„A szentek egyszerű, hétköznapi emberek, akik olykor talán az utolsók a világ szemében, Isten számára azonban ők az elsők” – Ferenc pápa déli Úrangyala imádsága november elsején

Kedves Testvérek! Jó napot kívánok! – kezdte Mindenszentek ünnepén beszédét Ferenc pápa. November első két napja mindnyájunk számára a hit, az ima, az élet „végső dolgairól” való elmélkedés intenzív pillanata. Az összes szentet ünnepelve és megemlékezve minden elhunyt hívőről, a földön zarándokló egyház a liturgiában megéli és kifejezi azt a spirituális kapcsolatot, amely a mennyei egyházzal egyesíti.

Ma dicsőítjük Istent minden idők megszámlálhatatlan szentjeiért: átlagemberek voltak, egyszerű férfiak és nők, a világ szemében olykor „utolsók”, Isten számára azonban az „elsők” között vannak. Ugyanakkor már ma emlékezünk kedves halottainkra, felkeresve a temetőket: nagy vigasztalást jelent arra gondolnunk, hogy ők már a Szűzanya, az apostolok, a vértanúk és minden szent társaságában vannak a Paradicsomban!

A mai ünnep hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a keresztény hit egyik alapvető igazságára, a szentek közösségére gondoljunk, amelyet megvallunk a Credo-ban. Mit jelent a „szentek közössége”? Szeretetközösséget, amely a hitből születik és egyesíti mindazokat, akik Krisztushoz tartoznak a keresztség erejében.

Olyan spirituális egységről van szó, amelyet nem tép szét a halál, hanem amely tovább folytatódik a másik életben. Mindnyájan egységben vagyunk! Fennáll ugyanis egy megbonthatatlan kapcsolat közöttünk, az e világon élők és azok között, akik már átlépték a halál küszöbét. Mi, itt lent a földön azokkal együtt, akik már beléptek az örökkévalóságba, egyetlen nagy családot alkotunk.

Ez a csodálatos szeretetközösség a föld és az ég között a legmagasabb formában és a legintenzívebben a liturgiában valósul meg, főleg az Eucharisztia ünneplésében, amely kifejezi és megvalósítja az egyház tagjai közötti legmélyebb egységet. Az Oltáriszentségben ugyanis találkozunk az élő Jézussal és erejével, és Rajta keresztül szeretetközösségbe lépünk testvéreinkkel a hitben: azokkal, akik itt élnek velünk a földön és azokkal, akik megelőztek bennünket a másik életben, az örök életben.

Ennek a szeretetközösségnek a valósága örömmel tölt el bennünket: olyan szép, hogy sok hittestvérünk van, akik mellettünk haladnak és támogatnak bennünket segítségükkel és velünk együtt ugyanazon az úton haladnak az ég felé. Vigasztaló az a tudat, hogy vannak más testvéreink, akik már eljutottak a mennyországba, várnak bennünket és imádkoznak értünk, hogy közösen szemlélhessük az örökkévalóságban az Atya dicsőséges és irgalmas arcát.

A szentek nagy közösségében Isten az első helyet Jézus Anyjának akarta fenntartani. Mária a szentek közösségének középpontja, mint az egyetemes egyház Krisztussal való kapcsolatának, a család kapcsolatának páratlan őrzője. Ő az Anya, ő a mi Anyánk. Aki Jézust akarja követni az evangélium útján, annak számára Mária a biztos vezető, mert ő az első tanítvány. Ő a gondos és figyelmes Anya, akire rábízhatjuk minden kívánságunkat és nehézségeinket.

Imádkozzunk együtt Mindenszentek Királynőjéhez: segítsen, hogy nagylelkűen és hűségesen válaszoljunk Istennek, aki arra hív minket, hogy szentek legyünk, mint ahogy Ő Szent (vö. Lev 19,2; Mt 5,48).


(vm)