Az egyház nem a választottak mikroklímába zárt csoportja – Ferenc pápa hétfői homíliája

„Jézusra tekintve megfeledkezni a szegényről, aki segítséget kér – ez az egyház kísértése minden korban: körülvenni magát egyházi mikroklímával, ahelyett, hogy megnyitná az ajtókat a szociálisan rászorultak előtt” – hangsúlyozta Ferenc pápa a hétfő reggeli szentmise homíliájában a Szent Márta házban.

A jerikói vak történetét magyarázva a pápa megállapította, hogy „éppen ez a vak képviseli a Lukács evangélium szereplőinek az első csoportját. Ez az ember nem számított semmit, csak az üdvösséget akarta, szeretett volna meggyógyulni és ezért erősebben kiabál az őt körülvevő közöny falánál és végül eléri a célját, mert sikerül Jézus szívének ajtaján kopogtatnia. Az apostolok ellenállnak ennek az embernek, csitítgatják, hogy elkerüljék a zavart és miközben ezt teszik, valójában távol tartják az Urat a perifériától".

„Ez a periféria nem érhette el az Urat, mert ez a kör, noha jóakarattal, de mégis zárva tartotta az ajtót. És ez gyakran megtörténik a keresztények között is. Amikor rátalálunk az Úrra, anélkül, hogy észrevennénk, egyházi mikroklímát teremtünk. Nem csak papok, püspökök, hanem a hívek is mondják: „Mi vagyunk azok, akik az Úrhoz tartozunk”. De miközben az Úrra figyelünk, nem vesszük észre, mire is van szüksége az Úrnak: nem úgy nézünk rá, mint aki éhezik, szomjazik, aki börtönben van és kórházban. Az Úr, peremre szorítva. Ez a légkör nagyon sok kárt okoz.
Az ironikus keserűséggel teli szavak után Ferenc pápa az evangéliumi történetnek azt a csoportját írta le, amely eleve kiválasztottnak érzi magát, hiszen ők az Úrral vannak és ezért meg akarják őrizni ezt a kis világot. Így mindenkit eltávolítanak, aki megzavarná az Urat, még a gyerekeket is. Elfelejtették ők az első szeretetüket.

„Amikor az egyházban a hívek, a szolgáló papság egy olyan csoporttá válik, mely nem egyházi, hanem egyháziaskodó, mert kisajátítja az Úr közelségét, akkor az a kísértés éri őket, hogy elfelejtik az első szeretetüket, azt a csodaszép szeretetet, amit akkor éreztünk, amikor az Úr meghívott és megváltott bennünket, ezt mondva: Szeretlek téged! A tanítványok kísértése ez: elfelejteni az első szeretetet, vagyis elfelejteni a perifériákat, ahol korábban voltak, még ha szégyenkezniük is kell miatta”.

„A történet harmadik csoportja – folytatta a pápa – az egyszerű nép, mely dicséri az Istent a vak meggyógyulásáért. Hányszor is találunk olyan embereket, köztük gyakran idősebbeket is – tette hozzá a pápa – akik áldozatot hozva mennek el Mária kegyhelyekre, ahol kegyelmet kérnek. Ez a hűséges nép, mely képes követni az Urat, anélkül, hogy kiváltságot kérne, képes időt vesztegetni az Úrra és leginkább ők nem feledik, hogy az egyház a gyerekek, a betegek és a bebörtönzöttek egyháza.

„Kérjük az Úr kegyelmét – zárta hétfő reggeli homíliáját a pápa – hogy legyünk a meghívottak között, de soha ne távolodjunk el az Egyháztól. Soha ne lépjünk be a tanítványok egyháziaskodó mikroklímájába, akik eltávolodnak Isten egyházától, mely szenved, kegyelmet, hitet és Isten igéjét kéri. Kérjük a kegyelmet, hogy Isten hűséges népe lehessünk, bármiféle kiváltság igénye nélkül, ami eltávolítana bennünket Isten népétől”.

(vl)