A 2014-es év Ferenc pápával a találkozás jegyében: interjú P. Lombardival
Az elmúlt esztendő nagyon sűrű volt Ferenc pápa számára: a sok fontos esemény mellett
azonban talán az emberek szívében azok a hétköznapi képek maradtak meg legjobban a
pápáról, amikor a hívek között van, amikor átöleli az embereket, főleg a gyermekeket,
a betegeket. A 2014-es év pápaságáról a szentszéki szóvivő, P. Federico Lombardi vont
mérleget a Vatikáni Rádiónak:
Nemzetközi utazások
Szentföld,
Ázsia, Európa: Ferenc pápa idén nagyon sok helyre ellátogatott, melyek közül a legkiemelkedőbb
talán a Szentföld, hiszen ott gyökerezik a keresztény hit, ott találjuk az üdvtörténet
helyszíneit – kezdte visszatekintését Lombardi atya. A spirituális szempontok mellett
jelentős ökumenikus aspektusa is volt ennek az útnak: a személyes találkozás Bartolomeosz
pátriárkával, mely újabb reménykeltő lépés az ortodoxokkal való egység felé vezető
úton.
A Szentatya figyelme Ázsia felé is fordult: nyáron Koreába látogatott,
nemsokára pedig Srí Lankát és a Fülöp-szigeteket keresi föl. Az ázsiai földrész mind
földrajzi kiterjedését, mind pedig demográfiai súlyát tekintve jelentős az egyház
evangelizáló küldetése számára. Ferenc pápa nem feledkezett el Európáról sem: először
Albániába utazott – követve hitvallását, mellyel mindig először a perifériák felé
fordul. Aztán elment Strasbourgba, ahol Európáért, a földrész országaiért mondott
beszéde nagy visszhangot váltott ki.
Lombardi atya azt is kiemelte, hogy a
pápa utazásainak egyik vonása a vértanúság: Koreában, ahol az egyház történetét a
vértanúság jellemezte; Albániában, ahol a kommunizmus idején szenvedtek mártírhalált
a keresztények; végül pedig a Közel-Keleten, ahol sajnos a keresztényüldözés és a
vértanúság aktuális valóságok.
Vallásközi párbeszéd
Az idei év
egy másik meghatározó eleme a vallásközi párbeszéd volt. Ennek Törökországban és Albániában
is tanúi lehettünk. Ferenc pápa nagyon is tisztában van az iszlám mai helyzetével
és ezért igyekszik építő kapcsolatot ápolni a párbeszéd útján a muzulmánokkal, ahol
ez lehetséges. Természetesen elítél minden túlkapást, mint ahogy a vallás erőszakra
való felhasználását is.
Pápák szentté avatása
Nem feledkezhetünk
el az elmúlt év további kiemelkedő mozzanatairól: VI. Pál boldoggá, illetve XXIII.
János és II. János Pál pápák szentté avatásáról sem. A közös nevező esetükben a II.
vatikáni zsinat, amelyet XXIII. János hívott össze, VI. Pál vezetett és zárt le, majd
II. János Pál igyekezett átültetni a gyakorlatba. E három pápa a keresztény és emberi
nagyságán túl az egyház megújulásának is tanúja a II. vatikáni zsinat szellemében.
Ferenc pápa pedig elődei nyomán folytatja a megújító munkát.
Családszinódus
Idén
került sor a rendkívüli püspöki szinódusra is, amely az első lépése annak a nagy lelkipásztori
vállalkozásnak, amely a család evangelizálására irányul. Talán a legfontosabb lelkipásztori
és egyházi vállalkozásról van szó, ugyanis a család kérdése nemcsak a hívek életét,
hanem korunk minden emberét érinti. Bátor kezdeményezés volt a pápa részéről, mert
sok kényes téma is fölmerült, ugyanakkor nagy szükség volt rá. Szívből reméljük, hogy
Ferenc pápának sikerül az egyházat a valóban fontos témák elmélyítése felé irányítania,
és nem rekednünk meg a – bármily fontos, de – marginális problémáknál, melyek vitára
adhatnak okot, anélkül, hogy megragadnánk a mindenki számára alapvető közös pontokat
a család témakörében.
Igazságosság, béke, üldözöttek
Ferenc pápa
péteri szolgálata kezdetétől fogva hangsúlyozta, hogy nem akar elfeledkezni a szegényekről,
a periférián élőkről és a szenvedőkről. Joguk van ugyanis a figyelmünkre, szolidaritásunkra,
arra, hogy megosszák velünk gondjaikat. Ez egy visszatérő mozzanat ebben a pápaságban
– magyarázta P. Lombardi. Idén látjuk a súlyos közel-keleti helyzetet, ahol sok-sok
ember – köztük számos keresztény – kénytelen menekülni, elhagyni otthonát és menekültként
tengeti szenvedésekkel teli életét; vagy üldözik őket, erőszak áldozataivá válnak.
Ez a téma sokszor előkerült a pápa felhívásaiban, mint ahogy a karácsonyi levelében
is, amelyet a közel-keleti keresztényeknek küldött.
Emellett sok más ügynek
figyelmet szentel, mint például a béke: vegyük például a következő Béke Világnapra
írt üzenetét, amelyben a rabszolgaság leküzdésére buzdít. Vagy a Pápai Tudományos
Akadémia számos kezdeményezését az ember- és a szervkereskedelem ellen, az erőszak
és a modern rabszolgaság formáinak felszámolására. A pápa tehát mozgósította az egyházat,
a jóakaratú embereket ezen a téren.
Reformok
A Római Kúria reformja,
amelyet Ferenc pápa már péteri szolgálata elején megkezdett, egy átfogó megújulási
folyamat része, melyet ő „Evangelii gaudium” – kezdetű apostoli buzdításában fogalmazott
meg: az önmagából kilépő egyház, a missziós egyház, az evangelizálásban elkötelezett
egyház reformja ez. A Római Kúria feladata pedig az, hogy segítsen az egyház e küldetésében.
A szerkezeti átalakításon túl azonban a legfontosabb a belső reform, a szív megújítása.
Jézus azt mondja: a jó dolgok és a rossz dolgok a szívből jönnek. Tehát innen kell
kiindulni, ha megújulást akarunk, ha be akarjuk gyógyítani azt, ami nem megfelelő.
Ebben az olvasatban tehát a karácsonyi beszéd, amelyet a pápa a kúria tagjaihoz és
a vatikáni dolgozókhoz intézett, világosan jelzi, hogy a Szentatya hogyan kormányozza
az egyházat a lelki tükrön keresztül is, hogy gyökereiben javítsa meg viselkedésünket,
és az evangéliumhoz hűségesebbé tegyen minket. Ezáltal jobban végezzük szolgálatunkat,
hirdetjük az örömhírt és szolgáljuk az egyházat – magyarázta P. Lombardi.
A
reform, a megújulás a keresztény élet örök témája: a megtérésnek nem felületesnek
kell lennie, nem pusztán szervezeti jellegűnek. A pápa sokszor elmondta, hogy a problémák
nem elsősorban logisztikai vagy szervezési jellegűek, hanem belső, mély gondok. A
helyes viselkedés: a meghallgatás, a párbeszéd, a szolgálat, a belső megtisztulás
útjait mutatja föl nekünk a pápa – akár a reggeli szentmisék alkalmával is a Szent
Márta-házban mondott szentbeszédeiben. Ezekben a homíliákban a Szentatya lelki vezetőként
áll elénk, követve a Szent Ignác-i lelkigyakorlatok hagyományát.
A találkozás
kultúrája
Ferenc pápa melyik szavával jellemezhetnénk a 2014-es évet? Lombardi
atya szerint ez a találkozás kultúrája. Olyan kifejezés ez, amely számára is szép
lassan telt meg tartalommal, ahogy látta Ferenc pápa viselkedését, személyes hozzáállását
az emberekhez. A pápa odafordul teljes valójával az adott személyhez, legyen az tőle
bármennyire különböző. Az ilyen találkozásokból születhetnek új kezdeményezések, új
párbeszédek, újra kötődhetnek megszakadt kapcsolatok; a felületes vagy hivatalos viszony
elmélyül, személyessé válik.
Ferenc pápa ezzel a lelkülettel találkozik az
államfőkkel, vallási vagy politikai vezetőkkel. Láttuk ezt Bartolomeosz pátriárka
esetében is, akivel valódi találkozás jött létre, igazi barátság, mely biztató az
ökumenizmus előrelépése szempontjából. Általa lépéseket tehetünk előre a személyes
kapcsolatok szintjén, túl a szükséges, de nem elégséges teológiai eszmecsere, a történelmi
tanulmányok, az elméleti megközelítés dimenzióján. Hit és szándék kell az emberek
részéről ahhoz, hogy Krisztus akaratának megfelelően haladjunk az egyház egysége felé.
Reménykeltő jel a Kuba-Usa közeledés is: mindkét állam vezetője köszönetet
mondott a pápának a levélért, amit nekik küldött. Ez is azt mutatja tehát, hogy Ferenc
pápa hozzáállása a nemzetközi szintű kapcsolatok terén is gyümölcsöt hoz: magával
ragadó karizmája, szívhez szóló szavai, az emberiség javáért érzett felelőssége nagyon
értékes és fontos számunkra. A találkozás kultúrája – kifejezés a másik felé nyitás
képességét rejti magában: vallási, lelki, politikai és sok más szinten egyaránt, mely
olyannyira jellemzi ezt a pápaságot – fejezte be a 2014-es évről vont mérlegét a szentszéki
szóvivő.