Az új érsekek a saját székhelyükön kapják meg a palliumot

Ferenc pápa január 12-i dátummal az összes apostoli nunciatúrának elküldött levelében értesíti a nunciusokat a pallium átadásának új liturgikus rendjéről – adta hírül csütörtökön Guido Marini prelátus, pápai szertartás mester. A hat fekete kereszttel díszített, elöl és hátul meghosszabbított  fehér gyapjú körszalag Jézust, mint a bárányokat a vállán hordozó Jó Pásztort jelképezi. A pallium átadásának hagyományos időpontja június 29-e, Péter és Pál apostolok vértanúságának ünnepe, amikor az érsekké kinevezett új metropoliták Rómába érkeznek és a pápa kezéből veszik át új megbízatásuk jelképét. Ferenc pápa mostani rendelkezésével az új érsekek a saját egyházmegyéjükben a helyi apostoli nuncius kezéből veszik majd át a palliumot. Rádiónk mikrofonjánál Guido Marini prelátus, pápai szertartás mester beszél a változás jelentőségéről és értelméről. 

V: A közelmúltban a Szentatya – miután megfontolta az eljárást – döntést hozott egy kis módosítás bevezetéséről, amely az év során kinevezett metropolita érsekek palliuma átadásának hagyományos rítusát érint. A módosítás a következő: A palliumot hagyományosan a Szentatya  Szent Péter és Pál apostolok főünnepén nyújtotta át az új metropolitáknak. Most június 29-től kezdve, az érsekek az eddigi szokásnak megfelelően, éppúgy jelen lesznek Rómában, a pápával együtt miséznek, részt vesznek a palliumok megáldásának a szertartásán, de nem történik meg a palliumok fölhelyézese.  Ellenben egy egyszerű és privát, személyes formában a Szentatyától megkapják a palliumot.  A pallium  fölhelyezése, az érsek nyakába helyezése az illetékes egyházmegyékben történik egy másodlagos, rákövetkező mozzanatban, a helyi egyház és sajátos módon a szuffragáns egyházmegyék püspökeinek és az őket elkísérő hívek jelenlétében.  

K: Mi a jelentősége ennek a változtatásnak?

A változtatás jelentősége abban áll, hogy jobban kiemeli az újonnan kinevezett érsek metropoliták kapcsolatát a saját helyi egyházukkal. Ez lehetőséget ad arra, hogy több hívő lehessen jelen a számukra nagyon jelentő szertartáson. Ebben az értelemben megmarad a június 29-i szertartás jelentősége, mely a Szentatya és az új érsekek közötti közösségi és hierarchikus kapcsolatot hangsúlyozza, ugyanakkor ehhez hozzákapcsolódik, egy jelentős gesztus révén, a helyi egyházzal fennálló kapcsolat. 

K:  Mondhatjuk tehát, hogy akkor ezzel a gesztussal valójában gazdagodik és nem kisebbedik a közösségi  értelmezés…

V: Minden bizonnyal gazdagítja annak jelentőségét, és biztosan szép lesz, ami elkíséri a másikat, ami a maga teljességében és mélységében megmarad. 

(vl)