A Szentatya a Világiak Pápai Tanácsa közgyűléséhez: Isten nem hagyta el a várost

Ferenc pápa szombaton  délelőtt fél 12 órakor fogadta a Kelemen teremben a Világiak Pápai Tanácsa közgyűlésének 120 tagját. A plenáris ülés témája a jelenkor városainak főként kulturális  kihívásaira próbál válaszolni az „Istent keresni a város szívében” mottó jegyében.  

 

Ferenc pápa hozzájuk intézett beszédében utalt a Pápai Tanács munkájára, mely az utóbbi időkben a „saját körülményeire alkalmazta az Evangelii gaudium apostoli buzdítását, mint egy programadó szöveget és mint iránytűt. 

 

A városok globális jellege és mai kihívásai

 

Napjaink városainak az arculata immár globális jelleget öltött: a föld lakosságának több mint a fele városokban él. Ez a városi jelleg erős hatást gyakorol a gondolkodásmódra, a kultúrára, az életvitelre, a személyek közötti kapcsolatokra és a vallásosságra. 

 

Ebben a sokféle és összetett összefüggésben az egyház többé már nem „meghatározó előmozdítója vagy megteremtője az értelemnek. Ezektől a keresztény ember más nyelvezetet, szimbólumokat, üzeneteket és mintákat kap, amelyek az élet – a Jézus evangéliumával gyakran ellentétes – új irányait kínálják (Ev. Gaud. 73.). A városok nagy lehetőségeket és nagy kockázatokat mutatnak: az emberi megvalósulás és szabadság csodálatos terei lehetnek, de éppúgy válhatnak az elembertelenedés és a boldogtalanság szörnyű helyeivé is. Úgy tűnik, hogy még a legvirágzóbb és legrendezettebb város is képes megteremteni önmagán belül a maga „ellen-városát”. És úgy látszik, hogy a városi polgárok mellett létezik egy nem polgár-jelenség, ők láthatatlanok, szegények az eszközökben és híján vannak a meleg emberi érzéseknek, a „nem-helyeken” és a „nem-kapcsolatokban” élnek, lakhely- és kapcsolat-nélküliek! Ők azok, akikre senki nem néz, aki iránt senki nem mutat érdeklődést”. 

 

Isten nem hagyta el a várost, ott él polgárai között

 

„Ezen nehéz és fájdalmas jelenséggel szemben mindig emlékeznünk kell arra – folytatta a pápa –, hogy Isten nem hagyta el a várost. A közgyűlés témája épp azt hangsúlyozza, hogy Istennel lehet találkozni a város szívében. Igen, Isten továbbra is jelen van a mi fékevesztett és szétszórt városainkban. Éppen ezért ne hagyjuk eluralkodni magunkban a pesszimizmus és az elcsüggedés érzéseit, hanem hittel nézzünk a városra, egy olyan szemlélődő tekintettel, mely felfedezi az Istent, aki a mi városainknak a házaiban, utcáin és terein lakik (uo. 71.). Isten soha nincs távol a várostól, mert soha nincs távol az ember szívétől!  Ugyanis Isten jelenléte kíséri a személyek és csoportok őszinte törekvését arra, hogy megtalálják életük támaszát és értelmét. Isten ott él a polgárok között, és támogatja a szolidaritást, a testvériséget, a jóság, az igazság és az igazságosság iránti vágyat (uo. 71.). A világi hívek hivatása arra szól, hogy félelem nélkül menjenek a városi emberekkel való találkozás elé, a hétköznapi tevékenységben, a munkában, egyénileg vagy közösségben, együtt a plébánia vagy egyházi mozgalom tagjaival, hogy lebontsák a névtelenség és közömbösség falát. Nekik kell az első lépést megtenni, hogy e városnegyedek apostolaivá legyenek” – emlékeztetett a pápa, többször is utalva az apostoli buzdítására.

 

A világiak arra kaptak meghívást, hogy az egyházban, mint alázatos főszereplők éljenek

 

„Örömmel hirdessétek az evangéliumot a városlakó társaitoknak, akik közül sokaknak a szívét a Szentlélek már előkészítette, hogy befogadja a tanúságtételeiteket. Gyakran a városokban az apostoli munka sokkal termékenyebb, mint ahogy azt sokan elképzelik. Ezért fontos dolog a világiak képzése, akiket nevelni kell a hitnek és a reménynek ilyen tekintetére, mely az Isten szemével tud a városra nézni. A világiak arra kaptak meghívást, hogy az egyházban, mint alázatos főszereplők éljenek és így legyenek  az egész várost szolgáló keresztény élet kovásza. Tanulják meg – sürget a pápa – hogyan kell felmutatni a világnak az evangélium szívét, de nem úgy, mint egy függeléket” . Végül Ferenc pápa a Világiak Pápai Tanácsa közgyűlésének tagjait a Szűzanya oltalmába ajánlotta, aki a Fiával együtt az evangélium hirdetésében faluról falura, városról városra jár.        

 

(vl)