Tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt! - 25 évvel ezelőtt dőlt össze a Berlini Fal

A Berlini Fal, amely egykor áthatolhatatlanul és fenyegetően állt, hogy „védelmezze az imperializmustól” a Német Demokratikus Köztársaságot, és amelynek lebontása több hónapot vett igénybe, ma a világ 80 különböző helyén van jelen darabjaiban az Egyesült Államoktól Dél-Afrikáig, Argentínától Ausztráliáig. Mondhatnánk azt is, hogy mintegy megtréfálta a történelmet, hiszen hosszú évtizedeken át a legnagyobb építészeti akadályt jelentette a személyi szabadság számára, amelyet valaha is Nyugat-Európában felállítottak.

A Vatikáni Kertekben is megtalálható a fal darabja, amelyet Marco Piccinini Monte Carlo-i olasz üzletember ajándékozott a most már Szent II. János Pál pápának 1994-ben. Egy árverésen vette az értékes mementót, amelyen egy perzsa származású, bécsi születésű, de tanulmányait Kelet-Németországban végzett építészmérnök, festőművész, Yadegar Asisi alkotása látható.

A fal mellett borostyánoktól körülvéve emléktábla, amelyen a „messziről jött pápa” prófétai szavait olvashatjuk, amelyeket 1978. október 22-én, péteri szolgálatát megkezdő szentmiséjén intézett az emberiséghez, mintegy kezdetét jelentve annak a történelmi változásnak, amely nyomán ledőlt az Európát kettéosztó fal. Szent II. János Pál szavai 1989. november 9-én látványosan valóra váltak:

„Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt! Nyissátok meg az államok határait, a gazdasági és politikai rendszereket. Ne féljetek!”

Szent II. János Pál pápa 1979-ben, hazájában tett első látogatása már alapjaiban rendítette meg a keményen bebetonozottnak hitt rendszert. A pápalátogatás új helyzet elé állította a médiát is. A párthatározatnak engedelmeskedő kamerák hiába kerülték ki a hatalmas tömegek által magasra emelt transzparenseket, szemtanúk szerint a pápa azok szövegét szentbeszédeiben sorra felolvasta és válaszolt rájuk.

Mennyire időszerűek azok a szavak, amelyekkel Szent II. János Pál pápa 1996. június 23-án, németországi apostoli látogatása búcsúbeszédében a megjelentekhez fordult:
„Arra buzdítok minden berlinit és minden németet, akiknek hálás vagyok a lélek békés forradalmáért, amely elvezetett a brandenburgi kapu kinyitásához: ne oltsátok ki a Szentlelket! Mindig hagyjátok nyitva ezt a kaput, saját magatok és minden ember számára!
Tartsátok nyitva a szeretet, az igazságosság és a béke lelkületével! Tartsátok nyitva a kaput szívetek kitárásával! Nincs szabadság szeretet nélkül”.

(vm)