A pápa levélben fordul a G20 országokhoz: a világ szenved, ne elvi kérdésekről vitázzanak

November 15-én és 16-án az ausztráliai Brisbane ad otthont a G20 csúcstalálkozónak. Ferenc pápa ebből az alkalomból levelet küldött Tony Abbot ausztrál miniszterelnöknek, melyben azt kéri, hogy a gazdaságilag fejlett országok vezetői ne elvi kérdésekről vitázzanak, hanem konkrét megoldásokat kínáljanak a világot sújtó válságra.

A megbeszélés ne korlátozódjon pusztán statisztikai adatokra és elvi nyilatkozatokra. A szavak és a számok mögött ugyanis emberek vannak, családok, munkanélküliek, szegények, menekültek. Sürgős döntésekre van szükség, hogy biztonságot teremtsünk, leküzdjük a terrorizmust, az illegális kereskedelmet, a környezet pusztulását, a pénzügyi visszaéléseket. Ferenc pápa hosszú és tartalmas levelében részletesen felsorolja a megoldásra váró problémákat, melyekkel kapcsolatban globális megegyezést sürget, valamint nagylelkű politikai magatartást a szenvedők iránt.

A brisbane-i G20 találkozó fő célkitűzése a fenntartható gazdasági fejlődés világszintű fellendítése, a válságból való kilábalás mikéntje. Méltó és megbízható munkahelyeket kell teremteni mindenkinek – figyelmeztet a pápa. Ennek előfeltétele pedig a közszféra és a befektetések minőségi javítása, a magánbefektetések támogatása, az igazságos és megfelelő adózási rendszer kidolgozása. Ehhez társul az adócsalás elleni küzdelem, illetve a pénzügyi szektor szabályozása, amely garantálja a tisztességet, a biztonságot és az átláthatóságot.
Ferenc pápa azt kéri a G20 országok vezetőitől, hogy ne feledjék: e politikai és technikai jellegű viták mögött emberi életek forognak kockán, tehát igencsak kellemetlen volna, ha ezek a viták elvi szinten maradnának. Túl sok férfi és nő szenved az alultápláltságtól, a növekvő munkanélküliségtől, az állás nélkül tengődő fiatalok magas számától, mint ahogy a társadalmi kirekesztés erősödésétől is, ami bűnözéshez, sőt terroristák toborzásához vezethet. Arról nem is szólva – folytatja levelében a pápa -, hogy a féktelen fogyasztás állandóan rombolja a természeti környezetet, s mindez kihat a világgazdaságra is.

Ferenc pápa ezután rátér korunk legégetőbb kérdéseire. Az egész világ széleskörű megállapodást vár a G20 csúcstalálkozótól, mely az ENSZ rendelkezéseinek megfelelően elvezethet a közel-keleti agresszió teljes leállítására az egyes vallási és etnikai csoportok, köztük a kisebbségek ellen. Az ott kialakult válság olyan megállapodást sürget, amely felszámolja az eddig elképzelhetetlen mértéket öltött terrorizmus mély okait, melyet a szegénység, az elmaradottság és a kirekesztés tovább szít. Ebben az esetben a megoldás semmiképp nem lehet kizárólag katonai jellegű – figyelmeztet a Szentatya. Azokra kell összpontosítani, akik a terrorista csoportokat bátorítják akár politikai támogatással, akár a kőolaj vagy a fegyverek és technológiák illegális kereskedelmével. Emellett a nevelésbe is kell fektetni, tudatosítva azt, hogy a vallást nem lehet az erőszak igazolására használni. A közel-keleti helyzet az egész nemzetközi közösség felelősségét felveti az egyének és a népek védelme iránt, akiknek emberi jogait lábbal tiporják.

A brisbane-i gazdasági csúcstalálkozón a G20 országoknak a pénzügyi rendszer túlkapásaival is kell foglalkozniuk. Ezek vezettek ugyanis a 2008-as világválsághoz és általánosabban véve a minden politikai vagy jogi kötöttség nélküli spekulációhoz, és ahhoz a szemlélethez, amely a haszon maximálásában látja minden gazdasági tevékenység végső célját. Egy olyan szemlélet, amely a személyeket kiselejtezi, sosem érheti el a békét és az igazságosságot – állapítja meg Ferenc pápa, majd aláhúzza: a különböző konfliktusok mély sebeket hagynak maguk után, és elviselhetetlen humanitárius helyzeteket idéznek elő a világ számos részén.

A G20 országok mellett a pápa az ENSZ-hez is szól: a 2015 utáni célkitűzésekbe valóban kerüljön be a méltó munkahelyek és a klímaváltozás fontos kérdése.

Remélem – írja végül a Szentatya -, hogy lényegi és valós egyetértésre jutnak a hétvégén esedékes brisbane-i csúcstalálkozó résztvevői. Ez az egyetértés pedig nem áll meg a globális mutatóknál, hanem figyelembe veszi a szegényebb családok életkörülményeinek tényleges javítását, valamint az elfogadhatatlan egyenlőtlenség minden formájának csökkentését.

(gá)