„A hit példáját adjuk a gyerekeknek és ne szavakat” – Ferenc pápa pénteki homíliája
Hogyan adjuk át a
hitet a mai digitális kultúra gyermekeinek? – erre a kérdésre válaszolt Ferenc pápa
péntek reggel a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmise homíliájában, melyen
részt vett egy római plébánia hittanos gyermekeinek egy nagyobb csoportja is. A kezdeti
félénkség után a pápa közvetlen hangja révén a gyerekek feloldódtak, ami ezúttal egyféle
„gyermekmisének” adott otthont a Szent Márta-ház kápolnájában. „Ha rátok nézek, mintha
egy ígéretre tekintenék – mondta nekik a pápa – az eljövendő világra. A jövőre tekintve
pedig azt kérdezzük, hogy mit is hagyunk rátok?
„Azt tanítjuk valójában, amit
a szentleckében (2Jn1.3-9) hallottunk: Járjunk a szeretetben és az igazságban?” –
tette fel a kérdést a pápa a homília kezdetén. „Ó igen, szavakkal tanítjuk, de hogy
az életünkkel is, az már más kérdés” – folytatta. „Számunkra ugyanis, a gyerekekre
tekintettel lenni, ez felelősséget jelent. A kereszténynek törődnie kell a gyerekekkel
és át kell nekik adni a hitet, vagyis közvetíteni azt, amit a szívében megél. Nem
hagyhatjuk figyelmen kívül a felnövekvő csemetéket! Mindez attól függ, hogy milyen
magatartással fordulunk a gyerekek felé. A testvér, az apa, az anya, a nővér viselkedésével,
mely segít növekedni, vagy pedig távolságtartással, gondolván: „Ők maguktól növekednek,
én pedig a saját életemmel törődök”.”
„Mindnyájunknak a felelőssége –hangsúlyozta
a pápa – hogy a legjobbat adjuk magunkból, és ez a legjobb pedig a hit. Adjuk nekik
ezt a hitet, példával együtt! A szavak nem szolgálnak, ma a szavak nem segítenek.
A mai képies világban, amikor mindenki mobilt tart a kezében, a szavak nem számítanak…
Példát, példát nekik!” – buzdított a pápa.
Ezen a ponton a párbeszéd lendületbe
jött a pápa és a gyerekek között. Ferenc pápa megkérdezte tőlük, hogy miért jöttek
a misére. Az egyik azt válaszolta. „Azért, hogy lássunk téged!”. „Én is örülök, hogy
láthatlak benneteket” – válaszolta a pápa derűsen, majd afelől érdeklődött, hogy „voltak-e
már elsőáldozók, bérmálkoztak-e?”. A keresztség kapcsán a pápa megjegyezte: „ez a
keresztény élet kapuja, ami után egy hosszú út következik az egész élet során”, majd
a János levél napi gondolata kapcsán megjegyezte, hogy „az igazságban és a szeretetben
kell járnunk ezen az úton, mely elvezet egészen a házasságkötés szentségéig. De közben
nagyon fontos – szögezte le a pápa – hogy ezt az utat úgy járjuk és úgy éljük, ahogy
Jézus tette”.
Végül megkérdezte tőlük, hogy „az imádságot minek tartják, egy
szentségnek? Nem, az nem egy szentség, mégis kell imádkoznunk. Nem tudjátok, hogy
kell imádkoznotok? Akkor hát – folytatta - az Urat, Jézust imádjuk, aztán imádkozunk
Szűz Máriához, hogy segítsenek bennünket ezen az úton, az igazság és a szeretet útján.
Na, megértettétek? – kérdezte őket a pápa, majd így folytatta: „Ti azért jöttetek,
hogy lássatok engem. Rendben van. És Jézust? Vagy Jézust hagyjuk el?”. Neeeem! – válaszolták
kórusban a gyerekek. „Jézus most idejön hozzánk, az oltárra és mindnyájan látjuk őt.
Most kérjük Jézustól, hogy tanítson bennünket az igazságban és a szeretetben járni.
Kérjük is együtt: Igazságban és szeretetben járni”.