Ferenc pápa katekézise a szerdai általános kihallgatáson az egyházi személyek szolgálatáról

Az esős idő ellenére a Szent Péter téren tartotta meg Ferenc pápa a szokásos szerdai általános kihallgatást, miután előzőleg a közeli VI. Pál teremben találkozott a beteg gyerekekkel és a tolókocsis beteg felnőttekkel. A katekézis során a pápa tovább folytatta az egyház vezetéséről megkezdett témáját. Ezúttal arra kérdezett rá, miben áll az egyház szolgáival szemben támasztott elvárás, hogy minél hitelesebben és termékenyebben tudják betölteni feladatukat.

Elsőként a pápa Szent Pál pasztorális leveleire hivatkozott, melyekben az apostol felsorolja a püspökökkel, a papokkal és a diakónusokkal, továbbá a hívekkel, az idősekkel és a fiatalokkal szemben támasztott elvárásait. Az egyház minden tagját érintő leírásban Pál külön részletezi, hogy a püspök, a pap és a diakónus mire kapott meghívást és miben áll sajátos szolgálata.

Jelképes értelmet hordoz, hogy Pál apostol szerint a hittel és a lelkiséggel kapcsolatos elhanyagolhatatlan tulajdonságok mellett alapvető emberi elvárásokat is megfogalmaz, mint a befogadás, a józanság, a türelem, a szelídség, a megbízhatóság és a szív jósága. Ez az összes szolgálat alapjának az ábécéje, nyelvtana. Minden püspöki, papi és diakónusi szolgálatnak ez legyen a grammatikája! – szögezte le eréllyel Ferenc pápa, hozzáfűzve: A találkozáshoz, a megismeréshez, a párbeszédhez, a megbecsüléshez és a testvérekkel folytatott őszinte kapcsolathoz szükséges eredeti és őszinte rendelkezésre állás nélkül ugyanis nem lehet örömteli és hiteles szolgálatot végezni és tanúságot tenni.

A katekézis második pontjaként Ferenc pápa Pál azon ajánlására hivatkozott, mely sajátosan a püspök, a pap és a diakónus lelkipásztori szolgálatát érinti. Az apostol arra buzdít mindenkit, hogy valamennyien folyamatosan éljék át újra és újra a megkapott adományokat. Legyenek tudatában – hangsúlyozta a pápa - nem attól püspökök, papok és diakónusok, mert okosabbak, derekabbak vagy jobbak másoknál, hanem egy adomány jegyében, ami Isten szeretetének az adománya a Szentlélek erejében. Ennek a tudatosítása nagyon fontos és ennek kegyelmét mindennap kérni kell. Ha ugyanis a lelkipásztor tudatában van annak, hogy szolgálata egyedül Isten irgalmából fakad, akkor sohasem lehet önkényessé úgy, mintha minden a lábainál heverne és mintha a közösség az ő tulajdona és személyes birtoka lenne.

A pápa végül a hiábavalóság, a gőg, az önelégségesség és a hiúság kísértéseiről beszélt, amit azáltal lehet elkerülni, hogy mindent adománynak, kegyelemnek tartunk. Jaj, ha a püspök, a pap és a diakónus azt tartja magáról, hogy mindent tud, hogy mindenre válasza van és nincs szüksége senkire sem. Ellenkezőleg, annak a tudata, hogy Isten irgalmát és együttérzését elsőként ő hordozza, arra kell indítania az egyház szolgáját, hogy mindig alázatos és megértő legyen mások iránt. Jóllehet hivatása jegyében bátran őrzi a hitet, mégis készen áll az emberek meghallgatására.

Ezenkívül tudatában van, hogy mindig tanulhat valamit azoktól is, akik távol állnak a hittől és az egyháztól. Saját hittestvéreivel együtt hordozza ezt az új magatartást, melyet áthat a megosztás, a közös felelősség és a testvéri közösség – zárta be Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson tartott katekézisét.

(vl)