FAO - élelmezési világnap: a pápa elítéli a „nyereség-isten” nevében elkövetett spekulációkat
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO, október 16-át nyilvánította
az Élelmezés Világnapjává, hogy küzdjön az emberiség nagy részét sújtó éhezés ellen.
A világnapra küldött üzenetében Ferenc pápa elítéli a „nyereség-isten” nevében elkövetett
spekulációkat. Ahhoz, hogy leküzdjék az éhséget a világban, meg kell változtatni a
fejlesztési politikákat és a piaci szabályokat – szögezte le a pápa üzenetében, amelyet
José Graziano da Silva FAO főigazgatóhoz intézett.
Ferenc pápa magáévá tette
milliók kiáltását, akiknek nincs betevő falatjuk, holott nap, mint nap hatalmas mennyiségű
élelmiszer vész kárba. Korunk egyik legdrámaibb paradox jelenségéről van szó, amellyel
szemben tehetetlenül, sokszor közönyösen állunk. Képtelenek vagyunk részvétet érezni
mások fájdalmas kiáltása iránt, mintha olyan felelősségről lenne szó, ami nem ránk
tartozik, ami idegen tőlünk (vö. Evangelii Gaudium 54).
Ahhoz, hogy leküzdjük
az éhséget, nem elégséges segélyt nyújtani a szükséget szenvedőknek. Ehelyett inkább
meg kell változtatni a fejlesztési politikákat, módosítani kell a nemzetközi szabályokat
a termelés és a mezőgazdasági termékek kereskedelmét illetően. Biztosítani kell az
agrár országoknak, hogy önálló mezőgazdasági piaccal rendelkezhessenek.
Meddig
fogják még továbbra is megvédeni azokat a termelési és fogyasztási rendszereket, amelyek
a világ lakosságának nagy részétől megtagadják még a gazdagok asztaláról lehulló morzsákat
is? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Elérkezett az ideje, hogy ne a piac alakulására,
hanem a személyekre és közösségekre gondoljanak elsősorban. Meg kellene változtatni
a munkáról, a gazdasági tevékenység célkitűzéséről, az élelmiszer-termelésről és a
környezetvédelemről alkotott nézeteket is. Ez talán az egyetlen lehetőség arra, hogy
valóban békés jövőt építsenek, amelyet ma az élelmezési bizonytalanság fenyeget.
A
számos országban tapasztalható haladás ellenére a közelmúlt adatai továbbra is nyugtalanító
helyzetről számolnak be, amelyhez hozzájárul az is, hogy általában csökkent a fejlesztésre
szánt állami segély. Egyre inkább el kell ismerni a földművelő családok szerepét,
és fejleszteni kell lehetőségeiket. A táplálkozási igények kielégítését a teremtés
tiszteletben tartásával kell megvalósítani.
A világnak ma sokkal inkább, mint
valaha, szüksége van az emberek és nemzetek közötti egységre. Le kell küzdeni a folyamatban
lévő megosztottságokat és konfliktusokat, keresni kell a válságból kivezető konkrét
utakat, amely bár globális, mégis leginkább a szegényeket sújtja. A katolikus egyház
továbbra is folytatja karitatív tevékenységét a különböző földrészeken, tudatában
annak, hogy a hit akkor válik láthatóvá, ha a gyakorlatban megvalósítjuk Isten emberi
családra és a világra vonatkozó tervét, amely mély és valóságos testvériség, nem a
keresztények kiváltsága, hanem minden népre vonatkozik.