Ferenc pápa homíliája az imahetet lezáró vesperáson

Pálfordulás napján, január 25-én vasárnap este fél hat órakor kezdődött a falakon kívüli Szent Pál bazilikában a vesperás, esti imádság, amelyen részt vettek az ortodox egyházak és a protestáns keresztény felekezetek képviselői. Ferenc pápa az ökumenikus imahét mottójához, az „Adj innom!” jézusi kéréshez fűzte gondolatait: „…az egység útközben születik meg, a találkozás, a befogadás és meghallgatás révén, a Lélek által, aki kiengeszteli a különbözőségeket…”.

 

A tőlünk különbözővel való szembesülés gyarapíthat bennünket

 

„Júdeából Galilea felé tartva Jézus keresztülhalad Szamarián. Neki nem okoz gondot a szamaritánusokkal való találkozás, akiket eretneknek, szakadároknak és a zsidóktól elzárkózott népnek tartottak. Magatartása megérteti, hogy a tőlünk különbözővel való szembesülés gyarapíthat bennünket. Jézus fáradt a megtett úttól, nem riad vissza attól, hogy inni kérjen egy szamariai asszonytól. Szomjúsága, amint azt jól tudjuk, messze túlmegy a fizikai szomjúságon, hiszen találkozásra szomjas, és szeretne beszédbe elegyedni azzal az asszonnyal, fölajánlva neki a lehetőséget a belső megtérés útjára. 

 

Az egység útközben születik.     

 

Jézus türelmes, tiszteli a személyt, aki előtte áll, és fokozatosan nyílik meg előtte. Példája arra bátorít, hogy nyugodt, békés szembesítésekre törekedjünk. Ahhoz, hogy megértsük egymást és a szeretetben növekedjünk, meg kell állni, be kell fogadni és meg kell hallgatni. Ezen a módon  már így elkezdődik az egység megtapasztalása. Az egységet útközben csináljuk, az soha nem mozdulatlan. Az egység útközben születik.   

 

Tegyünk félre minden ellenséges és apologetikus magatartást

 

A Szichár városából való asszony megkérdezi Jézust az Isten igaz imádásának a helyéről. Ő nem áll sem a hegy, sem a templom oldalára, hanem tovább megy, a lényeges felé, lebontva minden válaszfalat. Az imádás igazsága felé irányít: „Az Isten lélek, és akik imádják őt, lélekben és igazságban kell imádniuk” (Jn 4,24). A keresztények közötti, a múltból megörökölt rengeteg ellentéten csak úgy tudunk túllépni, ha félreteszünk minden ellenséges és apologetikus magatartást és együtt próbáljuk megérteni a mélységben azt, ami egyesít minket. Ez pedig egy meghívás arra, hogy részt vegyünk a Fiú által számunkra feltárt Atya szeretetében, a Szentlélek révén. A keresztények egysége – és erről meg vagyunk győződve, hangsúlyozta a pápa – nem kifinomult elméleti viták gyümölcse lesz, amelyekben mindenki megpróbálja meggyőzni a másikat saját véleménye megalapozottságáról. Eljön majd az Emberfia és még a viták közepén talál bennünket! El kell ismernünk, ahhoz hogy Isten titkainak a mélységébe jussunk, szükségünk van egymásra, hogy találkozzunk egymással és szembesüljünk egymással a Szentlélek vezetése alatt, aki harmonizálja a különbözőségeket, túllép a konfliktusokon és kiengeszteli a különbözőségeket.

 

Amilyen mértékben alázattal közeledünk az Úrhoz, olyan mértékben közelebb kerülünk egymáshoz      

  

A szamariai asszony fokozatosan megérti, hogy aki inni kért tőle, képes az ő szomját oltani. Jézus úgy mutatkozik meg neki, mint a forrás, melyből élő víz fakad és mindenféle szomjat csillapít. Az emberi létezés végtelen vágyakat hordoz: az igazság keresését, a szeretet, az igazság és a szabadság szomjazását. Ezek a vágyak csak részben elégülnek ki, mert az ember a lénye legmélyéről egy fajta ”több”, egy abszolútum felé irányul, aki képes kielégíteni az ő szomjúságát végleges módon. A válasz ezekre a vágyakozásokra az Istentől jön Jézus Krisztusban, húsvéti titka által. Jézus átszúrt oldalából vér és víz fakad (Jn 19,34). Ő a forrás, amiből a Szentlélek vize fakad, vagyis a „szeretet, amit Isten a szívünkbe árasztott” (Róm 5,5) a keresztségben. A Szentlélek műve által egy teremtménnyé lettünk Krisztussal, fiúk a Fiúban, az Atya igaz imádói. A szeretetnek ez a titka az egység légmélyebb értelme, mely összekapcsolja a keresztényeket, ami pedig sokkal nagyobb azoknál a megosztottságoknál, melyek a történelem során megszülettek. Ennélfogva, amilyen mértékben alázattal közeledünk az Úrhoz, olyan mértékben közelebb kerülünk egymáshoz.   

 

Mindannyian az egy és ugyanazon evangélium szolgálatában állunk 

 

A Jézussal való találkozás a szamariai asszonyt misszionáriussá alakítja. Miután a kút vízénél nagyobb és fontosabb ajándékot kapott, az asszony otthagyja a vedrét és elsiet, hogy elmondja a városbélieknek, hogy találkozott a Fölkenttel. A vele való találkozás visszaadta neki az élet értelmét és örömét, és vágyat érez arra, hogy ezt továbbadja. Manapság rengeteg fáradt és szomjas férfi és nő van, akik tőlünk kérik, hogy adjunk nekik inni. Olyan kérés ez, ami alól nem vonhatjuk ki magunkat. Az evangelizálásra szóló hivatásban az összes egyház és egyházi közösség lényegi teret talál a legszorosabb együttműködésre. Ennek hatékony működtetéséhez el kell kerülni a részrehajlást és a kizárólagosságot. Az evangélium-hirdetés közös elkötelezettsége lehetővé teszi, hogy túllépjünk mindenfajta prozelitizmuson és versengésen.  Mindannyian az egy és ugyanazon evangélium szolgálatában állunk”. 

 

A vér-ökumenizmus erejében!

 

Az egységért mondott imádság eme pillanatában szeretnék emlékeztetni a mai mártírokra – zárta homíliáját a pápa: „Ők tanúságot tesznek Jézus Krisztusról, miközben üldöztetést szenvednek és megölik őket, pusztán csak azért, mert keresztények, különbség tétel nélkül. Keresztények és ezért üldözik őket. Kedves Fivéreim és Nővéreim! Ez a vér-ökumenizmus!’

Végül a pápa a keresztény egyházak és felekezetek vezetőit köszöntötte, elsőként Gennadios metropolitát, az ökumenikus pátriárka személyes képviselőjét, és David Moxon canterbury érseket.       

 

(vl)