Mire tanít minket a Szentatya ötnapos Fülöp-szigeteki látogatása?

 - Lányi Béla verbita missziós testvér tudósítása Cebu szigetéről, a Fülöp-szigetekről

A pápalátogatás lelki szempontból talán legfontosabb mozzanata volt a tacloban-i ebéd, melyen a 2013-as év  természeti katasztrófáinak áldozatai találkoztak a Szentatyával. Mint tudjuk, a 2013 október 15-i pusztító földrengés áldozatai közül öten, a 2013 november 8-i szupertájfun túlélői közül pedig huszonöten jöhettek el ide. Itt mutatkozott meg, ami sok fülöp-szigeteki ember számára ennek a Pápának a legfontosabb jellemvonása: az odafigyelni tudás.  Megrendülten hallgatta azoknak az embereknek a történetét, akik valóban mindenüket elvesztették, drámai körülmények között. (Az Érsekség előzőleg alaposan utánanézett, hogy kiket ért a legnagyobb csapás.) 

Azt gondolom, hogy a mai világban ez az odafigyelő hallgatás nagyon jelentőségteljes. Különösen nekünk magyaroknak, hiszen magyar környezetben nagyon gyakori a vádaskodás, a bűnös keresése. Úgy Magyarországon, mint a magyar emigrációban sok  a "megmondóember", akik nagyon bölcsnek érzik magukat. Itt a Fülöp-szigeten az élet természetesebb és kevesebben követik el ezt a hibát, viszont a 2013-as év nagy csapásai után itt is megmutatkozott az emberi gyengeség. Jól emlékszem beszélgetésekre, melyekben a vidéki és a fővárosi politikai elit ellentéteit okolták a felkészületlenségért. Sokan más bűnbakokat kerestek, sőt volt aki a Tacloban körül lakó waray népcsoport alsóbbrendűségét látta igazolódni abban, ami történt. Nem így a Szentatya! Ő tudott figyelni, hallgatni, sőt - bevallottan - még tanulni is a dolgokból, 78 évesen!

    Ferenc pápának a tervezettnél korábban kellett elindulnia Tacloban-ból, mert a pilóta figyelmeztette, hogy a városban nemsokára partraszáll az Amang nevű tájfun. Valóban, a Szentatya repülőgépe és egy másik gép még el tudott indulni, de a harmadik gépet már baleset ért a felszállás során. Ezen a pápalátogatást előkészítő magasrangű állami tisztviselők foglaltak helyet. Senki nem sérült meg. De egy idősebb jogász, aki ezen a gépen utazott, elmondta, hogy a baleset mélyen elgondolkodtatta élete értelméről. Eddig három pápával beszélt személyesen. Az első II. János Pál  volt, akinek követelésére kiszabadulhatott Marcos diktátor börtönéből, aki a szociális ügyekben tevékeny fiatal katolikus egyetemistában állambiztonsági kockázatot látott. XVI. Benedek pápával egy filippinó fiatalember szenttéavatásán találkozott. A mostani pápalátogatásnak különös súlyt adott a baleset mint "meglepetés": a legaprólékosabb előkészités ellenére sem történt minden úgy, ahogyan tervezzték.  

     Hasonló kérdések, élet és halál mélységei foglalkoztatták a Szentatyát a manilai Szent Tamás Egyetemen tartott ifjúsági nagygyűlésen. Ez a pápai egyetem élenjár a fülöp-szigeteki tudományosságban, de most olyasmiról volt szó, ami minden ember élménye. A Szentatya az ifjúsággal együtt imádkozott azért a fiatal nőért, akit a tacloban-i pápai mise előkészítése során meghalt, mert a széllökések következtében rádőlt egy állvány.  Utána egy utcagyerek tette fel a kérdést: miért kell gyerekeknek szenvedni? A Szentatya hallgatása igazi válasz volt. Arra szólított fel, hogy tudjunk elcsendesedni és Istenre figyelni.

     A pápalátogatás legfontosabb eseménye a záró szentmise volt. Erre a szervezők rekordlétszámú tömeget vártak, azonban az állandó eső sokakat elriasztott. Így is milliókra becsülte a rendőrség az összegyűlt tömeget. A Szentaya homíliája a "Szent Gyermeket", a Santo Nino alakját helyezte középpontba. Egyes nemzetközi médiák félreértették ezt, nem tudván, hogy ki is ez a "Szent Gyermek".  A január harmadik vasárnapjára eső, és az egész szigetvilágban fontos ünnep a  mi városunkból, Cebuból indul ki. A kalandor, de mélyen hívő  felfedező, Magellán 1521-ben ajándékozta a Kisjézus szobrát egy cebui törzsfőnöknek. Ez a magyar templomokban is gyakran látható Prágai Kisjézus szobrocskára hasonlit. Ezután 44 évig nem voltak katolikus papok, szerzetesek Cebuban, de 1565-ben egy újabb spanyol expedíció megtalálta a szobrot, melyet a bennszülöttek vallási tiszteletben részesitettek. A megtalálás helyére épült a cebui Santo Nino Basilica (a Szent Gyermek bazilikája), mely a kelet-ázsiai kereszténység bölcsőjének számít. Később a spanyol gyarmatosítók áthelyezték a fővárost Manilába, ahol a Szent Gyermek kultusza szintén megerősödött. A Szent Gyermek ünnepén Ferenc Pápa, előző beszédeihez hasonlóan, a család fontosságára hívta fel a figyelmet.    

    Mire tanít minket a Szentatya ötnapos látogatása? A Fülöp-szigeteken, ahol az utóbbi néhány évben a gazdaság rohamos fejlődésnek indult és az anyagi jólét egyre nagyobb embertömegek számára hozzáférhető, nagy veszélyt jelent az egymásra figyelés hiánya. A hagyományos filippínó értékrendben, ahol a család kulcsszerepet játszik, a szülők és a gyerekek még oda tudtak figyelni egymásra. Ebben a kultúrában a kimondott szavak helyett a testbeszéd játszott fontos szerepet, mert az emberek fizikai jelekből, mozdulatokból is megértették egymást. Most, hogy az ország egyre közelebb kerül a fejlett nyugati országok gazdasági mutatóihoz, ez az értékrend megkérdőjeleződik. Ha összehasonlítom az ittartózkodásom első öt évét az utóbbi hárommal, akkor egészen világosan kirajzolódik a tendencia. A Szentatya nem arról beszélt, hogy a jóléti társadalom összeegyeztethetelen lenne a hittel és egyháziassággal, hanem megtanított bennünket arra, ami minden társadalmi rendszer alapja kell legyen: az egymásra figyelés.