Újraházasodott elváltak és homoszexuálisok pasztorációja - összefoglaló a szerda délutáni szinódusi ülésről

A 6. általános kongregáción folytatódott a megbeszélés az Instrumentum Laboris, vagyis a szinódusi munkadokumentumban kijelölt témáról: „A nehéz pasztorális helyzetek” (II. rész, 3. fejezet). Családi helyzetek/az azonos nemű személyek együttélése.

A szinóduson hangsúlyozták, hogy az egyház nem határátkelőhely, hanem egy atyai otthon, tehát fel kell kínálnia, hogy türelmesen elkísér minden személyt, azokat is, akik nehéz pasztorális helyzetben vannak. Az igazi katolikus egyház magába foglalja az egészséges és a válságban levő családokat is, tehát az életszentségre törekvés mindennapi erőfeszítései ne mutassanak közönyt a gyengeség iránt, mert a türelem magába foglalja a leggyengébb aktív segítését.

A házasság semmissé nyilvánítási eljárásaira vonatkozóan sokan kiemelték, hogy az eljárás rövidítésére (és az egyházi bíróságokra több kompetens világi hívő bevonására) van szükség. Ugyanakkor utaltak a felszínesség veszélyének lehetőségére és arra, hogy mindig fontos védelmezni az igazság tiszteletét és a felek jogait. Azért is van erre szükség, mert az eljárás nem áll szemben a lelkipásztori szeretettel és az ítéletet hozó pasztorációnak el kell kerülnie a felek hibáztatását és ösztönöznie kell az esetek pártatlan kezelését. A házasság semmissé nyilvánításával kapcsolatban szó volt arról a feltételezésről, hogy adminisztratív úthoz folyamodjanak, amely nem helyettesítené a jogi utat, hanem kiegészítené azt. Javaslatot tettek arra, hogy a püspököt illeti a döntés, hogy a semmisség ellenőrzésére irányuló kérések közül melyeket kezelje adminisztratív úton.

Erősen hangsúlyozták, hogy tiszteletben kell tartani az újraházasodott elváltakat, mert gyakran hátrányos és társadalmilag igazságtalan helyzetekben élnek, csendben szenvednek és sok esetben a fokozatosan igyekeznek eljutni ahhoz, hogy teljesebben részt vehessenek az egyházi életben. A pasztorációnak tehát nem szabad büntető jellegűnek lennie, hanem legyen irgalommal teli.

Ahol a poligámia, a többnejűség gyakori megjegyezték, hogy ott is csökkenőben van, csak egyes vidékeken jellemző, viszont ma az urbanizáció tör előre. Másrészt emlékeztettek arra, hogy vannak olyan poligámiában élők, akik áttértek a katolikus hitre és szeretnének részesülni a keresztény beavatás szentségeiben. Felmerült a kérdés, hogy vannak-e sajátos pasztorális intézkedések, amelyekkel e helyzeteket kezelhetik a megfelelő megkülönböztetés elvégzése után.

Visszatértek arra, hogy szükség van a házasságra való alaposabb felkészítésre, elsősorban a fiatalok között, akiknek be kell mutatni a szentségi házasság szépségét a megfelelő érzelmi neveléssel együtt, amely ne pusztán erkölcsi buzdítás legyen, ami egyfajta vallási és emberi analfabetizmust eredményez. A jegyesoktatás során szükség van a személy valós növekedésére.

Szerdán este 6-7 óra között a szabad vita során a felszólalásokban bemutattak tapasztalatokat és konkrét modelleket az újraházasodott elváltak pasztorációja terén. Fontos elkerülni, hogy erkölcsi ítéletet mondjunk, hogy a „halálos bűn állapotában” élésről beszéljünk. Ehelyett segíteni kell, hogy megértsék: az, hogy nem járulhatnak az Eucharisztia szentségéhez, nem semmisíti meg teljesen Krisztus kegyelmének a lehetőségét, hanem elsősorban egy objektív helyzetből, egy megelőző felbonthatatlan szentségi kötelék állandóságából fakad. Ebből a szemszögből tekintve többször hangsúlyozták a spirituális szeretetközösség fontosságát. Mindenesetre megállapították, hogy ezeknek a javaslatoknak is megvannak a korlátaik és nincsenek „könnyű” megoldások erre a problémára.

A homoszexuális személyek lelkipásztori ellátása kapcsán is kiemelték meghallgatásuk fontosságát.

Más felszólalások foglalkoztak azoknak a katolikusoknak a kérdésével, akik más keresztény felekezetűvé válnak és akik katolikus hitre térnek más keresztény felekezetből. Érintették azokat a nehéz következményeket, amelyek ebből fakadnak a felekezetközi házasságok számára és foglalkoztak érvényességük értékelésével az ortodox egyházak által biztosított válási lehetőségek tükrében.

Emlékeztettek az 1980-ban megtartott rendes szinódusra, amely „A keresztény család” témájával foglalkozott. Megállapították, hogy milyen nagy változás ment végbe azóta a nemzetközi jog területén. Szükséges, hogy az egyház tudatában legyen ennek és, hogy a kulturális intézmények – mint a katolikus egyetemek – nézzenek szembe ezzel a helyzettel, hogy megőrizzék szerepüket a jelenleg folyó vitában.

(sv)