Krisztus Király ünnepére - P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évk. 34. vasárnapra

A következő, a liturgikus év utolsó vasárnapja Krisztus, a mindenség Királya ünnepe. Szent Pál az első Korintusi levél 15. fejezetében Krisztus és a benne hívők feltámadását fejti ki kétkedő híveinek. Krisztus feltámadt elsőnek a halottak közül, és majd a Főt követik tagjai is, a benne hívők, akik életüket a szeretetben gyümölcsöztették. Az ő végső eljövetelekor mindenki, aki Krisztushoz tartozik, életre kel, feltámad az örök életre. Az Atya mindent a feltámadt Krisztus lába alá vet, aztán majd a Fiú is aláveti magát az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben.

Azt nem tudhatjuk, mikor jön el a világ vége, mikor és hogyan zárul a világmindenség evolúciója és az emberi történelem. Katasztrófa, avagy beteljesedés? A történelem során, ezredévfordulókor vagy katasztrófák (pl. a középkorban pusztító pestisjárvány idején) felléptek hamis próféták, jövendölések születtek, a „dies irae dies illa” félelmetes dallamára bűnbánati körmenetek vonultak. Manapság is hallhatunk – főleg bizonyos szekták követőitől – jóslatokat a közelgő világítéletről. Mi katolikus hívők fogadjuk meg Szent Pál figyelmeztetését: Tegyük kötelességünket, ne várjuk ölbe tett kézzel a világ végét! „Aki nem dolgozik, ne is egyék!”

A parúzia, végső Úrjövet várása legyen tevékeny. Feladatunk, hogy a barbár világot humanizáljuk, igyekezzünk ledönteni a gyűlölet válaszfalait, hidakat verni a szakadékok fölé, közvetlen környezetünkben: a családban, a munkahelyen, szomszédaink körében igyekezzünk valami jót tenni; meghallgatni, vigasztalni, másokat türelemmel elviselni. Gyakorolni az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit. Mert az igazságos és irgalmas Bíró, a feltámadt Krisztus azt kéri számon tőlünk az ítéletkor, hogy mit tettünk egynek is a legkisebbek közül, akikkel azonosította magát.

Krisztus maga nem uralkodni jött a földre, hanem szolgálni. Felvette a szolga alakját, engedelmes lett a kereszthalálig – így megfordította a bűnös emberi állapotot, a gőgös lázadás helyett Igent mondott az Atyának – ezért az Atya felmagasztalta, és mindenek Urává tette (Fil 2). A kereszthalál által lépett be dicsőségébe, és lett a mindenség Királya. Királyunk a keresztről uralkodik: „regnavit a ligno Deus”, ahogy az ősi himnusz hirdeti minden Krisztus-követőnek, pápának, főpapoknak, lelkipásztoroknak és minden keresztény nőnek és férfinak. Nem uralkodni, hanem szolgálni az Emberfia példájára. A szeretetszolgálat lesz belépőnk a mennyek országába.

(1Kor 15, 20-26.28, Mt 25, 31-46)