Nincs jövő béke nélkül - Ferenc pápa vasárnapi Úrangyala imádsága
Január negyedikén,
a karácsonyi időszak második vasárnapján, a több napon át tartó „római hideg” után
– éjszaka nulla fok közelében! – most ragyogó napfényben gyűltek össze a zarándokok
és turisták a Szent Péter téren, melyet zsúfolásig megtöltöttek.
„Kedves fivéreim
és nővéreim! Jó napot! Szép vasárnapot ajándékoz nekünk az Újév – kezdte beszédét
a tőle megszokott rögtönző módon Ferenc pápa.
Jézus, a világosság eljött
a világba
„Szent János mondja a ma felolvasott evangéliumban: „Benne az
élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben,
de a sötétség nem fogta fel... A világba jött az igazi világosság, amely minden embert
megvilágosít” (Jn 1,3.5). Az emberek oly sokat beszélnek a békéről, de gyakran sokszor
a sötétség megtévesztő nyugalmát kedvelik. Sokszor beszélünk a békéről, és mégis gyakran
folyamodunk a háborúhoz, vagy választjuk a cinkos csöndet, vagy pedig nem teszünk
semmi konkrét dolgot a béke megteremtése érdekében. Szent János ugyanis ezt mondja:
„Az övéihez jött, de az övéi nem hallgattak rá. Mert az ítélet ez: A fény – Jézus
– eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget a világosságnál, mert
műveik gonoszak voltak. Bárki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot. És nem lesz világosság,
mert nem kerülnek napfényre a művei”. Így beszél a János evangélium. Az ember szíve
elutasíthatja a világosságot és kedvelheti a sötétséget, mert a világosság lemezteleníti
a gonosz cselekedeteit. Aki gonoszat cselekszik, gyűlöli a fényt, aki gonoszat tesz,
gyűlöli a békét!
Testvérként, kizsákmányolás nélkül élni
Alig
néhány napja kezdtük az Újévet az Isten Anyja nevében, miközben megünnepeltük a Béke
világnapját a „Többé már nem rabszolga, hanem testvér” mottóval. Azt óhajtom, lépjünk
túl azon, hogy az egyik ember a másikat kizsákmányolja. Ez a kizsákmányolás egy társadalmi
csapás, mely tönkre teszi az emberi kapcsolatokat és megakadályozza a közösségi életet,
melyet az egymás iránti tisztelet, az igazságosság és a szeretet hat át. Minden ember
és minden nép szomjazza a békét, ismétlem, minden ember és minden nép szomjazza a
békét és ezért is szükséges és sürgős feladat a béke építése!
Minden látszat
ellenére építsük a békét
A béke nemcsak a háború távolléte, hanem egy
olyan általános állapot, melyben az ember összhangban van önmagával, összhangban van
a természettel és összhangban van a többi emberrel. Ez a béke. Mindazonáltal a fegyverek
elhallgattatása és a háborús tűzfészkek kioltása elengedhetetlen feltétele annak,
hogy egy olyan út kezdődjék, mely elvisz a béke beteljesüléséig, annak minden szempontjával
együtt. Gondolok itt azokra a konfliktusokra, melyek vérrel áztatják a földgolyó számos
térségét, gondolok a családokban és a közösségekben megszülető feszültségekre! Hány
családban, hány közösségben, akár plébániai közösségben is van háború?! És gondolok
még a városainkban és az országainkban a különféle eredetű kulturális, etnikai és
vallási csoportok között kirobbant összeütközésekre is.
A béke Isten adománya
Minden látszat ellenére meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a megegyezés
mindig lehetséges, minden szinten és minden helyzetben! Nincs jövő eltökélt szándékok
és béketervek nélkül! Nincs jövő béke nélkül!
Isten az Ószövetségben tett egy
ígéretet. Izajás próféta mondja: „Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat
szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést”
(Iz 2,4). Milyen szép! A békét, mint Isten különleges adományát hirdetik meg a Megváltó
születésekor: „Béke a földön minden embernek, akit az Isten szeret” (Lk 2,14). Ez
az adomány megkívánja, hogy szünet nélkül kérjük azt imádságban.
Imádsággal
a békéért
Emlékezzünk csak arra a feliratra, melyet itt a téren láttunk:
„A béke gyökere az imádság!”. Imádkoznunk kell ezért az adományért, hogy befogadjuk
azt minden nap, elkötelezetten azokban a helyzetekben, amelyekben vagyunk. Az új esztendő
kezdetén közös hivatásunk, hogy újra fellobbantsuk a szívünkben a reménység indíttatását,
amit aztán a béke, a kiengesztelődés és a testvériség konkrét műveibe kell lefordítani.
Mindenki a saját helyén és saját felelősségére töltheti be a testvériség cselekedeteit
a felebarát iránt, különösen azok felé, akik családi feszültségeknek vagy bármiféle
viszályoknak vannak kitéve. Ezek az apró gesztusok jelentős értéket képviselnek: olyan
magok lehetnek, melyek reményt adnak, utat nyithatnak és a béke távlatait jelezhetik.
Máriával, a Béke Királynéjával
együtt
Kérjük most Máriát, a Béke Királynéját! Ő a földi
élete során nem kevés nehézséget ismert meg, melyek az emberi élet mindennapos fáradozásaihoz
tartoznak. De soha nem tévelyedett el szívének a békéje, amely az Isten irgalmára
való bizalommal teli ráhagyatkozás gyümölcse. Máriától, a mi gyengéd Anyánktól kérjük,
hogy mutassa meg az egész világ számára a szeretet és a béke útját.