A pápa szavai az autizmussal foglalkozó vatikáni konferencia résztvevőihez: meg kell szüntetni az autisták kirekesztettségét

„Az autisták: fenntartani a reményt” témáról tartotta november 20-22. között az Egészségügy Pápai Tanácsa a 29. nemzetközi konferenciáját. A találkozó célja az volt, hogy megerősítse és ha szükséges felkeltse a reményt az autizmusban szenvedő személyekben, családtagjaikban és mindazokban, akik gondjukat viselik. Zygmunt Zimowski érsek, az Egészségügy Pápai Tanácsának elnöke a tanácskozás kapcsán elmondta: azért szervezték az ülést, hogy egyre jobban szembe tudjanak nézni az autizmus kihívásaival, amelyeket az egészségügyi pasztoráció, a tudomány, a gyógyászat, a családok, az oktatási és segítségnyújtási intézmények és tágabb értelemben a társadalom és a kormányok számára jelent.

Ferenc pápa a kongresszus résztvevőit köszöntve beszédében az autizmussal kapcsolatban megállapította: e betegség egyike azoknak, amelyek számos gyermeket érintenek és ennek következtében családjaikat is. Olyan terület ez, amely a kormányok és az intézmények közvetlen felelősségébe tartoznak, nem feledkezve meg természetesen a keresztény közösségekről sem. Mindenki segítse elő a befogadást, a találkozást, a szolidaritást, a segítségnyújtás és a remény megújult előmozdításának konkrét cselekedeteivel. Járuljanak ezáltal hozzá az elszigeteltség és sok esetben a megbélyegzés felszámolásához, amelyek tovább súlyosbítják az autisták és gyakran családjaik helyzetét is.

Nem névtelen és személytelen segítésnyújtásról van szó, hanem elsősorban arról, hogy hallgassuk meg szükségleteiket, amelyek betegségükből fakadnak. E patológiát gyakran nem ismerik fel és elsősorban a családok szégyenkezve fogadják. Az autisták ellátásában létre kell hozni egy segítő és szolgáltatásokat biztosító átfogó és hozzáférhető hálózatot, amelybe bevonják a szülőket, a nagyszülőket, a barátokat, a terapeutákat, a nevelőket és a lelkipásztori ellátást végzőket. Ők tudják átsegíteni a családokat a probléma megoldásához való alkalmatlanság, tehetetlenség és frusztráció érzésén.

A pápa elismeréssel szólt a családok, a plébániai csoportok, az egyházi társulatok által végzett tevékenységről és a megható tanúságtételekről, amelyek elhangzottak az audiencián. Buzdította a tudósok, kutatók munkáját, hogy mielőbb sikerüljön felfedezni a terápiákat és a támogatás eszközeit a betegség gyógyításához és megelőzéséhez. Mindezt a betegek jogaira, szükségleteire és lehetőségeire odafigyelve tegyék, mindig védelmezve emberi méltóságukat.

A pápai kihallgatás végén a Szentatya emlékeztetett az éjszaka folyamán 98 éves korában elhunyt Fiorenzo Angelini bíborosra, az Egészségügy Pápai Tanácsának alapítójára, aki elindította az egyház e szolgálatát. Kérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak együtt lelkiüdvéért.

(sv)