A gyónás nem „ítélet”, hanem „találkozás”
Istennel, aki megbocsát és minden bűnt elfelejt annak a személynek, aki nem
fárad bele irgalmát kérni. Ez Ferenc pápa homíliájának központi gondolata, amelyet
január 23-án, pénteken reggel tartott szentmiséjén mondott a Szent Márta házban.
Isten „munkája” szép: a kiengesztelés. Istenünk ugyanis megbocsát bármilyen bűnt,
mindig megbocsát és ünnepet rendez, amikor bocsánatát kéri valaki és mindent „elfelejt”.
Ferenc pápa a napi olvasmányban (Zsidókhoz írott levél) említett "új szövetségről”
beszél, amelyet Isten a választott néppel kötött. Homíliája a bocsánatról szóló szenvedélyes
meditációvá vált.
A kiengesztelő Isten Jézust választja ki, hogy létrehozza az új egyezményt az
emberiséggel, amelynek az alapja a megbocsátás. Az emberi szívben felmerül a kétség,
hogy Isten mennyire kész megbocsátani. Elegendő bűnbánatot tartani és bocsánatot kérni.
Nem kell érteni semmit fizetni, mert Jézus már megfizetett értünk. A tékozló fiú esetére
utal a pápa, aki megbánja bűnét és beszéddel készül az apjával való találkozásra,
aki nem engedi szóhoz jutni, hanem megöleli és közel húzza magához. Nincs olyan bűn,
amelyet ne bocsátana meg. Mindent megbocsát és ünnepet rendez. Végül
pedig mindent elfelejt, mert az a fontos számára, hogy találkozzon velünk. Ferenc
pápa lelkiismeret-vizsgálatot javasol minden papnak a gyóntatófülkében: Kész vagyok
mindent megbocsátani? Kész vagyok elfelejteni annak a személynek a bűneit? A gyónás
ugyanis nem ítélet, hanem találkozás. (sv)