2015-02-16 17:28:00

Interjú Erdő Péter bíborossal a kúria reformjáról, a szinódusi előkészületről


Bíboros úr, hogyan látja, milyen irányban mozdul el a római kúria reformja és vélhetőleg lesznek-e ennek következményei a helyi egyházak szintjén, a példa erejével?

Mindenekelőtt arról van szó, hogy a római kúria reformjáról minden pontifikátus elején szó van, hozzá is fognak, bizonyos változtatások újra és újra történnek. Itt is, Ferenc pápa pontifikátusa elején már kiemelt formában szó esett erről, és a G-8-as majd G-9-es  bíborosi csoport rendszeres ülései, ugye nyolc szesszióban ötven találkozóra került sor, és ezeknek a nyomán bizonyos irányelvek vagy súlypontok rajzolódtak ki, de messze nincs szó arról, ahogy a kúria rendjét szabályozó Pastor Bonus kezdetű apostoli konstitúció, amit Szent II. János Pál pápa még 1988-ban adott ki, tehát ez alapvető átdolgozásra került volna. Hogy ilyen átdolgozás majd elkezdődik, ez elég valószínű, úgy tűnik, hogy ez a szándékok között áll. Persze, az elméleti-teológiai alapok változatlanok, hiszen a II. Vatikáni Zsinat ekkleziológiája képezi az alapját a római kúria szolgálatának is. Nagyon jól tudjuk, hogy a pápai primátus az a különleges karizma, mely az egyház egységét hivatott előmozdítani, garantálni  a hitben és a legfontosabb egyházfegyelmi kérdésekben, de a tanúságtételben és a lelkipásztori munkában is. Ez a péteri szolgálat rászorul arra, hogy olyan szervek és olyan személyek segítsék, akik révén az egész világot fizikailag is mindez eléri, tehát a részegyházak sokasága és a péteri karizma közötti kapcsolattartásra hivatottak mindezek. Ezért divat is manapság azt mondani, hogy mintegy „szolgáltató” vagy „szolgálatot tevő” szervezet lenne a római kúria. Ebben az összefüggésben a dikasztériumoknak, a központi hatóságoknak a fajtáiról, egyenjogúságáról vagy egyenrangúságáról, a bennük betöltött tisztségekről lehet beszélni, arról, hogy melyik az, ami püspöki vagy papi karaktert kíván, melyik az, ami világiakra bízható. Ugyanakkor arról is, hogy milyen anyagi kihívást jelent nagyszámú világi alkalmazottnak a foglalkoztatása, a társadalombiztosítása, a nyugdíjbiztosítása. Mindezekről gyakorlatilag is szó kerül ilyenkor. Mindig szó esik a karcsúsításról, meg az ésszerűsítésről, ezek néha azt jelentik, hogy több szervezetet összevonnak. De az is lehetséges, hogy több pápai tanácsot egyetlen nagyobb tanáccsá vagy akár kongregációvá egyesítenek. Elképzelhető, hogy egy-két esetben ezeket viszonylag rövid időn belül megteszik, és az átfogóbb reformra később kerül sor. Ugyanakkor a gazdasági tevékenységnek a jobb felügyelete, az átvilágítása és a vezetés átszervezése már előre haladt. Pell bíboros úrnak, Marx bíboros úrnak, az IOR elnökének és másoknak az ismertetőjét hallgattuk meg erről és az embernek az volt a benyomása, hogy itt valódi, érdemi lépések történtek.  És hogy ezek révén kompatibilissabbá, a nemzetközi közvélemény számára is átláthatóbbá váltak a dolgok.     

Köszönöm. Európát - és benne Magyarországot is egyre inkább - soha nem látott mértékben teszi próbára a növekvő menekült-áradat. Mit tehet az egyház ebben a szinte humanitárius katasztrófában?

Mindenekelőtt a menekültáradat valahonnét jön és valamiért jön. És az, hogy eléri az Európai Únió országait, az sok szempontból azon múlik, hogy milyen szabályok vonatkoznak a határ őrzésére, és így tovább. Ebben a tekintetben az únión belül is jelenleg  nagy átalakulások vannak folyamatban. De úgy tűnik, hogy bizonyos országokból, különösebb politikai üldözés, vagy természeti katasztrófa nélkül is, egy bizonyos időben, mintegy varázsütésre, vagy buzdításra, egyszerre csak tömegek indulnak meg. A korábbi kivándorlók szivárgása helyett  naponta ezrek vagy tízezrek hagyják el az adott országot. Tehát ilyen bonyolult jelenségek zajlanak le például a Balkánon is. Mindezek tudatában nyilván fontos, hogy az adott embernek, akinek valamilyen súlyos személyi szükséglete van, éhezik, nincs megfelelő ruhája, az édesanyák kisgyermekkel érkeznek és szállásuk nincs, tehát ezek felé szeretettel fordulni, ugyanakkor azért felelősség a társadalom rendjéért és az egyes országok működőképességéért. A kivándorlásnak vagy a menekülthullámnak az okait feltétlenül vizsgálni kell. Az egyház társadalmi tanítása az nem a pillanatnyi hangulatból fakadó jótékonykodás szintjén áll meg, hanem a komoly emberi problémáknak és társadalmi nehézségeknek az okait is keresi és igyekszik azokat a méltányosság és a szeretet jegyében orvosolni. Tehát nagyon fontos lenne, hogy olyan programok alakuljanak ki, amelyek azokban az országokban teremtenek munka- és életlehetőséget, ahonnan ilyen nagyszámú ember vándorol ki. Tehát sokféle a kihívás és ebben az egyes püspöki karok, azt hiszem, az adott országnak a jelenségeire reagálnak. Sokszor igen kevés persze a foganatja a szavuknak, mert nagyon súlyos, részben politikai de részben gazdasági kérdésekről van szó.    

Az őszi rendes család szinódus előkészítése folyik itt Rómában a püspöki szinódusban és szerte az egész világegyházban. Mi a különlegessége ennek a „második fordulónak”?

Az, hogy újabb kérdőív került szétküldésre, melynek a kérdései sokban emlékeztetnek a korábbira. Viszont lehetőség van arra, hogy most többen vegyenek rajta részt. A rendes szinóduson ugyanis a püspöki szinódus által választott nagyobb számú képviselő vesz részt, ami azt jelenti, hogy a püspökök között is mélyebben meg lehet beszélni ezeket a témákat. Van alkalom arra, hogy bizonyos új jelenségeket, melyeknek a ténye fölbukkant már az előző szinóduson is, most mélyebben vizsgálat tárgyává tegyünk, és azt hiszem, hogy ennek az eredményeiből lehet a világegyház számára majd komoly útmutatásokat vagy megoldási javaslatokat várni.

Ugye, az érintettek maguk a családok, hogyan tudják tehát a családok maguk kifejezésre juttatni a saját életük örömeit, gondjait és a kihívásokkal szembeni válaszaikat?   

Mindenki kifejezésre tudja juttatni a maga körében, azonban ma léteznek a családoknak,  a katolikus  családoknak, a sokgyermekes családoknak szervezetei. Ezeknek a szervezeteknek és közösségeknek a hangját az egyház mindenképpen komolyan kell, hogy vegye és komolyan is veszi. Tehát nagyon fontos, hogy ilyen tanácskozásokra is sor kerüljön. Magam is szándékozom Budapesten összehívni például a pasztorális tanácsot, de az ilyen családos, családokból álló közösségeket is, hogy velük beszéljem meg azokat a témákat, melyek a szinóduson majd előkerülnek.

Végül az utolsó kérdés egy fájdalmas hír kapcsán.  Tegnap, pénteken 93 éves korában elhunyt Erdélyi Zsuzsa néni. Mit hagyott szellemi örökségként ránk, az egyházra?  

Ő nemcsak az egyházzal foglalkozott, hanem az egész magyar kultúra történetével, és ez a szellemi öröksége is többrétű. Az kétségtelen, hogy a népi imádságokkal és hagyományokkal nagyon sokat foglalkozott, ennek a körében azt hiszem, hogy bizonyos iskolateremtő szerepe is volt, ezért különösen a nyolcvanas években nagy érdeklődéssel fordultak az általa vizsgált témák felé, amikor még inkább csak ilyen népi vagy történeti köntösben volt ildomos a civil fórumokon az imádságról   és vallásosságról beszélni.

Bíboros úr, hálásan köszönöm a beszélgetést. 








All the contents on this site are copyrighted ©.