Szent Nicola da Longobardi (1650–1709) olasz szerzetes, a minimisták rendjének oblátusa
Giovanbattista néven 1650-ben született a dél-olaszországi Longobardi helységben.
Földművesek gyermekeként nem tanulhatott, s tehetsége ellenére kiskorától fogva dolgozott
a földeken. A humán, erkölcsi és lelki értékek tiszteletére nevelt fiúnak szokásává
lett a böjt és a rendszeres szentáldozás. Életrajzírói szerint hetente meggyónt, és
egyetlen szentmisét sem mulasztott el. A földeken végzett munka közben a kapa mellett
mindig a kezében tartott egy rózsafüzért. Gyakran fölkereste a minimisták templomát,
ahol egész napokat töltött imába mélyedve. Nemes lelkű és kedves természete miatt
mindenki kedvelte.
Húsz évesen, szülei tiltakozása ellenére fölöltötte Szent
Ferenc ruháját és a paolai kolostorba került, ahol a Nicola nevet vette föl. A novíciusi
év leteltével Longobardiba ment, majd San Marco Argentano, Montalto, Cosenza, Spezzano
és Paterno következett. Hősies erényeinek híre Rómába is eljutott, ahol a Paolai Szent
Ferenc Kollégium (ai Monti) plébániájára hívták. 1696-ban visszatért szülőfalujába,
ahol imameghallgatásai révén csodás események történtek. Élete utolsó éveiben visszahívták
Rómába. Előre megjósolta saját halálát, amely 1709-ben következett be. Életszentségének
híre hamar elterjedt.