„Isten temploma vagytok!” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 32. vasárnapra

Az évközi 32. vasárnapra esik a lateráni bazilika felszentelésének ünnepe, ezért a szentmise olvasmányai az épület, a templom jeléről szólnak: a kőből épült templomtól a szentleckében az Apostol elvezet a lelki templomig, az ószövetségi próféták nyomdokain haladva.

Az első korinthusi levél 3. fejezete verseiben, Szent Pál a pártoskodó híveket az egységre buzdítva a templom allegóriáját fejti ki: „Isten épülete vagytok, Isten a gondos építőmester”, a Pál által lerakott alap Jézus Krisztus, az erre alapozott épület megmarad az ítéletig. „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?” – figyelmeztet az apostol. A lelki templom az Egyház. Később Pál majd az Egyház - Krisztus teste allegóriát fejti ki. Ott a hívőket test tagjaihoz, itt építőkövekhez hasonlítja.

A két kép, állítás összefügg: a feltámadott Jézus teste, akiben „testileg az istenség lakozik” (Kol 2, 9), Isten igazi temploma, azért testének tagjai, a keresztények vele együtt alkotják a lelki templomot, amelyben a Szentlélek lakozik. A feltámadt Krisztus Szentlelke élteti az Egyházat, a Testet és tagjait is, ezért szent és szenteket szül, de e tagok nem bűn nélküliek, mint Krisztus, ezért a földön zarándokló Egyháznak, minden tagjának állandó megtérésre, tisztulásra, reformra van szüksége, ahogy a zsinat Lumen gentium k. konstitúciója 8. pontjában olvassuk.

Ferenc pápa különböző megnyilatkozásaiban ezt nap, mint nap hangsúlyozza. Az egész Egyház és minden tagja, minden keresztény maga is Isten temploma, sőt testünk is a Szentlélek temploma. Nem a biológiai testről van szó, hanem az egész személyt jelentő testről, ahogy a perszonalista filozófusok (pl. a katolikus Gabriel Marcel) hirdetik: nem birtokolom a testemet, mint valami tárgyat, hanem én a testem (is) vagyok. Testemmel vagyok jelen a világban, testem révén kerülök kapcsolatba más személyekkel. Testemet áthatja szellemiségem, mint pl. a mosolyt nem lehet elválasztani az arctól. Arcom, lelkem tükre. A lelki szépség átragyog az arcon. A lelki embert a Szentlélek vezérli.

A testiséget, szexualitást is átszellemiesíti a személyek kölcsönös önátadását éltető szerelem, illetve az isteni szeretet, amelyet a Szentlélek áraszt a hívők szívébe.

A szabados, erkölcstelen életmódot folytató korinthusiakat így figyelmezteti az Apostol: „A kicsapongó a tulajdon teste ellen vét. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok magatokéi? Nagy volt váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!” (1Kor 6, 18-20)

(1Kor 3, 9b-11.16-17)