Ferenc pápa Hamvazószerdán: Szívből fakadó sírással mossuk tisztára magunkat!

Megkezdődött a Nagyböjt, az egyház Húsvét misztériumára előkészítő ősi, római stációs hagyományainak a jegyében…

A XXIII. Szent János pápa által egykor megújított szokásnak megfelelőn Ferenc pápa az idén is a római stációk ősi hagyományát követve kezdte el a negyvennapos böjti időszakot. Az Aventinus dombon fekvő Szent Anzelm templomban kezdődött a pápai szertartás, ahol imádság után indult a körmenet a közeli Szent Szabina bazilika felé. Ferenc pápát a szokásos asszisztencián túl elkísérték a Szent Anzelm monostor bencés szerzetesei és a Szent Szabina ókeresztény bazilika domonkos szerzetesközösségének a tagjai. A szentmise során minden részvevő, így Ferenc pápa is részesült a hamvazkodás szertartásában, melyben a keresztény lélek a bűnbánat jeleként fogadja a hamuval történő meghintést.     

„Visszatérni az Úrhoz egész szívvel!”     

„Isten népeként kezdjük el ezt a nagyböjti utat, melynek idején arra törekszünk, hogy mind szorosabban egyesüljünk az Úrral, hogy osztozzunk szenvedése és feltámadása titkában” – kezdte beszédét a pápa, majd Joel próféta felhívását ismételte meg: „Térjetek hozzám mindnyájan, egész szívvel!” „Nagy baj és csapás idején imádsággal, böjttel és bűnvallomással kérleljük az Urat, aki egyedül képes megmenteni bennünket” - folytatta. „Visszatérni az Úrhoz egész szívvel” – azt jelenti, hogy elkezdjük a megtérés nem felszínes és nem átmeneti lelki útját. A szív ugyanis az érzelmek székhelye, ahol a döntéseink érlelődnek és ahol a magatartásunk formálódik. Ez a visszatérés nem csak az egyes személyeket érinti, hanem kiterjed az egész közösségre „Gyűjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet! Gyűjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemőket! Jöjjön elő hálószobájából az ifjú férj, nászházából az új asszony!

A könnyek adományát kérve

Joel próféta a papok imádságára utal, megjegyezve, hogy könnyekkel együtt imádkozzanak. Jót tesz nekünk, főként a papoknak – hangsúlyozta  a pápa – itt a Nagyböjt kezdetén, ha a könnyek adományát kérjük, azért hogy imádságunkat és a megtérésünk útját mind hitelesebbé, képmutatástól mentessé tegyük. Jó, ha megkérdezzük magunktól: Sírok-e én? Sír a pápa?  A bíborosok? A püspökök? A papok? Vajon a sírás a mi imádságunk? Valójában ez az üzenete a mai evangéliumnak! Máté evangéliumában Jézus előveszi az irgalmas lelkületnek a mózesi törvény által elvárt három cselekedetét: alamizsna, imádság és böjt. Jól megkülönbözteti a külsőt a belsőtől, a szívből fakadó sírástól. Az idők folyamán ezekre az előírásokra rátapadt a külsőségesség rozsdája, vagy egyenesen a társadalmi felsőbbrendűség jeleivé váltak.

Képmutatás nélkül, tiszta szívvel

Jézus nyilvánvalóvá teszi a három műnek közös kísértését, ami a képmutatás, hiszen háromszor is említi. Ha alamizsnálkodtok, ha böjtöltök, ha imádkoztok, ne úgy tegyétek, mint a  képmutatók…! Tudjátok testvérek – hangsúlyozta a pápa – a képmutatók nem tudnak sírni, elfelejtettek sírni és nem is kérik a könnyek adományát. Amikor valami jót cselekszünk, ösztönösen születik bennünk a vágy, hogy megbecsülést és elismerést kapjunk érte. Jézus mégis azt kéri, hogy magamutogatás nélkül tegyük a jót, egyedül az Atya jutalmazásában bízva, aki a rejtekben is lát.  

„Hagyjuk magunkat kiengesztelődni Istennel!”

Kedves Testvéreim és Nővéreim, az Úr fáradhatatlanul irgalmas velünk, és ismét felkínálja a megbocsátását - amire nemde, mindnyájan rászorulunk –, hogy térjünk hozzá egész szívvel, megtisztulva a bűneinktől, megtisztulva a könnyeink által, hogy részünk legyen az örömében. Hogyan fogadjuk ezt a felhívást? Szent Pál azt javasolja, hogy „hagyjuk magunkat kiengesztelődni Istennel” (2Kor 5,20).  Ez a megtérés nem pusztán emberi erőfeszítés, hanem hagyjuk magunkat, engedjük… Az ember és az Isten közötti kiengesztelődés az Atya irgalma révén lehetséges, az irántunk tanúsított szeretet révén, nem kímélve egyetlen Fia feláldozását sem, amikor a kereszten magára vette a bűneinket, megváltott és megigazulttá tett minket az Isten előtt. Őbenne lehetünk tehát igazak, ha elfogadjuk a kegyelmét, ha nem hagyjuk, hogy hiába teljen ez az „alkalmas idő”. Kérem, álljunk meg egy kis időre, és engedjük, hogy kiengesztelődjünk az Istennel.  

Ezzel az öntudattal, bátran és örömmel kezdjük a nagyböjti útvonalunkat. A bűn nélkül való Szeplőtelen Szűz Mária támogassa a bűn elleni lelki küzdelmünket, kísérjen bennünket ebben az alkalmas időben, hogy Húsvétkor együtt énekelhessük a győzelem kitörő örömét” – zárta homíliáját Ferenc pápa a római Szent Szabina bazilikában tartott hamvazószerdai szentmise homíliájában.   

(vl)