél”. Elénk jön az irgalmasságával. Mint a teremtéskor, az üdvösség történet egyes szakaszain kitűnik Isten szeretetének az ingyenessége: Az Úr kiválasztja a népét, nem annak érdemei miatt, hanem mert a legkisebb a népek között, ahogy ő mondja. És amikor eljött „az idők teljessége”, annak ellenére, hogy az emberek többször is megszegték a szövetséget, Isten, ahelyett, hogy elhagyná őket, új kapcsolatot kötött velük egy új kötelékkel, Jézus vérében – az új és örök szövetség kötelékével – amelyet soha nem lehet összetörni.

Nekünk adta a bizonyítékok bizonyítékát

Szent Pál emlékeztet bennünket: „Az irgalomban gazdag Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, akik bűneink miatt halottak voltunk, és így kegyelemből kaptátok a megváltást” (Ef 2,4). Krisztus keresztje  a legfőbb bizonyítéka az Isten irántunk való legfőbb irgalmasságának és szeretetének:  Krisztus „mindvégig” (Gv 13,1) szeretett bennünket, vagyis nem csak földi élete utolsó pillanatáig, hanem a szeretet legvégső határáig. Ha az Atya a teremtéskor nekünk adta végtelen szeretetének a bizonyítékát, amikor életet adott nekünk, akkor a Fia a szenvedésében és a halálában a bizonyítékok bizonyítékát adta: eljött, hogy szenvedjen és meghaljon értünk. Ilyen nagy az Isten irgalma:  szeret minket, megbocsát nekünk, az Isten megbocsát mindent és az Isten mindig megbocsát.

Mária, az irgalmasság Anyja közbenjárásával

Mária, az irgalmasság Anyja helyezze szívünkbe annak a bizonyosságát, hogy az Isten szeret minket. Közel van hozzánk a nehéz pillanatokban és nekünk adja Fiának érzéseit, azért, hogy a nagyböjti utunk a megbocsátás, a befogadás és a szeretet megtapasztalása legyen!   

(vl)