Béke és vallásszabadság - a pápa beszéde a török politikai hatóságokhoz

„Nagy örömmel látogatom meg Törökországot, amely gazdag természeti és történelmi szépségekben, tele van ősi civilizációk emlékeivel, és természetes hidat képez két földrész, valamint különböző kultúrák között. Ez a föld kedves minden keresztény számára, mivel Szent Pál szülőföldje, aki itt több keresztény közösséget alapított; ez a föld vendégül látta az egyház első hét zsinatát és Efezus közelében van egy ház, amelyet a keresztény hagyomány „Mária házaként” tisztel. Azt tartja, hogy Jézus Anyja néhány évig ott élt. A ház a világ minden részéről érkező zarándokok ájtatosságának célpontja, nem csak keresztények, hanem muzulmánok tiszteletének is tárgyát képezi”.

Ezekkel a szavakkal kezdte törökországi apostoli látogatásának első beszédét Ferenc pápa, november 28-án, pénteken helyi idő szerint negyed négykor az ankarai elnöki palotában, ahol a politikai vezetőkkel és a diplomáciai testület tagjaival találkozott. Jelen volt Kiss Gábor, Magyarország ankarai nagykövete is. A politikai élet képviselőihez intézett beszédében Ferenc pápa ezután a jelenre tért ki:

„Azonban Törökország nagyra becsülésének okait nem pusztán múltjában, ősi műemlékeiben kell keresnünk, hanem jelenének életerejében, népe szorgalmas munkájában, nagylelkűségében, a népek körében betöltött szerepében”.

Ferenc pápa megállapította: „Számomra nagy öröm, hogy lehetőségem van a barátság, a megbecsülés, a tisztelet párbeszédének folytatására, annak nyomában, amelyet elődeim kezdtek meg: Boldog VI. Pál, Szent II. János Pál és XVI. Benedek. A párbeszédet Angelo Giuseppe Roncalli prelátus a későbbi Szent XXIII. János, apostoli delegátus kezdte el, majd tevékenységével, a II. Vatikáni Zsinat összehívásával folytatta azt.

Szükségünk van egy olyan párbeszédre, amely elmélyíti egymás ismeretét és helyes megkülönböztetéssel érvényre juttatja azt a számos dolgot, amely közös számunkra, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy bölcs és kiegyensúlyozott lélekkel tekintsünk a különbözőségekre, hogy tanuljunk azokból.

Türelmesen folytatni kell az elkötelezettséget, amely egy szilárd, az emberi méltósághoz kapcsolódó alapvető jogok és kötelességek tiszteletben tartásán nyugvó béke építésére irányul. Ehhez le kell küzdeni az előítéleteket és a hamis félelmeket, helyet hagyva a megbecsülésnek, a találkozásnak, a legjobb energiák fejlődésének mindenki javára.

Ennek céljából alapvetően fontos, hogy muzulmánok, zsidók és keresztények – mind a törvényhozásban, mind annak tényleges megvalósításában – ugyanazokat a jogokat élvezzék és ugyanazokat a kötelességeket tartsák tiszteletben. Ezáltal könnyebben felismerhetik a másikban a testvért, az útitársat, eltávolíthatják a meg nem értéseket és kedvezhetnek az együttműködésnek és megértésnek. A mindenki számára hatékonyan biztosított vallásszabadság és a szólásszabadság ösztönzőleg hatnak a barátság virágzására és a béke ékesszóló jelévé válnak.

A Közel-Kelet, Európa és a világ várják ezt a virágzást. Elsősorban a Közel-Kelet hosszú évek óta testvérháborúk színhelye, amelyek látszólag egymásból születnek, mintha a háborúra és az erőszakra az egyetlen lehetséges válasz mindig egy új háború és egy újabb erőszak lenne.
Mennyi ideig kell még szenvednie a Közel-Keletnek a béke hiánya miatt? Nem nyugodhatunk bele a szüntelen konfliktusokba, mintha nem lehetne a helyzet jobbra fordulását megvalósítani. Isten segítségével mindig meg lehet és meg kell újítanunk a békére való bátorságot. Ez a magatartás oda vezet, hogy lojálisan, türelemmel és elszántan használjuk fel a tárgyalás minden eszközét, és így megvalósítjuk a béke és a fenntartható fejlődés konkrét céljait.

Elnök úr! – folytatta a török hatóságokhoz intézett beszédét a pápa. Ennek a magas rendű és sürgető célnak az eléréséhez jelentősen hozzájárulhat a vallásközi és kultúrák közötti párbeszéd, elűzve a fundamentalizmus és terrorizmus minden formáját, amely súlyosan megalázza minden ember méltóságát és manipulálja a vallást.

A fanatizmussal és a fundamentalizmussal, az irracionális, értetlenséget és diszkriminációt bátorító fóbiákkal szembe kell állítani minden hívő szolidaritását. Ennek tartóoszlopait képezze az emberi élet, a vallásszabadság iránti tisztelet, ami istentiszteleti szabadságot jelent, illetve azt, hogy mindenki szabadon élhet vallási etikája szerint. A tartóoszlopok közé tartozik az arra irányuló erőfeszítés, hogy mindenki emberhez méltó életet élhessen, valamint a környezetvédelem. Ezekre van sürgető szüksége a Közel-Kelet népeinek és államainak, hogy végre „megfordítsák a tendenciát” és pozitív eredménnyel kezdjék el a megbékélés folyamatát, elutasítva a háborút és az erőszakot, folytatva a párbeszéd, a jog, az igazságosság útját.

A mai napig sajnos még mindig súlyos konfliktusok tanúi vagyunk. Különösen Szíriában és Irakban nem csökken a terrorista erőszak. Megsértik a legalapvetőbb humanitárius törvényeket a foglyokkal, egész etnikai csoportokkal szemben; továbbra is súlyos üldöztetést szenvednek a kisebbségi csoportok, különösen a keresztények és jazidiak, de nem csak ők: százezreket kényszerítettek arra, hogy elhagyják otthonukat és hazájukat, hogy megmenthessék életüket, és hűségesek maradhassanak hitükhöz.

Törökországot, amely nagylelkűen befogad nagyszámú menekültet, határainál közvetlenül érintik ennek a drámai helyzetnek a hatásai. A nemzetközi közösség erkölcsi kötelessége, hogy segítsen Törökországnak a menekültek gondozásában. A szükséges humanitárius segélynyújtáson túl, nem maradhatunk közömbösek azzal szemben, ami ezeket a tragédiákat okozta. A pápa ismételten hangsúlyozta: jogos az igazságtalan agresszor megállítása, de ezt mindig a nemzetközi jog tiszteletben tartásával kell megtenni. Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy a probléma megoldását nem lehet pusztán katonai válaszra korlátozni.

Szükség van erőteljes, közös elkötelezettségre, amely a kölcsönös bizalomra épül, és lehetővé teszi a tartós békét, valamint azt, hogy végre ne fegyverkezésre fordítsák az anyagi forrásokat, hanem az emberhez méltó valódi küzdelmekre: az éhség és a betegségek ellen, a fenntartható fejlődés érdekében, a környezetvédelemért, a modern világban is jelenlévő szegénység és a kirekesztettség számos formája elleni küzdelemben.

Törökország, történelme és földrajzi helyzete révén, valamint a térségben betöltött fontos szerepe miatt nagy felelősséggel rendelkezik: választásai és példája különleges érték és jelentős segítség lehet a civilizációk találkozásának, a béke és a hiteles haladás járható útjai megjelölésének elősegítésében.

A Magasságos Isten áldja meg és védelmezze Törökországot és segítse, hogy a béke értékes és meggyőződéses munkása lehessen – mondta a politikusokhoz, a diplomáciai testület tagjaihoz intézett beszédében Ferenc pápa.

(vm)