Az egyház felemeli a hangját a bevándorlók jogaiért – hangsúlyozta a pápa

A bevándorlók „partnerek” az országok fejlődésében, amelyek megnyitják előttük ajtajukat. Erre a koncepcióra épült Ferenc pápa beszéde, amelyet az elvándorlók világkongresszusának szakembereihez intézett pénteken délben a vatikáni Apostoli Palota Kelemen-termében. A tanácskozást az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsa szervezte.

Természeti csapások, háborúk, munka, szegénység és ezek következményei. Számos ok kényszerítheti az emberek tömegeit, hogy elhagyják otthonaikat, hazájukat és mindent kockára tegyenek egy ismeretlen és drámájukkal valószínűleg kevéssé együttérző földön. A bevándorló mindig a pozitivitás hordozója, amely szempontot túl gyakran figyelmen kívül hagynak, mert elnyomják azt a migránsok sürgős szükségletei.

A vatikáni kongresszus az együttműködés és a fejlődés dinamikáit vizsgálta. Rávilágított az érem másik oldalára, vagyis a lehetőségekre, amelyek az elvándorlási hullámban rejlenek nemcsak annak, aki menedékért kopogtat, hanem annak is, aki ajtót nyit számára. A befogadó országoknak előnye származik a bevándorlók munkájából a termelés szükségletei és a nemzet jóléte szempontjából. Nem ritkán betöltik a népességnövekedési válság miatt keletkezett űrt is. A származási országokban pedig enyhül a foglalkoztatási hiány problémája és hasznukra válik az otthon maradt családok megsegítésére hazaküldött pénz. A bevándorlók végül egy jobb jövő vágyát valósíthatják meg maguk és családjaik számára.

Ugyanakkor problémák is kapcsolódnak ehhez a jelenséghez: a kiindulási ország elszegényedik, mert elveszti legjobb képességű tehetségeit; törékeny fiatalok nőnek fel egy vagy mindkét szülőjük jelenléte nélkül; a hosszú távolmaradás miatt a házasságok felbomlásának veszélye áll fenn. Mindez cselekvési területet nyújt a keresztény segítségnyújtás számára a bevándorlók irányába a gyökértelenné válás és a beilleszkedés között feszülő nehéz úton.

Az egyház igyekszik a remény helye lenni: képzési és figyelemfelhívó programokat dolgoz ki, felemeli hangját a bevándorlók jogaiért, segítséget nyújt akár anyagi értelemben is kirekesztés nélkül, hogy mindenkit Isten gyermekeként kezeljenek. Az elvándorlókkal való találkozás során fontos egy átfogó szemléletet alkalmazni, amely értékesen hasznosítani tudja a bennük rejlő képességeket ahelyett, hogy problémának tekintené őket, amellyel szembe kell nézni és amelyet meg kell oldani. A fejlődéshez való hiteles jog minden embert megillet az átfogó szemlélet szerint.

Ferenc pápa azzal zárta beszédét, hogy az egyháznak tanúságot kell tennie saját közösségeivel arról, hogy azokban senki sem idegen és mindenki megérdemli a befogadást és a támogatást. Az egyház azon túl, hogy a hívek közössége, amely felismeri Jézus Krisztust felebarátja arcában, egyben határok nélküli anya is. Mindenki édesanyja és erőfeszítéseket tesz a befogadás és a szolidaritás kultúrájának táplálására, amelyben senki sem felesleges, oda nem illő vagy leselejtezendő. A bevándorlók partnerré válhatnak az őket befogadó közösség gazdagabb identitásának építésében, ahogy az őket befogadó személyek számára is, ösztönözve a befogadó, kreatív és mindenki emberi méltóságát tiszteletben tartó társadalom kialakulását.

(sv)