Ferenc pápa pénteki homíliája: „Aki szereti az Istent, az szabad. Csak a Szentlélek nyitja meg a szívet”

Péntek reggel hét órakor Ferenc pápa a Szent Márta Ház kápolnájában tartott szentmise homíliájában a Szentlélek szerepéről szólt, aki engedelmessé teszi a szívet Istennek és megnyitja azt a szabadság számára. Az élet fájdalmai ugyanis bezárják a személyt, míg ellenben a szeretet megnyitja azt. Egy jógagyakorlat nem tanítja meg a szívet Isten atyaságának a ’megérzésére’, sem pedig egy zen tanfolyam nem szabadít fel jobban a szeretetre. Ezt csak a Szentlélek adja meg” – tanít a pápa a homíliájában.

A napi evangéliumnak a kenyérszaporítás és a jézusi vízen-járás történetéhez fűzve a gondolatait, a pápa a szöveg záró mozzanatára figyelt: „A tanítványok nem értették a csodát, mert szívük kemény volt”.

Védőfalakat építeni

„A szív többféle szempont miatt lehet kemény, például fájdalmas tapasztalatok miatt, amint az emmauszi tanítványokkal történik, félelemmel telnek el, attól tartva, hogy még egyszer „csalódni fognak”. Tamással is megesik, hogy elutasítja Jézus feltámadását. Egy újabb módja a kemény szívnek, hogy önmagába zárul.
„Önmagában álló, zárt világot csinálni – szólt a pápa. Önmagában, a közösségben, a plébánián, de mindig zártan. Ez a zártság oly sok dolog körül foroghat, gondoljunk csak a gőgre, az elégedettségre, hogy én jobb vagyok a másiknál, aztán még a hiúság. Vannak öntetszelgő emberek, bezárkózva önmagukat nézik folytonosan. Ez a vallásos nárcizmus! Azért kemény a szívük, mert bezárkóznak. Arra törekszenek, hogy védjék magukat az őket körülvevő falaktól”.

A börtön „biztonsága”

Van aztán, aki a törvény mögé barikádozza el magát, belekapaszkodva a „betűbe”, amiket a parancsolatok rögzítenek. A szívek megkeményedése hátterében legtöbbször a bizonytalanság áll. Aki a szilárdságot a törvény előírásaiban keresi, az olyan, mint aki a börtönfülkében a rács mögött ül: biztonságban van, csak éppen szabadság nélkül”.
„Amikor a szív megkeményedik, nem szabad, mert nem szeret. Ez a mai jánosi szakasz vége. A tökéletes szeretet elűzi a félelmet, a szeretetben nincs félelem, mert a félelem a büntetéstől tart, és aki fél, az nem tökéletes a szeretetben. Nem szabad. Mindig félünk, hogy történik valami fájdalmas, szomorú, ami elrontja az életünket vagy éppen kockára teszi az örök üdvösségünket. Mennyi sok képzelgés! Miért nem szeretünk inkább! Aki nem szeret, az nem szabad… Az apostolok szíve kemény volt, mert még nem tanultak meg szeretni.

A Lélek tesz szabaddá és tanulékonnyá

Akkor hát ki tanít meg bennünket a szeretetre? Ki szabadít meg ettől a keménységtől? Csak a Szentlélek! Csinálhatsz ezer katekézist, ezer lelkiségi tanfolyamot, ezer jóga vagy zen gyakorlatot! De ezek egyike sem adja meg neked a „fiak szabadságát”. Csak a Lélek tudja arra indítani a lelkedet, hogy mondhasd: Atyám! Csak a Lélek képes, hogy elűzze, széttörje a szív keménységét, és hogy lággyá tegye. Lággyá…? Nem tetszik annyira ez a szó. Inkább fogékony szív! Fogékony az Istenre, fogékony a szeretet szabadságára.

(vl)