A magyar helyi egyház karitatív tevékenysége a török hódoltság után
– Tóth Tamás atya,
a Pápai Magyar Intézet rektorának előadása az Egyházi Levéltáros Egyesület konferenciáján November
4-7. között a Róma közelében fekvő Sassone településen tartotta XXV. konferenciáját
a vatikánvárosi alapítású Egyházi Levéltáros Egyesület. Az 1956-ban alapított szervezet
azt tűzte ki céljául, hogy összefogja a világban a levéltárossággal, a történelemmel,
az egyháztörténelemmel foglalkozó szakembereket. Egy közös munka révén próbálja felfedezni
az egyházban és az egyházi levéltárakban található kincseket. Ezek publikálása révén
mutatja be az egyháznak és a világnak példaként, amit az egyház tett, tesz és tenni
tud még a társadalomért.
„A levéltárak és a segítő szeretetről szóló tanúságtétel”
témával foglalkozott a többnapos tanácskozás. Ez a téma teljesen egybevág Ferenc pápa
a segítő szeretetre bátorító megnyilatkozásaival, ezért nagy aktualitása is van.
A
nemzetközi konferencián Tóth Tamás atya Magyarország képviseletében tartott előadást.
A török idők utáni Magyarországon, a törökök alól felszabadult területeken az egyházi
szeretet jelenvalóvá tételét mutatta be. Ez elsősorban a XVIII. századi egyháztörténelmet
jelenti, amikor Magyarország déli területein (kalocsai, pécsi, csanádi stb. egyházmegyékben)
gyakorlatilag újra kellett alapítani a Szent Istváni alapítású egyházmegyéket . Több
európai országgal szemben hazánkban, főként a déli és a keleti vidékeken nem voltak
abban az időben jelen a tridenti zsinat által is megkívánt szervezetek, amelyek a
karitászt tűzték ki célul, mert hiányzott az egyházi hierarchia ezeken a területeken
és hívek sem voltak jelen. Éppen ezért az akkori magyar egyháznak a legnagyobb karitatív
tevékenysége az volt – amiben segítségére volt az állam is -, hogy telepeseket hívjon
be ezekre a vidékekre, főleg az Alföldre, hogy fellendítse a térség gazdaságát és
ezzel próbálja az emberek jólétét növelni. Ebben a tekintetben az egyházi szeretetnek
és a karitásznak a magyarországi példája mindenképpen egy atipikus példája a karitatív
tevékenységnek ebben az időszakban Európában – mutatott rá beszámolójában a Pápai
Magyar Intézet rektora.