A „La Cárcova” Buenos Aires-i napilap interjúja Ferenc pápával - teljes szöveg

Március 10-én, kedden jelent meg a La Càrcova News című argentin napilapban az az interjú, melyet José Maria de Paola, Buenos Aires-i plébános, ismert nevén „Padre Pepe” készített Ferenc pápával még januárban a Szent Márta házban. Pepe atya Buenos Aires egyik nyomornegyedében dolgozik, amelyet Bergoglio érsek annak idején felkeresett és meglátogatott. A riportban az argentin plébános a perifériák világából teszi fel kérdéseit a pápának, egykori megyésfőpásztorának, aki az újságot és a városnegyedet jól ismerve, a tőle megszokott stílusban, röviden válaszol, többnyire azokkal a gondolatokkal, melyeket főként a Szent Márta ház reggeli homíliáin keresztül ismertünk meg.    

Ön gyakran beszél a perifériáról. Sokszor hallottuk Öntől használni ezt a szót. Mire gondol akkor, amikor a perifériáról beszél? Ránk, a nyomornegyed népére?

Amikor perifériáról beszélek, határokról beszélek. Rendszerint terekben mozgunk, amit ilyen vagy olyan módon ellenőrzésünk alatt tartunk. Ez a centrum. Amilyen mértékben kilépünk a központból és eltávolodunk tőle, egyre több dolgot fedezünk fel, és amikor a központra visszatekintünk ezekből az új helyzetekből, amiket felfedeztünk, vagyis a perifériákból, akkor azt látjuk, hogy az a korábbi valóság másféle.

Egy dolog a valóságot a központból szemlélni és egy másik dolog az utolsó helyről, ahová éppen megérkeztél. Példát mondok: Európából nézve Madridot, a XVI. században, az egy adott rálátás volt, de amikor Magellán megérkezett az amerikai kontinens végére, Európát ebből az új nézőpontból látta és más dolgot értett rajta.

A valóságot jobban látjuk a perifériáról, mint a központból. Az emberi személyre vonatkoztatva, ez az egzisztenciális perifériának vagy a gondolati valóságnak felel meg. Lehet neked egy erősen rendszerezett gondolatvilágod, de amikor olyan valakivel szembesülsz, aki nem úgy gondolkodik, mint te, akkor valamiképp át kell gondolnod az álláspontodat, hogy fenntartsd ezt a gondolatot. Ekkor kezdődik a vita és a másik gondolkodásának a perifériája gazdagabbá tesz téged.

Ön ismeri a problémáinkat. A kábítószer terjed, nem lehet megállítani, belép a barakkvárosokba és megtámadja a fiataljainkat. Ki fog megvédeni bennünket? És mi hogyan védekezhetünk?

Sajnos igaz, hogy a kábítószer terjed és nem áll meg. Vannak országok, melyek a kábítószer rabszolgái lettek. Ami engem aggaszt, az a kábítószer-kereskedők győzelemittassága. Győzelemről énekelnek, úgy érzik magukat, mint akik győzedelmeskedtek. Ez a valóság. Vannak országok, vagy régiók, melyek a kábítószer uralma alá kerültek. Argentínával kapcsolatban elmondhatom: 25 évvel ezelőttig még egy tranzit ország volt a kábítószer-kereskedés szempontjából, mára fogyasztó ország lett. És nem tudom biztosan, de tartok tőle, hogy már termel is kábítószert.

Mi a legfontosabb, amit át kell adni a gyermekeinknek?

Az összetartozást, egy családi fészekhez tartozást. Ezt az összetartozást szeretettel, érzékkel és időt hagyva érjük el, kézen fogva és kísérve őket, együtt játszunk velük, megadva nekik mindig azt, amire szükségük van a növekedésükhöz. Mindenekelőtt adjunk nekik lehetőséget, hogy kifejezhessék magukat. Ha nem játszol a gyerekeiddel, megfosztod őket az önzetlenség, az ingyenesség világától. Ha nem engeded meg nekik, hogy elmondják azt, amit éreznek, oly módon, hogy akár vitatkozhassanak is veled és szabadnak érezzék magukat, valójában nem hagyod őket növekedni.

De a legfontosabb dolog mégis a hit! Nagyon elszomorít, amikor olyan gyerekkel találkozom, aki még keresztet sem tud vetni. Vagyis ez a gyerek nem kapta meg a legfontosabbat, amit egy apa, egy anya adhat a gyerekének: a hitet.

Ön mindig lát lehetőséget a változásra, akár a keményen próbára tett emberek életében, akár olyan társadalmi vagy nemzetközi helyzetekben, amelyek nagy szenvedést okoznak a lakosságnak. Honnan van az Ön optimizmusa, amikor más már elkeseredne?

Minden ember tud változtatni. Még a legmostohább sorsúak is, mindenki. Ismerek közülük jó párat, akiket egyedül hagytak és el akarták dobni maguktól az életet, de most már házasok és van családjuk. Ez nem optimizmus. Ez két dologban való bizonyosság. Az egyik a bizalom az emberben, az emberi személyben, aki az Isten képmása, Isten pedig nem veti meg a saját képmását, hanem megváltja valamiképpen, mindig módját találja annak, hogy helyreállítsa, amikor a képmás elhomályosult. A másik a bizalom a Szentlélekben, aki megváltoztatja a tudatunkat.

Nem optimizmus ez, hanem hit az emberben, aki Isten gyermeke és ő nem hagyja el a gyermekeit. Szívesen ismétlem, hogy Isten gyermekeiként mi az összes színt használjuk, hibázunk szinte minden lépésnél, vétkezünk, de amikor bocsánatot kérünk, Ő mindig megbocsát nekünk. Nem fárad bele soha a megbocsátásba, inkább mi vagyunk olyanok, hogy belefáradunk a bocsánatkérésekbe.

Hogyan lehet eljutni oda, hogy biztosak, stabilak legyünk a hitben? Jó és rossz dolgokon haladunk keresztül, és bizonyos esetekben tudatosul bennünk Isten jelenléte, hogy ő az útitársunk, máskor pedig megfeledkezünk róla. Lehet stabilitásra törekedni olyan dologban, mint a hit?

Igen, de az is igaz, hogy vannak jó és rossz dolgok. Némelykor tudatában vagyunk Isten jelenlétének, máskor elfeledkezünk róla. A Biblia azt tanítja, hogy az ember élete a földön küzdelem, harc. Vagyis késznek kell lenned a békére és a harcra is! Légy készen, hogy meg ne fogyatkozzék az éberséged, ugyanakkor élvezd mindazt a szépet, amit az Isten ad az életedben! Légy résen, kicsinyhitűség és pesszimizmus nélkül!

Hogyan lehetünk a hitben állhatatosak? Ha nem utasítod el, hogy megérezd a hitet, nagyon közel megtalálod, a szívedben. Aztán egyik nap az is megtörténhet, hogy semmit sem érzel. És mégis van hit, ott van, nemde? A hit az én kapcsolatom Jézus Krisztussal, hiszem, hogy ő megváltott engem. Ez a hit igazi kérdése. Kezdd el keresni az életed azon pillanataiban, amikor rosszul ment neked, amikor elvesztél, amikor nem sikerült semmi sem és meglátod azt, hogy Krisztus megmentett téged. Jól értsd meg ezt, mert ez a hited gyökere! Amikor megfeledkezel erről, amikor nem érzel semmit, ragadd meg ezt, mert ez a te hited alapja. Legyen mindig kéznél az evangélium! Tarts a zsebedben az evangélium egy kicsi kiadását, tartsd otthon is. Ez az Isten Szava! Innét veszi a hited a táplálékot. Végeredményben a hit ajándék, nem egy pszichológia magatartás. Ha ajándékot kapsz, illik elfogadni, nem? Nos tehát, fogd az evangélium ajándékát, olvasd! Olvasd és hallgasd Isten Szavát!

Intenzív és gazdag az Ön élete! Mi is szeretnénk egy teljes és tartalmas életet élni. Hogyan csináljuk, hogy ne legyen haszontalan?

Sokáig én is haszontalanul éltem. Ezekben az időszakokban az élet nem annyira intenzív, nem olyan gazdag. Én egy bűnös ember vagyok, mint bárki más. Egyedül csak az Úr teszi velem azt, amit az emberek látnak. Hányszor is van, hogy az emberek annyi sok jót tesznek és a többiek ezt nem látják. Az intenzitás nem arányos azzal, amit az emberek látnak belőle. Az intenzitást az ember belül éli. Megéli, ha táplálja a hitét. Hogyan?  Jót téve, a szeretet műveit az emberek javára. A szeretet elleni legnagyobb bűn talán az, ha megtagadunk valakit. Egy embert, aki szeret téged és te megtagadod őt, ha úgy bánsz vele, mintha nem is ismernéd. Szeret téged, de te elutasítod. Aki pedig mindennél jobban szeret, az az Isten. Megtagadni az Istent, a legnagyobb bűn, ami létezik. Szent Péter elkövette ezt a bűnt, megtagadta Jézus Krisztust… és ő pápává tette! Mit is mondhatnék? Semmit! Ennélfogva, előre!

Vannak az Ön környezetében olyan emberek, akik nem értenek egyet azzal, amit csinál és mond?   

Igen, biztosan!

Hogyan viselkedik velük szemben?

Meghallgatni az embereket, nos, ez nem esik nehezemre. Ahányszor csak meghallgattam őket, akkor jól voltam. Amikor nem hallgattam meg őket, akkor rosszul voltam. Mert ha nem is értesz velük egyet mindig, de mindig adnak valamit neked, vagy olyan helyzetbe hoznak, mely arra indít téged, hogy újra gondold az álláspontodat. És ez gazdagabbá tesz téged. Ez a módja annak, hogyan viselkedj azokkal, akikkel nem értesz egyet. Így hát, ha én valakivel nem értek egyet, nem köszöntöm többé, bezárom az ajtót előtte, nem hagyom megszólalni, és nem kérdem meg őt a félreértések felől, akkor nyilvánvalóan szegényebb leszek egyedül. De beszélgetve, meghallgatva - gazdagodunk.

A divat ma arra sodorja a fiatalokat, hogy virtuális kapcsolatokat éljenek. Így van ez nálunk a szegénynegyedben is. Mit tehetünk, hogy kijöjjenek a fantázia-világukból? Hogyan segíthetjük őket abban, hogy a valóságot és a valóságos kapcsolatokat éljék?

Én különbséget tennék a fantázia világa és a virtuális kapcsolatok között. Néha a virtuális kapcsolatokat nem a fantázia szüli, azok konkrétak, valóságos és megfogható dolgok. De nyilvánvaló, hogy kívánatos dolog a nem virtuális kapcsolat, vagyis a fizikai, érzelmi kapcsolat, az emberekkel az időben és a konkrét érintkezésben megélt kapcsolat. Azt hiszem, ma olyan veszély fenyeget bennünket, ami azáltal adott, hogy hatalmas lehetőségünk van információk összegyűjtésére, vagyis hogy virtuális dolgok közegében mozoghatunk, és ezek tudnak aztán átalakítani bennünket „múzeumi fiatallá”.

A „múzeumi fiatal” jól informált, de hogy mit is csinál mindazzal, amit tud, az más kérdés. A termékenység az életben nem információkon keresztül vagy a virtuális kommunikáció útján keresztül valósul meg, hanem abban, hogy megváltoztatjuk a létezés konkrét dolgait. Végső értelemben véve ez a szeretet.

Szerethetsz egy embert, de ha nem szorítod meg a kezét, ha nem öleled át, az nem szeretet. Ha szeretsz valakit és házasodni akarsz vele, vagyis ha teljesen át akarod adni magad neki, és nem öleled meg, és nem csókolod meg, akkor az nem szeretet. Virtuális szeretet nem létezik. Lehet virtuálisan szerelmet vallani, de az igazi szeretet feltételezi a konkrét kapcsolatot. Menjünk az élet lényegébe, ez az igazán fontos dolog!      

Tehát ne „múzeumi fiatalok”, akik csak virtuálisan szereznek információt a dolgokról, hanem olyan fiatalok, akik éreznek, és akik a kezeikkel, egészen konkrétan értve, előbbre viszik az életük dolgait…

Szeretek beszélni az élet három nyelvezetéről: a fej, a szív és a kezek nyelvezetéről. A három között összhangot kell teremteni, oly módon, hogy gondold azt, amit érzel és csinálsz, érezd, amit gondolsz és teszel, és végül tedd azt, amit érzel és gondolsz. Megmaradni csupán a virtuális síkon olyan, mint fejben élni, test nélkül.

Van-e valami, amit szeretne sugallni az argentin vezetőknek egy évvel a választások előtt?

Az első, hogy terjesszenek elő egy világos választási programot. Hogy mindenki elmondhassa, ha mi kormányra kerülünk, ezt és ezt fogjuk csinálni. Egészen konkrétan! A választási program nagyon egészséges, segíti az embert abban, hogy lássa azt, amit az egyes emberek gondolnak. Van egy anekdota, ravasz újságírók mesélik egy választásról, sok évvel ezelőtt történt. Nagyjából ugyanabban az órában találkozott három újságíró három választási jelölttel. Nem emlékszem pontosan, hogy politikai vagy önkormányzati választások lettek volna. Mind a három jelöltet megkérdezték, hogy mit gondol az adott dologról. Mindegyik elmondta, amit arról gondolt. Az egyik újságíró aztán megkérdezte az egyik jelöltet: „De amit ön elmondott, az nem felel meg a pártja választási programjának, nézze csak jól meg azt!”. Ami azt jelenti, hogy maguk a jelöltek sem ismerik jól saját pártjuk választási programját.

Márpedig a jelöltnek egy világos, jól átgondolt választási programmal kell bemutatkoznia a választók előtt. Például így: Ha engem megválasztanak képviselőnek, akkor ezt és ezt fogom csinálni, mert azt gondolom, hogy ezt és ezt meg kell tennem.

Másodszor: becsületesség a javaslataim bemutatásakor.

Harmadszor: el kellene érni, remélem, sikerülni fog, hogy a választási kampány ingyenes jellegű legyen, nem pedig fizetett kampány. Ugyanis a fizetett választási kampányba nagyon sok érdek belejátszik, amik aztán később megkérik annak az árát. Tehát függetlennek kellene lenni bárkitől, aki finanszírozza a választási kampányt. Ez nyilvánvalóan egy eszmény, mert mindig szükség van pénzre a választási plakátokhoz, a televíziós hirdetésekhez… Mindenesetre a választási hadjárat pénzügyei legyenek nyilvánosak. Mint állampolgár tudjam, hogy ezt a jelöltet támogatom, pontosan ekkora összeggel. Legyen tehát minden átlátszó és tiszta!

Mikor jön Argentínába?   

Úgy nagyjából 2016-ban, de még semmi sem biztos, mert még össze kell hangolni a más országokban való utakkal.

A televízióban aggodalommal és fájdalommal hallunk híreket arról, hogy fanatikusok meg akarják Önt gyilkolni. Nem fél? Mi, akik szeretjük Önt, mit tehetünk Önért?

Nézd, az élet Isten kezében van. Én azt mondtam az Úrnak: Gondoskodj rólam, Uram! De ha a te akaratod, hogy meghaljak, hogy valami történjen velem, csak egy dolgot kérek tőled, hogy az ne fájjon nekem. Mert én nagyon félős fajta vagyok a testi fájdalmakkal szemben.

Fordította: P. Vértesaljai László SJ

(A magyar fordítás az eredeti spanyol nyelvű szöveg olasz verziójából készült Mariana Gabriela Janún fordítása alapján, mely a Terre d’America folyóiratban jelent meg 2015. március 10-én)