„Ha az egyház megáll, megbetegszik” – Ferenc pápa homíliája

Ferenc pápa október 12-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel hálaadó szentmisét mutatott be az új kanadai szentekért: a francia születésű Lavali Szent Ferencért, Québec első püspökéért, aki 1623 és 1708 között élt, valamint Marie Guyart, a Megtestesülésről nevezett Szent Mária (1599-1672) francia orsolyita nővérért. Mindkettőjüket a québeci helyi egyház megalapítójaként tisztelik.

A szentté avatás – kanonizáció equipollente – formájában már április 3-án megtörtént.
Homíliájában Ferenc pápa idézett az első olvasmányból: Hallottuk Izajás próféta szavait: „Istenünk, az Úr, letörli a könnyet minden arcról…” (Iz 25,8). Ezek a szavak, amelyek tele vannak Isten iránti reménnyel, megjelölik a célt, megmutatják a jövőt, amely felé haladunk. Ezen az úton a szentek megelőznek és vezetnek bennünket. Ezek a szavak felvázolják a misszionáriusok és misszionáriusnők hivatását is.

A misszionáriusok azok, akik a Szentléleknek engedelmeskedve, bátran megélik az evangéliumot. Ezeket az evangéliumi szavakat is, amelyeket az előbb hallottunk: „Menjetek ki az útkereszteződésekre” (Mt 22,9) – mondja a király szolgáinak. És a szolgák kimentek és mindenkit összegyűjtöttek, akiket ott találtak „rosszakat és jókat” egyaránt, hogy elvigyék őket a király lakomájára. (vö. 10. verssor).

A misszionáriusok befogadták ezt a meghívást: elmentek a világ útkereszteződéseire; így olyan sok jót tettek az egyháznak, mert ha az egyház leáll és bezárkózik, megbetegszik, akkor meg lehet rontani mind a bűnökkel, mind az Istentől különválasztott hamis tudománnyal, amely a mondén szekularizmus.

A misszionáriusok tekintetüket a keresztre feszített Krisztusra szegezték, befogadták kegyelmét, és azt nem tartották meg önmaguk számára. Szent Pálhoz hasonlóan mindenkinek mindenévé váltak; tudtak élni nélkülözésben és bőségben, jóllakottan és éhezve; mindent elviseltek Jézusban, aki erőt adott nekik (vö. Fil 4,12-13). Istennek ezzel az erejével volt bátorságuk ahhoz, hogy „kimenjenek” a világ utcáira, az Úrba vetet bizalommal, aki hív.

Ilyen egy misszionárius élete. Végül elkerül otthonából, távol hazájától; gyakran megölik, meggyilkolják őket! Mint ahogy ezekben a napokban történt számos fivérünkkel és nővérünkkel.

Az egyház missziós küldetése alapvetően Isten szeretetének, irgalmasságának és megbocsátásának hirdetése. Ezeket Isten Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása által nyilatkoztatta ki. A misszionáriusok az egyház küldetését szolgálták, a legkisebbeknek és a legtávolabb lévőknek megtörték Isten Szavának kenyerét és mindenkinek elvitték a kifogyhatatlan szeretet ajándékát, amely magának az Üdvözítőnek a szívéből fakad.
Ilyen volt Lavali Szent Ferenc és a Megtestesülésről nevezett Szent Mária orsolyita nővér.

Kedves kanadai zarándokok, szeretnék ma két tanácsot adni nektek, amelyek a Zsidókhoz írt levélből származnak, de a misszionáriusokra gondolva nagyon jót tesznek majd közösségeiteknek.

Az első a következő, ezt mondja Isten szava: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek. Gondoljatok földi vándorlásuk végére és kövessétek hitüket” (13,7).

A misszionáriusok emlékezete támaszt nyújt nekünk abban a pillanatban, amikor megtapasztaljuk az evangélium munkásainak elégtelenségét. A misszionáriusok példái vonzanak bennünket, arra késztetnek, hogy kövessük őket hitükben. Olyan termékeny tanúságtételek, amelyek életet nemzenek!

A második tanács így hangzik: „Emlékezzetek csak az elmúlt időkre, amikor a megvilágosodásban részesültetek és helytálltatok annyi küzdelemben és szenvedésben… Ne veszítsétek el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte. Állhatatosaknak kell lennetek…” (10,32.35-36). Amikor lerójuk tiszteletünket azok előtt, akik szenvedtek, hogy elhozzák nekünk az evangéliumot, ez azt jelenti, hogy mi is tovább folytatjuk a hit jó küzdelmét, alázatosan, szelíden és irgalmassággal, az élet minden napján. És ez meghozza gyümölcsét.
Azoknak az emlékezete, akik megelőztek bennünket, akik megalapították egyházunkat.

Termékeny a québeci egyház! Termékeny sok misszionáriusban, akik mindenhová elmentek. A világ tele volt kanadai misszionáriusokkal, mint amilyen ez a két szent. A tanácsom: ez az emlékezet ne késztessen arra, hogy felhagyjunk az őszinteséggel. Ne adjuk fel a bátorságot! Talán… Nem, nem talán: ez igaz! Az ördög irigy és nem tűri, hogy egy föld ennyire termékeny legyen misszionáriusokban. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy Québec visszatérjen a termékenységnek erre az útjára és adjon sok misszionáriust a világnak.

Ez a két szent, akik megalapították a québeci egyházat, segítsenek bennünket, mint közbenjáróink; a mag, amit elhintettek növekedjen és hozza meg új, bátor és messzelátó férfiak és nők gyümölcsét, akik nyitott szívvel válaszolnak az Úr hívására. Ma ezt kell kérni hazátok számára! És ők a mennyekből közbenjáróink lesznek. Imádkozzunk, hogy Québec ismét derék és szent misszionáriusok forrásává váljon – mondta rögtönzött szavakkal Ferenc pápa.

Íme ennek a zarándoklatnak az öröme és jótanácsa: emlékezzetek meg hazátokban a hit tanúságtevőiről, a hit misszionáriusairól. Ez az emlékezet mindig támaszt nyújt a jövő, a végcél felé vezető úton, amikor „Istenünk, az Úr, letörli a könnyet minden arcról”. „Örüljünk és ujjongjunk” üdvözítő művéért (vö. Iz 25,9) – fejezte be homíliáját Ferenc pápa.

(vm)