A család témájával foglalkozó püspöki szinódus 3. és 4. általános munkaülésének
felszólalásaiból

A családdal foglalkozó III. rendkívüli püspöki szinódus a tervezett menetrend szerint folytatja munkáját. Október 7-én délelőtt és délután a Szentatya jelenlétében a munkadokumentum 1. és 2. részéhez szóltak hozzá röviden a jelentkező szinódusi atyák, akik már előre írásban beküldték szövegüket, utánuk pedig a szabad hozzászólások hangzottak el.


Mint ismeretes, az aulában elhangzottakat nem teszik közzé, a sajtót, a Vatikáni Rádió szerkesztőségeit is csak (a nagyobb nyelveken) rövid összefoglalók tájékoztatják. Mi P. Lombardi olasz nyelvű összefoglalóit követjük. Általában fél nap lemaradással, hiszen esti adásunkat már sugározzuk, amikor a délutáni ülésről még nem kaptuk meg az összefoglalót. Keddi és szerdai adásunkban Erdő Péter bíboros szinódusi relátor műsorunknak adott interjújában néhány lényeges kérdést érintett, pl. a rendkívüli szinódus lelkipásztori jellegéről, tehát arról, hogy most a családdal kapcsolatos morálteológiai kérdéseket nem vitatják, bár a szabad hozzászólásokban erről hangzottak el javaslatok.

Most tehát néhány kiragadott téma az október 7-i két munkaülésen elhangzottakból.

Több szinódusi atya hangsúlyozta: fontos feladat, hogy jobban megismertessék az egyházi Tanítóhivatal tanítását a házasságról és a családról. A hitbe való bevezetés, a katekézis, a házasságra való felkészítés legyen folyamatos, a keresztségtől kezdve az egyes szentségek felvétele előtt a keresztény élet minden szakaszán. Tehát nemcsak a sikertelen, felbomlott házasságok orvoslására kell ügyelni, hanem azokra a feltételekre is, amelyek az érvényes házasságot biztosítják. Nem csak a házasságra mint végpontra összpontosítani, hanem az oda vezető útra figyelni. A házasság választása igazi hivatás, hűség és következetesség kell ahhoz, hogy sikeres kegyen.

Több felszólalás érintette a házasságok és a családok nehéz, válságos helyzeteit, illetve a családlelkipásztorkodás feladatait e téren, említették többek között a menekültek, elvándorlók tragikus sorsát. Az Egyháznak nem ítéletet kell hangoztatnia, hanem az igazságot, az „orvosság” az irgalmasság Jézus példájára. A szenvedő családok nem gyors lelkipásztori megoldást akarnak, nem érdekli őket a statisztika, hanem megértést és szeretetet. Több teret kell engedni a szentségi logikának, mint a jogi megfontolásoknak. A szinódusi aulában kitértek a média szerepére, amely gyakran az Egyház tanításával ellentétes ideológiát terjeszti a házasságról és a családról. A katolikusokat jobban ki kell képezni ezen a téren (a média használatára), hogy szakértelemmel, hatásosan közvetítsék sugározva a hívek felé, megértéssel, empátiával, a jézusi irgalmat a keresztény tanítást.

Október 7-én délután, a 4. általános munkaülésen – Ferenc pápa jelenlétében – a családlelkipásztorkodással kapcsolatos javaslatokról tárgyaltak. (182 szinódusi atya vett részt az ülésen.) Kiemelték a kapcsolatot a hit válsága és a család válsága között, hiszen az utóbbinak az előbbi a forrása. A hit persze nem csupán hittételek megvallása, hanem szabad, teljes elkötelezettség, az egész élet rábízása Istenre. Sajnos, sokszor a szentségi házasságra készülő megkereszteltek hite is nagyon gyenge, kezdetleges. Javasolták egy „Vademecum” (Útravaló) elkészítését a családkatekézishez.

A mai közvélemény és gyakorlat meghamisítja a házasság igazi természetét, amely egy férfi és egy nő egysége. Az ateista szekularizmus, a hedonizmus, az értékek válsága lerombolja a személyiségeket és szétmállasztja a családokat. Az Egyháznak, amely „tapasztalt az emberiességben” hangsúlyoznia kell e házasság szépségét és helyettesíthetetlen szükségességét. Az igazi család, amely a Szeretet-Isten visszfénye, megnyit mások felé, kiépíti a kapcsolatokat és így a társadalom alapja.

Több felszólalás foglakozott az afrikai családok sajátos helyzetével: poligámia (többnejűség), szekták, háborúk, szegénység, elvándorlás, a születésszabályozásra gyakorolt nemzetközi nyomás. Az evangelizálásban alkalmazkodni kell az ilyen helyzetekhez, a különböző kultúrákhoz: nevelni a béke, az igazságosság és a szeretet szellemére, előmozdítani a nők szerepét a társadalomban, védeni a jogokat és segíteni az erőszak áldozatait.

Mint minden munkaülés végén, az atyák után, október 7-én is az utolsó órát (18-19), a „szabad felszólalásoknak” szentelték. Ismételten sürgették az evangelizálás új nyelvezetét, a modern technika felhasználást. Valaki azt állította, hogy a házasság felbonthatatlanságának törvénye ellene van a személy javának. A válasz ez volt: valójában a házassági kötelék igazsága és annak állandósága (stabilitása) bele van írva magába a személybe, tehát nem kell szembehelyezni a törvényt és a személyt, mert a törvény segíti a személyt, nehogy elárulja igazságát.

Végül a Család Pápai Tanácsa egy-egy példányt ajándékozott a szinódus tagjainak a családról szóló vaskos kötetéből, Enchiridionjából.

(szf)