Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció dekrétuma a homiletikai direktóriumról

Az Osservatore Romano decemberi 20-i szombati számában jelent meg „Homiletikai direktórium” címmel az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció dekrétuma, mely 2014. június 29-i dátummal, Antonio Canizares Llovera, a kongregáció akkori prefektusa, és Arthur Roche érsek, a kongregáció titkára aláírásával jegyzi a dokumentumot. A dekrétum bemutatja a dokumentumot, melynek fordítását a legfőbb nyelvekre a kongregáció maga végezte, miközben a többi nyelvre fordítást átutalta az egyes püspöki konferenciák hatáskörébe, akiknek a dokumentumot elküldték.

A most megjelent dekrétum szövege:

„Nagyon jelentős, hogy az Evangelii Gaudium apostoli buzdításában Ferenc pápa egy tekintélyes részt szentelt a homília témájának. Ebben a tekintetben a szinóduson összegyűlt püspökök kifejezésre jutatták pozitív és negatív szempontjaikat, továbbá XVI. Benedek a Verbum Domini és a Sacramentum caritatis apostoli buzdításaiban útmutatást adott a témában. Ebben az összefüggésben, szem előtt tartva a Sacrosanctum Concilium zsinati konstitúció rendeleteit és a Tanítóhivatal rákövetkező megnyilatkozásait, a Praenotanda Ordinis lectionum Missae, a Misekönyv Bevezetése, valamint az Institutio generalis Missalis Romani, a Római Misekönyv Általános Rendelkezései fényében készült el a két részből álló homiletikai direktórium.
Az első rész „Homília és a liturgikus tér” címmel leírja a homília természetét, szerepét és sajátos környezetét, valamint néhány egyéb minősítő szempontot, vagyis az illetékes felszentelt szolgát, az Isten Szavára hivatkozást, a homília távolabbi és közelebbi előkészítését és a megszólítottakat.

A második rész a Prédikáció művészete címmel példákkal magyarázza a módszertani és tartalmi összefüggéseket, amiket a szónoknak ismernie kell és amiket szem előtt kell tartania a homília előkészítése és megtartása során. Jelzésszerűen és nem kimerítő módon ajánl kulcsszempontokat a szentmise vasár- és ünnepnapi ciklusára, a liturgikus évből kiindulva (Szent Háromnap és Húsvéti idő, Nagyböjt, Advent, Karácsony, Évközi idő), utalásokkal a köznapi misékre, a nászmisére és a gyászmisére. Ezekben a példákban a direktórium első részében kiemelt szempontokat alkalmaznak, vagyis az Ó- és Újszövetség közötti tipológiát, az evangéliumi szakasz jelentőségét, az olvasmányok rendjét, az igeliturgia és az eucharisztikus liturgia kapcsolatát, a biblikus üzenet és a könyörgések, a szertartás és az élet, valamint az Isten és a konkrét közösség hallgatása közötti kapcsolatot.

Mindezt két függelék követi. Az első, a homília és az egyház tanítása közti kapcsolat bemutatása céljából, utalásokat tesz a katekizmusra, a vasárnapi olvasmányok három éves ciklusának néhány hangsúlyos témája kapcsán. A második függelék a tanítóhivatalnak a homíliára vonatkozó szövegeit jelzi.

A szöveget, miután átvizsgálták az Istentiszteleti Kongregáció papjai, majd pedig jóváhagyta annak 2014. május 20-i ülése, bemutatták Ferenc pápának, aki jóváhagyta a homiletikai direktórium közzétételét. A kongregáció örömmel teszi közzé és kívánja, hogy a „homília valóban a Lélek intenzív és boldog megtapasztalása legyen, bátorító találkozás a szóval, a megújulás és a növekedés állandó forrása” (Evangelii gaudium, 135). Bárki, aki homíliát tart, miközben magáévá teszi Pál apostol érzéseit, élje újra annak a tudatát, hogy „úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli” (1 Tessz 2,4). A direktórium lefordítását a legfőbb nyelvekre a kongregáció maga végezte, miközben a többi nyelvre fordítást átutalta az egyes püspöki konferenciák hatáskörébe, akiknek a dokumentumot elküldték.

Kelt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció székhelyén, 2014. június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok főünnepén

(vl)