Ferenc pápa homíliája a Guadalupei Szűzanya emléknapján bemutatott péntek esti szentmisén
December 12-én pénteken
este hat órakor mutatott be Ferenc pápa szentmisét a vatikáni Szent Péter bazilikában
a Guadalupei Miasszonyunk emléknapján. A Guadalupei Szent Szűz elsősorban Mexikó nemzeti
védőszentje, de egyúttal az egész amerikai kontinens patrónája, ahol főként Latin-Amerika
tiszteli. A Mexikóváros melletti guadalupei Mária-szentély a világ leglátogatottabb
búcsújáró helye, évente több mint 20 millió zarándok keresi fel. Tekintettel a latin-amerikai
népek első közös nyelvére, Ferenc pápa ezúttal spanyol nyelven mutatta be a szentmisét
és homíliáját is anyanyelvén, spanyolul tartotta.
„A nagy latin-amerikai hazának
a nemzetei és népei emlékeznek ma hálával a Szűzanya látogatására és közelségére,
vele együtt énekeljük a Magnificatot és rábízzuk a népeink életét. Amikor a Szűzanya
megjelent Szent Juan Diegonak a tepeyac-i dombon, akkor úgy mutatkozott be, mint a
„mindig tökéletes Szűz Mária, az igaz Isten Anyja” és egy „új vizitációjának” adott
helyet. Készéggel sietett, hogy átölelje az új amerikai népeket, létrejöttük drámai
időszakában. Olyan volt, mint „a nagy égi jel, a napba öltözött asszony”, aki magára
vette az őslakos népek kulturális és vallási jelképrendszerét, meghirdette és odaadta
a Fiát a gyötrelmes sorsú meszticek új népeinek”.
Ferenc pápa az aparecidai
dokumentumot idézte, miszerint „a Szűzanya, a népeknek a Fiát adó tökéletes Tanítványként
lett az első hithirdetője az evangéliumnak Amerikában”. „Az áldott állapotú Szeplőtelen
Szűz a kezdetektől fogva felfedte az új népeknek az élő, igaz Istent és most már mindnyájan
ugyanazon Atya gyermekei vagyunk, testvérek egymás közt és szolgák a Szolgában. Isten
szent Anyja meglátogatta ezeket a népeket és velük is maradt. Itt hagyta titokzatos
módon arcképének a lenyomatát küldöttének a tilmáján, mint Máriának ezekkel a népekkel
kötött szövetsége jelképét.
Közbenjárása révén a keresztény hit lett az amerikai
népek leggazdagabb lelki kincse, melynek ékköve maga Jézus Krisztus. Ezt az örökséget
mind a mai napig továbbadják és kifejezésre juttatják a keresztségben, a hitben, reményben
és szeretetben, a népi vallásosság nagyszerűségében, valamint abban az amerikai ethoszban
is, mely megmutatkozik az emberi személy méltóságának a tudatosságában, az igazságosság
iránti szenvedélyben, a legszegényebbek és szenvedők iránti szolidaritásban”.
„Azért
tehát napjainkban továbbra is dicsérhetjük az Istent a csodáiért – folytatta homíliáját
a pápa – melyeket Isten a latin-amerikai népek életében művelt, az ő sajátos stílusa
szerint, amikor elrejtette ezeket a dolgokat a bölcsek és okosak elől, mikor felforgatta
a világ hatalmasait, mert Istennek tetszik, hogy feldúlja az ideológiákat és az evilági
hatalmasságokat, de közben felemeli az alázatosakat és megsegíti a szegényeket. Mária
Magnificat-éneke bevezet minket a nyolc boldogságba, ami az evangéliumi üzenet elsődleges
foglalata és törvénye.
Ennek a fényében – fordult a pápa a hívekhez – kérjük
azt a keresztény kegyelmet, hogy Latin-Amerika jövőjét a szegények, a szenvedők, az
alázatosak, az éhezők, az igazságot szomjazók, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a
békességszerzők, az igazszívűek és az üldözöttek alakítsák… és így Latin-Amerika a
remény kontinense legyen. Ma tőle várják a fejlődés új modelljeit, melyek összekötik
a keresztény hagyományt és a polgári haladást, az igazságosságot és méltányosságot
a kiengesztelődéssel, a tudományos és műszaki fejlődést az emberi bölcsességgel, a
szenvedést a reményteli örömmel”.
Ferenc pápa homíliáját a Szűzanyához intézett
fohásszal fejezte be: „A látnok Szent Juan Diego bizalommal teli, egyszerű szavaival,
mint a „lelkecském, kedveském”, merjünk mi is bátran Máriához fordulni és kérjük,
hogy kísérjen és támogasson, kézen fogva vezessen bennünket és védelmezze népeinket!”.