Az emberiség küzdje le az ellenségeskedés és a közöny határait - mondta a pápa a vasárnapi Úrangyala imádság előtti beszédében

Kedves Testvérek! Jó napot kívánok – kezdte a vasárnap déli Úrangyala előtt mondott beszédét Ferenc pápa. Ma a liturgia a Lateráni Bazilika felszentelésének ünnepére emlékeztet. A Lateráni Bazilika Róma székesegyháza, amely a hagyomány szerint „az Örök Város és a Világ minden templomának anyja”.

Az „anya” szó nem annyira a Bazilika szent épületére utal, mint inkább a Szentlélek művére, amely ebben az épületben megnyilvánul, gyümölcsöt teremtve Róma püspökének szolgálata által minden közösségben, amelyek egységben maradnak az általa vezetett egyházzal.

Minden alkalommal, amikor egy templom felszentelését ünnepeljük, alapvető igazságra emlékezünk: a téglákból készült templomépület a történelemben élő és működő egyház jele, vagyis annak a „lelki templomnak a jele”, mint ahogy Péter apostol mondja, amelynek maga Krisztus az eleven köve, „melyet emberek ugyan elvetettek, de Isten kiválasztott és megtisztelt” (1 Pt 2,4-8). Jézus a mai evangéliumban a templomról szólva egy megdöbbentő igazságot nyilatkoztatott ki: Isten temploma nem pusztán téglából készült épület, hanem teste, amely élő kövekből áll. A keresztség erejében minden keresztény részét alkotja „Isten épületének” (1Kor 3,9), sőt Isten egyházává válik. A lelki épület, az egyház, Krisztus vére és a Feltámadt Úr Szentlelke által megszentelt emberek közössége: azt kéri mindnyájunktól, hogy legyünk követekezetesek a hit ajándékával és haladjunk előre a keresztény tanúságtételben. Nem könnyű, mindnyájan tudjuk, a következetes élet a hit és a tanúságtétel; de előre kell haladnunk és meg kell valósítanunk életünkben ezt a mindennapi következetességet. „Ez egy keresztény!” – nem annyira azért, amit mond, hanem azért, amit tesz, ahogyan viselkedik. Ez a következetesség, amely életet ad nekünk, a Szentlélek kegyelme, amelyet kérnünk kell. Az egyház, élete és a világban betöltött missziója kezdetén nem volt más, mint azok közössége, akik megvallották hitüket Jézus Krisztusban, Isten Fiában, az ember Megváltójában. Megvallották azt a hitet, amely a karitatív tevékenységek révén működik. A kettő egymáshoz tartozik!

Az egyház ma is arra kapott meghívást, hogy a világon legyen az a közösség, amely Krisztusban gyökerezik a keresztség által, alázattal és bátran hirdeti a Krisztusba vetett hitet, tanúságot téve róla a szeretetben. Ennek az alapvető célnak kell alárendelni minden intézményt, a lelkipásztori struktúrákat és szerveket; ez a lényeges végcél: tanúságot tenni a hitről a szeretetben. A szeretet a hit kifejezése és a hit a szeretet értelmezése és alapja. A mai ünnep arra szólít bennünket, hogy elmélkedjünk el minden egyház szeretetközösségéről, vagyis erről a keresztény közösségről, amely hasonló módon arra ösztönöz, hogy elkötelezzük magunkat: az emberiség küzdje le az ellenségeskedés és a közöny határait, építse a megértés és a párbeszéd hídjait, hogy az egész világból egymással kiengesztelődött, testvéri és szolidáris népek családját hozza létre. Ennek az új emberiségnek maga az egyház a jele és elővételezése, amikor megéli és tanúságtételével terjeszti az evangéliumot, a remény és a kiengesztelődés üzenetét minden ember számára.

Fohászkodjunk Mária közbenjárásáért: segítsen bennünket, hogy Őhozzá hasonlóan mi is „Isten otthonává”, szeretetének élő templomává váljunk – mondta beszédében Ferenc pápa a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt.

(vm)