A Római Kúria és Krisztus Teste – a pápa beszéde a Római Kúria tagjaihoz Karácsony
alkalmából
Ferenc pápa 15 pontban
foglalta össze a Római Kúria lehetséges betegségeinek és kísértéseinek katalógusát,
közöttük: a halhatatlanság érzést, a túlzott funkcionalizmust, a mentális és spirituális
„megkövülést”. December 22-én délelőtt az Apostoli Palota Kelemen-termében fogadta
a Római Kúria tagjait és beszéddel fordult hozzájuk. A találkozóra minden évben Karácsony
ad alkalmat, ilyenkor a pápa karácsonyi jókívánságaival köszönti munkatársait. Az
Úr születése kapcsán kiemelte, hogy az ünnep Isten szeretetének, hatalmas kegyelmének
és ingyenes megbocsátásának, az alázatosság erejének megnyilvánulása. A Karácsony
a fény ünnepe, amelyet nem a „kiválasztottak”, hanem a szegény és egyszerű emberek
fogadnak be, akik várták az Úr üdvösségét.
Bocsánatkérés
A Szentatya
megemlékezett azokról, akik idén befejezték szolgálatukat a Vatikánban, háláját fejezte
ki tevékenységükért, megjegyezve, hogy ezt azért teszi, „mivel személyek és nem csak
számok vagyunk”. Köszönetet mondott az Úrnak ezért az évért és alázatosan bocsánatot
kért a „gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással” elkövetett hibákért. A
bocsánatkérésből kiindulva osztotta meg a pápa gondolatait a jelenlevőkkel, hogy támogatást
és ösztönzést adjanak egy valódi lelkiismeretvizsgálathoz, amellyel előkészítjük szívünket
a Szent Karácsonyra.
Mint minden emberi test, a Kúria is ki van téve betegségeknek,
rosszul működésnek, bajoknak
A pápa az egyház mint Jézus Krisztus misztikus
Teste képből indult ki beszédében. Jó a Római Kúriára, mint az egyház kis modelljére
gondolni, vagyis egy „testre”, amely komolyan és nap mint nap igyekszik egyre élőbb,
egészségesebb, harmonikusabb és egységesebb lenni önmagában és Krisztussal – állapította
meg. A Kúria egy dinamikus test, amely nem élhet önmaga táplálása és gondozása nélkül.
Ha a Kúria, ahogy az egyház is, nem áll élő, személyes, hiteles és szilárd kapcsolatban
Krisztussal, akkor olyan hajtássá válik, amely elszárad és lassanként elhal, amit
távolra eldobnak. A Kúria arra kapott meghívást, hogy mindig egyre jobb legyen, növekedjen
a szeretetközösségben, az életszentségben és a bölcsességben, hogy teljességében meg
tudja valósítani küldetését. Mint minden emberi test, a Kúria is ki van téve betegségeknek,
rosszul működésnek, bajoknak. Ezért Ferenc pápa beszédében felsorolt a lehetséges
kúriai betegségek közül néhányat. Olyan betegségek és kísértések ezek, amelyek meggyengítik
az Úrért végzett szolgálatunkat.
A betegségek „katalógusa”
A
betegségek „katalógusa” – a sivatagi atyák útját követve, akik ilyen katalógusokat
készítettek – segítenek felkészíteni bennünket a kiengesztelődés szentségére, amely
mindannyiunk számára egy szép lépés lesz, hogy felkészüljünk Karácsonyra – jegyezte
meg Ferenc pápa. Ezt követően 15 pontban vette sorra a lehetséges betegségeket.
1.
A betegség, hogy „halhatatlannak”, „felmentettnek”, vagy még inkább „nélkülözhetetlennek”
érezzük magunkat
Ennek következtében elhanyagoljuk a szükséges és rendszeres
ellenőrzéseket. Az a Kúria, amely nem végez önkritikát, nem napra kész, nem igyekszik
jobb lenni, egy beteg test. Hasznunkra lehet, ha rendszeresen látogatást teszünk a
temetőkbe és megnézzük sok ember sírfeliratát, akik közül néhányan halhatatlannak,
felmentettnek, nélkülözhetetlennek gondolták magukat. Ez az evangéliumi gazdag betegsége
és azoké is, akik urakká válnak és azt hiszik, hogy mindenki fölött és nem mindenki
szolgálatában állnak. Gyakran ez a hatalom patológiájából, a „kiválasztottak kompexusából”
ered, a nárcizmusból, amely lelkesen tekint önmaga képére és nem látja meg Isten arcát
másokban. E járvány ellenszere a kegyelem, hogy bűnösöknek érezzük magunkat és teljes
szívvel azt mondjuk: „Haszontalan szolgák vagyunk. Nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.”
(Lk 17,10)
2. A „mártaizmus” (Mártától ered), a túlzott szorgosság betegsége
Olyan
emberek ők, akik elmerülnek a munkában és elkerülhetetlenül elhanyagolják a „legjobb
részt”, vagyis hogy leüljenek Jézus lábához (vö. Lk 10,38-42). Ezért hívta Jézus a
tanítványait, hogy „pihenjétek ki magatokat egy kicsit” (vö. Mk 6,31). A szükséges
pihenés elhanyagolása stresszhez és nyugtalansághoz vezet.
3. Létezik a
mentális és spirituális „megkövülés” betegsége is
Olyanokról van szó, akiknek
kőből van a szíve és „keménynyakúak” (ApCsel 7,51-60), akik elvesztették belső derűjüket,
életerejüket és bátorságukat. Veszélyes elveszteni az emberi érzékenységünket, amely
szükséges ahhoz, hogy együtt sírjuk azokkal, akik sírnak és együtt örüljünk azokkal,
akik örülnek! – mutatott rá Ferenc pápa a Római Kúria tagjainak. Azok betegsége ez,
akiknek az idő múlásával megkeményedik a szíve és képtelenné válik arra, hogy feltétel
nélkül szeresse az Atyát és felebarátját (vö. Mt 22,34-40). Kereszténynek lenni annyit
jelent, hogy „ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt” (Fil
2,5), vagyis hogy rendelkezünk az alázat, az ajándékozás, az eltávolodás és a nagylelkűség
érzéseivel.
4. A túlzott tervezés és funkcionalizmus betegsége
Amikor
az apostol mindent alaposan megtervez és azt gondolja, hogy a tökéletes tervezés által
a dolgok hatékonyan mennek előre, könyvelővé válik. Szükség van rá, hogy mindent jól
előkészítsünk, de anélkül, hogy beleesnénk abba a kísértésbe, hogy a Szentlélek szabadságát
bezárjuk és vezessük, amely mindig nagyobb, nagylelkűbb minden emberi tervezésnél
(vö. Jn 3,8). Valójában az egyház olyan mértékben marad hűséges a Szentlélekhez, amennyiben
nem akarja beszabályozni, háziasítani a Szentlelket, aki a frissesség, a fantázia
és az újdonság – hívta fel a figyelmet a pápa.
5. A rossz koordináció betegsége
Amikor
a tagok elvesztik az egymás közti szeretetközösséget és a test elveszíti harmonikus
működését és józanságát olyan zenekarrá válik, amely csak lármát csinál, mert tagjai
nem működnek együtt, nem élik meg a szeretetközösség, a csapatmunka lelkületét. Amikor
a láb azt mondja a karnak, hogy „nincs rád szükségem” vagy a kéz a fejnek, hogy „én
irányítok”, akkor ez kényelmetlenséget és botrányt okoz.
6. A spirituális
Alzheimer kór
az „üdvösségtörténet”, az Úrral való személyes történet,
az „első szeretet” (Jel 2,4) elfelejtése. A lelki képesség növekvő hanyatlásáról van
szó, mely hosszabb-rövidebb idő alatt súlyos fogyatékosságot okoz az embernek, alkalmatlanná
téve őt bárminemű önálló tevékenységre, amikor is - a gyakran képzeletbeli - látásának
teljes függőségi állapotába kerül. Azokon láthatjuk ezt, akik elvesztették az Úrral
való találkozásuk emlékezetét, akik teljesen a jelen pillanatuktól, szenvedélyeiktől,
szeszélyeiktől, mániáiktól függenek, akik falat építenek maguk köré.
7.
A versengés és az önteltség betegsége
esetében a látszat, a ruhák színei
és az elismerő kitüntetések lesznek az élet elsődleges célkitűzései, elfeledvén Szent
Pál szavait: „Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból!
Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak” (Fil 2,3-4).
Ez a betegség hamis „miszticizmus” és hamis „kvietizmus” felé sodorja az embert.
8. Az egzisztentciális tudathasadás betegsége
azoké, akik
kettős életet élnek, ami a képmutatás gyümölcse. Jellemzője a középszerűség és a növekvő
lelki üresség, amit sem doktori, sem akadémiai fokozatok nem töltenek be. Többnyire
azokat érinti, akik elhagyják a lelkipásztori szolgálatot és megelégszenek bürokratikus
tennivalókkal, miközben elvesztik kapcsolatukat a valósággal és a konkrét személyekkel.
9.A szófecsérlés, a panaszkodás és a pletykálás betegsége,
amiről már
oly sokszor beszéltem, de nem eleget. Ez egy súlyos betegség, mely egyszerű csevegéssel
indul, de hamar a konkoly magvetése lesz belőle. A meghunyászkodók betegsége ez, akik
nem mernek szemtől szembe beszélni, csak a másik háta mögött.
10. A
főnökök istenítésének a betegsége
azoké, akik hízelegnek elöljáróiknak,
azt remélve, hogy ezzel elnyerik jóindulatukat. A karrierizmus és az opportunizmus
áldozatai ők, akik emberi személyeket tisztelnek és nem az Istent. Csak arra gondolnak,
amit el akarnak érni és nem pedig arra, amit meg kellene csinálniuk. Az elöljárókat
is sújthatja ez a betegség, amikor a beosztottaknak azért hízelegnek, hogy elérjék
az ő alárendeltségüket.
11. A közömbösség betegsége mások iránt,
amikor mindenki csak magára gondol és elveszti az emberi kapcsolatok őszinteségét
és melegét. Amikor a tapasztaltabb nem osztja meg a saját tudását a kevésbé tapasztaltabbal,
és amikor féltékenységből vagy számításból örömet talál mások bukásában.
12.
A gyászos arc betegsége
amogorva és barátságtalan embereké, akik
azt tartják, hogy az ő komolyan vételükhöz búskomor és szigorú arcot kell vágni és
főként a gyengébbek és kisebbek felé merevek, kemények és arrogánsak. Ennek a betegségnek
a teátrális szigorúság és a terméketlen pesszimizmus a tünete. Ezzel szemben
legyünk udvariasak, örömteliek, ne veszítsük el érzékünket a humor iránt és tudjunk
nevetni saját magunkon.
13. A felhalmozás betegsége
azt
jelenti, hogy az ember a szív egzisztenciális hiányát próbálja anyagi javak felhalmozásával
betölteni, jóllehet nincs valódi szüksége rá, csak biztonságérzetből teszi azt, hiszen
a „halotti lepelnek nincs zsebe”. A felhalmozás csak megnehezíti és lefékezi a mozgást.
14. A zárt körök betegsége,
ahol a csoporthoz tartozás
erősebb, mint a testhez, vagy akár a Krisztushoz tartozás. Ez is jószándékkal kezdődik,
de hamar rabszolgává teszi a tagokat és rákos daganattá válik, mely az egész testet
veszélyezteti.
15. Az utolsó betegség az evilági nyereség és a magamutogatás,
amikor az apostol a szolgálatát hatalommá alakítja, a hatalmát pedig áruvá
teszi, hogy evilági nyereségre vagy még nagyobb hatalomra tegyen szert. Kielégítetlenül
próbálja megsokszorozni a hatalmát, ezért képes akár vádaskodni, másokat lejáratni
és hitelteleníteni, akár a sajtón keresztül is. Mindezt azért, hogy a másoknál nagyobbnak,
többnek mutatkozzon. Sokat árt ez a betegség az egész Testnek, mert saját célja érdekében
képes minden eszközt felhasználni.
Ferenc pápa a felsorolás után utalt arra,
hogy ezek a betegségek és kísértések veszélyt jelentenek minden keresztény és minden
közösség, kúria, kongregáció, plébánia, egyházi mozgalom számára. A gyógyulás csak
a Szentlélek által remélhető, aki támogat minden megtisztulási szándékot és segíti
a megtérés jóakaratát. Ő az egység előmozdítója. Másfelől a gyógyulás a betegségtudat
gyümölcse is lesz, amikor elfogadjuk önmagukat és türelemmel viseljük a gyógyítást.
A Római Kúria tagjai számára tartott karácsonyi beszéde végén a pápa kritika
helyett imát kért a papokért és a Szűzanya közbenjárását sebeink gyógyulásáért, majd
áldott Karácsonyt kívánt minden munkatársának és családtagjaiknak.
Ferenc
pápa beszédének teljes változatát itt találják: