Az Úr adjon békét napjainkban, békét a szívekben, békét a családokban, békét a nemzetek
között – Ferenc pápa homíliája a békevilágnapi szentmisén
Ma eszünkbe jutnak
azok a szavak, amelyeket Erzsébet mondott, amikor megáldotta a Szent Szüzet: „Áldottabb
vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy
Uram anyja jön hozzám?” (Lk 1,42-43).
Mária emberi arcot adott az
örök Igének
Ez az áldás folytonosságban van azzal a papi áldással, amelyet
Isten sugallt Mózesnek, hogy adja át Áronnak és az egész népnek: „Áldjon meg az Úr
és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd
arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget” (Szám 6,24-26). Szűz Mária istenanyaságát
ünnepelve az egyház arra emlékeztet bennünket, hogy Mária az első, aki ebben az áldásban
részesült. Őbenne teljesedik be az áldás: valóban, egyetlen más teremtményre sem ragyogtatta
rá arcát az Úr úgy, mint Máriára, aki emberi arcot adott az örök Igének, hogy így
mindnyájan szemlélhessük azt.
Krisztus és Anyja elválaszthatatlanok egymástól
Azon
túl, hogy szemlélhetjük Isten arcát, dicsérhetjük és dicsőíthetjük őt a pásztorokhoz
hasonlóan, akik hálaénekkel tértek haza Betlehemből, miután látták a Gyermeket és
fiatal édesanyját (vö. Lk 2,16). Krisztus és Anyja együtt voltak, csakúgy,
mint a Kálvárián, mert elválaszthatatlanok egymástól. Rendkívül szoros kapcsolat
áll fenn közöttük, mint minden gyermek és anyja között. Krisztus teste, ami üdvösségünk
sarkpontja (Tertulliánus) – beleszövődött Mária méhébe (vö. Zsolt 139,13).
Ez az elválaszthatatlanság abból a tényből is fakad, hogy Mária, akit Isten arra választott
ki, hogy a Megváltó Anyja legyen, bensőleg osztozott a Fiú egész küldetésében, mellette
maradt a végsőkig, a Kálváriáig.
Jézust nem lehet Anyja nélkül megérteni
Mária
azért van Jézussal ilyen egységben, mert Őáltala megismerte a szívet, megismerte a
hitet, amelyet az anyaság tapasztalata és a Fiával való bensőséges kapcsolat táplált.
A Szent Szűz a hit asszonya, aki helyet készített Istennek szívében, terveiben; hívő
asszony, aki képes rá, hogy Fia ajándékában felismerje „az idők teljességének” (Gal
4,4) eljövetelét, amelyben Isten, az emberi lét alázatos útját választva, személyesen
belépett az üdvösségtörténet sodrába. Ezért nem lehet Jézust Anyja nélkül megérteni.
Krisztussal az egyházban találkozhatunk
Ugyanígy elválaszthatatlanok
egymástól Krisztus és az egyház, mert az egyház és Mária mindig együtt vannak és éppen
ez a nő misztériuma az egyházi közösségben, és nem lehet megérteni a Jézus által véghezvitt
üdvösséget az egyház anyaságának figyelembevétele nélkül. Elválasztani Jézust az egyháztól
olyan lenne, mintha egy „abszurd dichotómiát” (kettéválasztást) akarnánk bevezetni
– mint ahogy Boldog VI. Pál írta (vö. Evangelii nuntiandi k. apostoli buzdítás, 16).
Nem lehet „szeretni Krisztust, de az egyházat nem, hallgatni Krisztust, de az egyházat
nem, Krisztushoz tartozni, de az egyházon kívülről” (uo.) A mi hitünk nem egy elvont
tanítás vagy egy filozófia, hanem létfontosságú és teljes kapcsolat egy személlyel:
Jézus Krisztussal, Isten egyszülött Fiával, aki emberré lett, meghalt és feltámadt,
hogy üdvözítsen minket és közöttünk él. Hol találkozhatunk vele? Az egyházban találkozunk
vele, a mi hierarchikus Anya Szentegyházunkban. Az egyház az, aki ma ezt mondja: „Íme,
az Isten báránya”; az egyház az, aki hirdeti Őt; Jézus az egyházban hajtra végre kegyelmi
gesztusait, amelyek a szentségek.
Az egyház gyengéd anyaként őrzi Krisztust
Az
egyháznak ez a cselekvése és küldetése kifejezi anyaságát. Ugyanis az egyház olyan,
mint egy anya, aki gyengéden őrzi Jézust és mindenkinek odaajándékozza őt örömmel
és nagylelkűen. Krisztus egyetlen megnyilvánulását, még a legmisztikusabbat sem lehet
leválasztani az egyház húsáról és véréről, Krisztus Testének történelmi valóságáról.
Az egyház nélkül Jézus Krisztus egy eszmévé, egy erkölccsé, egy érzelemmé szűkül le.
Az egyház nélkül Krisztussal való kapcsolatunk képzeletünk, értelmezéseink, kedélyállapotunk
rabjává válna.
Mária, az egyház révén, minden ember és minden nép Anyja
Kedves
Fivérek és Nővérek! Jézus Krisztus áldás minden ember és az egész emberiség
számára. Az egyház, amikor nekünk adja Jézust, az Úr áldásának teljességét kínálja
fel. Pontosan ez Isten népének küldetése: kiárasztani minden népre a Jézus Krisztusban
megtestesült Isten áldását. És Mária, Jézus első és tökéletes tanítványa, első és
tökéletes híve, a zarándokúton haladó egyház példaképe az, aki megnyitja az egyháznak
ezt az anyai útját és mindig támogatja anyai küldetését, amely minden embernek
szól. Tapintatos és anyai tanúságtétele a kezdetektől fogva együtthalad az egyházzal.
Ő, Isten Anyja egyben az egyház Anyja, és az egyház révén minden ember és minden nép
Anyja.
Mária eszközölje ki az Úr békéjét az egész emberiség számára
Ez
az édes és gondos Anya eszközölje ki számunkra az Úr áldását az egész emberi család
számára. Különösen ma, a béke világnapján, fohászkodjunk közbenjárásáért, hogy az
Úr adjon békét napjainkban, békét a szívekben, békét a családokban, békét a
nemzetek között. Idén a béke világnapjára írt üzenet címe: „Már nem rabszolgák, hanem
testvérek vagytok”.
Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy szabadok legyünk,
hogy Isten gyermekei legyünk és mindenki saját felelősségének megfelelően küzdjön
a rabszolgaság modern formái ellen. Minden nép, kultúra és vallás, egyesítsük erőinket.
Vezessen és támogasson minket Ő, aki szolgánkká vált, hogy mindnyájunkat egymás testvérévé
tegyen.
„Isten Szent Anyja!”
Tekintsünk Máriára, szemléljük
Isten Szent Anyját. Javaslom, hogy köszöntsük Őt együtt, ahogy Efezus bátor népe is
tette, amely felkiáltott, amikor pásztorai beléptek a templomba: „Isten Szent Anyja!”.
Milyen szép ez a köszöntés Anyánk számára… Egy történet szerint, nem tudom igaz-e,
egyeseknek közülük bot volt a kezükben, talán azért, hogy megértessék a püspökökkel,
mi történt volna, ha nem lett volna bátorságuk Máriát Isten Anyjának kihirdetni… -
tette hozzá rögtönzött szavakkal a pápa, majd így folytatta: Mindannyiótokat arra
hívlak, botok nélkül, hogy álljatok fel és háromszor állva köszöntsük Máriát a korai
egyház szavaival: „Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja!” – zárta
homíliáját Ferenc pápa.