Pápai részvéttávirat Giuseppe Pittau jezsuita halála alkalmából
Ferenc pápa december 27-én szombaton táviratban nyilvánította ki részvétét Giuseppe
Pittau jezsuita nyugalmazott érsek halála alkalmából, melyet Adolfo Nicolas jezsuita
legfőbb elöljárónak küldött. Ferenc pápa őszinte együttérzését fejezi ki a jezsuita
rend tagjai iránt, akik fájdalommal emlékeznek Istennek e példaszerű szolgájára. Emlékezve
Pittau atya Japánban végzett missziós szolgálatára, ahol most befejezte földi életét,
az Úrnak hálát adok – folytatja a pápai részvéttávirat – Pittau atyának a Szentszék
szolgálatában végzett munkájáért, melyet a Nevelésügyi Kongregáció titkáraként látott
el, továbbá a tokiói Sophia egyetemen és a római Gergely egyetemen rektorként ellátott
szolgálatáért. A pápai részvéttávirat Pittau atya lelkét a Szűzanya közbenjárásába
ajánlja és a krisztusi feltámadás fényében küldi vigasztaló apostoli áldását.
Giuseppe
Pittau SJ életrajza
A 86 éves korában elhunyt Pittau atya 1928-ban született
a szardíniai Villacidro-ban hétgyermekes nagycsaládban. Egyik fiútestvére egyházmegyés
pap, nővére pedig szerzetes lett. Pittau atya 1945-ben lépett be a Jézus Társaságába,
olasz földön és Spanyolországban végezte tanulmányait és szerzett filozófiai doktorátust.
Japánba került misszionáriusnak, ahol 29 éven át szolgált. 1959-ben szentelték pappá,
majd a bostoni Harvard egyetemen tanult három évet a politikatudományok területén.
Ekkor ismerkedett meg és kötött barátságot Henry Kissingerrel és Ted Kennedy-vel.
Visszatérve Japánba politikatudományt oktatott, majd 1968-tól átvette a Sophia egyetem
rektori tisztét. Ő volt az első nem japán, aki ezt a tisztséget betölthette. Emellett
ő lett a japán jezsuita provincia tartományfőnöke.
1981-ben II. János Pál
pápa sürgősséggel Rómába rendelte. A Szentatya az előző év során Japánban tett apostoli
útja során ismerte meg őt és kinevezte Paolo Dezza jezsuita atya mellé koadjutor delegátusnak.
Ez egy nehéz és fájdalmas időszaka volt a jezsuita rendnek, amikor 1981 augusztusában
Pedro Arrupe jezsuita generális, legfőbb elöljáró agyvérzést kapott és képtelenné
vált feladata ellátására. Pittau atya megbízatása két évre szólt és ő ezalatt végiglátogatta
a Jézus Társasága provinciáit, hogy ápolja a szentignáci örökség, az egyházi tanítás
iránti hűség és a Péter utóda iránti engedelmesség lelkületét a rendtagok soraiban.
E küldetése akkor ért véget, amikor 1983. szeptember 13-án Arrupe atya utódaként megválasztották
a holland Hans Peter Kolvenbach atyát.
1984-ben a japán császár az ország
legmagasabb kitüntetését, a Krizantém rendet a Felkelő Nap emblémájával adományozta
Giuseppe Pittau atyának. 1992-ben a római Gergely Egyetem rektorává nevezték ki,
mely tisztét 1998-ig töltötte be. Majd II. János Pál pápa rábízta a Pápai Tudományos
Akadémia és a Pápai Társadalomtudományi Akadémia kancellári tisztét. 1998-ban nevezte
ki a pápa a Nevelésügyi Kongregáció titkárává és ebben az évben szentelték püspökké
és lett a szardíniai Castro címzetes érseke.
2003-ban, 75 éves korában lemondott
tisztségeiről és nyugalmazott érsekként visszatért Japánba, ahol tanított és plébános-helyettesként
dolgozott. 86 éves korában a szeretett japán földön érte a halál.