P. Vértesaljai László jegyzete Ferenc pápa szarajevói útjáról

„Derült égből… Szarajevó” – P. Vértesaljai László jegyzete Ferenc pápa tervbe vett szarajevói nyári látogatásáról 

Vasárnap reggel is jég esett Rómában, és dörgött villámlott. Este kilenc tájban pedig majd két centis rétegben jégdarabok borították a Szent Péter teret. De délben sütött a nap! Eltűntek az esernyők, színes léggömbök százai emelkedtek a magasba és amikor délben percnyi pontossággal Ferenc pápa megjelent az Apostoli Palota dolgozószobája ablakában, kicsit hátrább is kellett lépnie a betűző erős napsugár miatt. A vasárnapi evangéliumról tanított, arról, hogy Jézus Szavának szabadító ereje van. Az ő Szava hatalmas, szabadító szó. Aztán jött a fohász, az imádság Máriához, majd derült égből, ha nem is villámcsapásként, de óriási meglepetésként érkezett a bejelentése: „Szeretném bejelenteni – mondta - hogy ha Isten is úgy akarja, akkor június 6-án szombaton Szarajevóba látogatok, Bosznia-Hercegovina fővárosába. Kérem, imádkozzatok, hogy az ottani szeretett lakosságnak a meglátogatása a katolikus hívek bátorítására szolgáljon, jó gyümölcsöket teremjen és járuljon hozzá a testvériség és a béke, a vallásközi párbeszéd és a barátság megszilárdításához”. 

Ferenc pápa következetes a tervezésben. A perifériák pápája a perifériákon jár. Íme: Lampedusa, Szardínia, Kalábria, s ha Itálián kívülre megy, akkor Albánia. Ha pedig elmegy Strasbourgba, akkor a rövid, mindössze pár órás útja leginkább azt a célt szolgálja, hogy elmondja Európa vezetőinek: „Meg ne feledkezzetek a perifériákról!” Mert ott él az emberiség nagyobbik része, szegényen, jog és védelem nélkül. 

Albániából szinte át lehet látni a közeli Bosznia-Hercegovinába, ahol 1992 és 1995 között véres háború dúlt. II. János Pál pápa a bosnyákok, szerbek és horvátok között kirobbant háború kezdetén egy olajmécsest helyezett el a Szent Péter bazilikában, hogy annak szelíd lángja imádságra hívjon és emlékeztessen a háború borzalmaira. Jómagam is, éppen akkori vatikáni rádiós szolgálatom idején, többször imádkoztam ott, sohasem egyedül. II. János Pál pápa 1994-ben tervbe vett boszniai útját az utolsó pillanatban mondták le, biztonsági okokra hivatkozva. Közben folyt az esztelen háború, majdnem százezer ember életét kioltva. Annak a 97 000 emberáldozatnak majdnem a fele polgári lakos, ezek 83%-a bosnyák, 10%-a szerb és 5%-a pedig horvát nemzetiségű. Pusztán vallási és etnikai hovatartozásuk miatt gyilkoltak meg tízezernyi embert. 

1995-ben a daytoni egyezménnyel ért véget a háború. A temetések és újratemetések után, a helyreállítási munkák közepette 1997. áprilisában látogatott el végül is II. János Pál pápa Szarajevóba. Akkor már nem égett a mécses a Szent Péter bazilikában és noha április volt, a pápalátogatás napján visszatért a tél. Fagyban, hatalmas hóvihar közepette mondta el a lengyel pápa a békeüzenetét. Most 18 év elteltével Péter ismét útjára indul, hogy megerősítse testvéreit, bátorítsa őket a hitben. A pápa jól tudja, hogy a lerombolt házakat, felrobbantott hidakat hamarabb fel lehet építeni, mint a szív mélyén békét teremteni. Ehhez hosszú idő kell, de ültetni már most lehet. Olajfát, a testvéri együttélés jelképét, aminek a gyümölcse táplálék és gyógyszer, olajfát, mint a vatikáni kertekben nyáron az izraeli és palesztin állami vezetőkkel együtt. Mi ültetünk, aztán öntözzük a gyönge növényt, de közben tudjuk, hogy a növekedést Isten adja. 

„Jézus Szavának szabadító ereje van” – tanította a bejelentés előtt. Srí Lankára és a Fülöp-szigetekre is ezt vitte. Jézus szabadító erejét. Bosznia népe is megélhet belőle. Elfér egy kicsi fekete aktatáskában. De otthon igazában a szív mélyén van!   

(vl)