„A keresztények egyetemes hivatása az életszentség” – Ferenc pápa katekézise a szerdai általános kihallgatáson

Napfényes szép őszi időben a Szent Péter téren tartotta meg Ferenc pápa a szokásos szerdai általános kihallgatást. Katekézise kezdetén két kérdést tett fel: Mire kapott meghívást a keresztsége jegyében minden keresztény és hogyan tudja ezt megvalósítani?

Első pontként a pápa azt hangsúlyozta, hogy „a keresztények egyetemes hivatása az életszentségre szól”. „Ezt a szentséget azonban nem mi teremtjük meg magunk számára, nem is a saját képességünkkel érjük el, hanem az egy adomány, melyet az Úr Jézus nyújt nekünk, amikor saját magába öltöztet bennünket. Pál apostol efezusi levelében olvassuk, hogy „Krisztus úgy szerette az egyházat, hogy saját magát adta érte, hogy szentté tegye” (Ef 5,25-26). Ilyen értelemben véve a szentség az egyház egyik legszebb arca: benne újra felfedezi magát az Istennel való közösségben, életének és szeretetének a teljességében. Így érthető, hogy az életszentség nem kevesek kiváltsága, hanem mindenki számára felkínált adomány, nincs kizárva belőle senki, tehát minden keresztény megkülönböztető jele”.

„Mindez megérteti velünk – folytatta a pápa – nem kell püspöknek, papnak vagy szerzetesnek lennünk ahhoz, hogy szentek legyünk. Sokszor az a kísértés ér bennünket, hogy a szentség csak azok számára lehetséges, akik el tudnak szakadni a mindennapi teendőktől, hogy kizárólagosan az imádságnak szenteljék magukat. De ez nem így van! Valaki azt gondolhatja, hogy a szentséghez be kell csukni a szemünket és szenteskedő arcot kell vágni… De nem! Ez nem szentség!” – szögezte le a pápa. „Az életszentség valami egészen nagyobb, mélyebb dolog, amit az Úr ad. Sőt, éppen a mindennapok elfoglaltságai közepette kapunk meghívást az életszentségre, a szeretet és a keresztény tanúságtétel által. Mindenki a saját körülményei közt és saját életállapotában találja meg azt.

De te egy felszentelt személy vagy? Légy hát szent, örömmel megélve az önátadásodat. Házas vagy?” – kérdezte tovább a pápa. Légy szent, miközben szeretettel törődsz a házastársaddal! Nőtlen keresztény vagy? Légy szent, miközben becsülettel és szakmaisággal végzed a munkádat és az idődet a testvérek szolgálatára fordítod!”. „Igen, atyám, de én egy gyárban dolgozom.., de én könyvelő vagyok és örökké számokkal bíbelődöm és itt nem lehet szentté lenni!” De igen, lehet, ott is, ahol éppen dolgozol, Isten megadja a kegyelmet, hogy szentté válj! Minden helyen lehet szentté lenni, vagyis megnyílni a kegyelem előtt”. Szülő vagy nagyszülő vagy? Légy szent és tanítsd szenvedéllyel a gyerekeid vagy unokáid, hogy megismerjék és kövessék Jézust”. Katekéta vagy, nevelő vagy önkéntes? Légy szent, miközben Isten szeretetének látható jele leszel! Minden életállapot életszentségre vezet! Otthon, az úton, az egyházban és minden élethelyzetben megnyílik az út az életszentség felé. Ne bátortalanodjatok el ezen az úton haladni! Isten tényleg megadja a kegyelmét. Csak azt az egyetlen dolgot kéri tőlünk, hogy legyünk közösségben vele és álljunk a testvéreink szolgálatában”.

A pápa a katekézise során lelkiismeret-vizsgálatra szólította fel a híveket: „Hogyan válaszoltunk eddig az Úr életszentségre szóló hívására? Egy kicsit jobb akarok lenni, jobb keresztény! Ez az életszentség útja! Amikor az Úr arra hív bennünket, hogy szentek legyünk, akkor nem valami nehéz, szomorú dolgot vár tőlünk. Éppen ellenkezőleg! Ez egy felhívás az örömre, az életre, hogy életünk minden pillanatát örömmel ajánljuk fel, tegyük azt a szeretet adományává a körülöttünk álló társaink számára. Ha megértjük ezt, akkor minden megváltozik, új jelentést, új és szép jelentést nyer”- mondta a pápa, majd példákkal igazolta megállapítását:

„Egy asszony a piacra megy bevásárolni, találkozik egy másik asszonnyal, beszélgetni kezdenek, és amikor a másik pletykába fog, ő azt mondja: ’Nem, én nem beszélek ki senkit sem’ – akkor ez egy lépés a szentség felé. Aztán otthon a fiad nekiáll beszélni a zavaros dolgairól: ’Ma annyit dolgoztam, nagyon fáradt vagyok…’ De te odafigyelsz, meghallgatod türelemmel… Ez egy lépés a szentség felé. Aztán a nap vége felé, amikor mindnyájan fáradtak vagyunk, de jön az imádság… és nekifogsz, imádkozzunk! Ez is egy lépés a szentség felé. Aztán vasárnap elmenni a szentmisére, egy szép szentgyónást végezni, ami megtisztít egy kicsit. Ez egy lépés a szentség felé. Aztán a Szűzanya, aki annyira jó és szép, fogom a rózsafűzért és imádkozni kezdem. Ez egy újabb lépés a szentség felé. Megannyi apró lépés a szentség felé. Aztán az utcán, amikor egy rászoruló szegényt látok, megállok, beszélek vele, segítek rajta, ez egy lépés a szentség felé. A szentség felé tett minden lépés jobbá tesz bennünket, megszabadít az önzéstől, az önmagunkba zárkózástól, és megnyit a testvérek és szükségleteik felé”.

A Szentatya végül Péter apostol első levelének buzdítását idézte: „… ha valaki szolgál, tegye azzal az erővel, amit Isten juttat neki, hogy Jézus Krisztus által mindenkiben megdicsőüljön az Isten”. Íme felhívás az életszentségre! Fogadjuk örömmel, támogassuk egymást, hogy az életszentségre törekvésünk ne egyedül történjen, hanem együtt járjuk az utat az egy testben, ami a Krisztus által szentté tett Egyház! Bátran haladjunk az életszentségnek ezen az útján” – fejezte be Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson tartott katekézisét.

(vl)