Amikor imádkozunk, ne feledkezzünk el életünk történetéről – Ferenc pápa kedd reggeli
homíliája
Az Úr kiválasztotta
népét és elkísérte a sivatagi vándorlása során, egész életén át – állapította meg
Ferenc pápa október 7-én, kedden reggel Rózsafüzér királynője ünnepén a Szent Márta
házban bemutatott szentmisén. Utalt az első olvasmány szavaira: Szent Pál Galatákhoz
írt levelében visszaemlékezik életére, és nem rejti véka alá bűneit.
Amit
Isten népével tett, azt mindnyájunkkal teszi, „Miért minket választott ki az Úr? Én
keresztény vagyok, az a másik pedig még soha nem hallott Jézus Krisztusról”. Ez a
kegyelem műve – volt a válasz. A szeretet kegyelméé. Emlékezzünk tehát életünk konkrét
valóságára, mint ahogy ezt Pál teszi, aki megvallja, hogy kegyetlenül üldözte az egyházat.
Nem mondja, hogy „jó vagyok, ennek és ennek a fia, nemesi származású vagyok”. Nem.
Pál ezt mondja: „üldöztem Isten egyházát”, rossz voltam. Pál visszaemlékezik múltjára
és a kezdetekre.
Ez a szokás, hogy visszaemlékezzünk életünkre, nem nagyon
terjedt el köreinkben – folytatta homíliáját a pápa. Elfelejtjük a dolgokat, a pillanatban
élünk és elfelejtjük a történelmet is. Mindnyájunknak van egy története: a kegyelem,
a bűn, az előrehaladás történte, annyi minden. Jót tesz, ha imádkozunk történetünkre
emlékezve. Pál ezt teszi, amikor elmeséli életének egy részét, de ezt mondja: „Az
Úr kiválasztott engem! Az Úr meghívott engem! Az Úr üdvözített engem! Ő volt útitársam”.
Visszaemlékezni
életünkre annyit jelent, hogy dicsőítjük Istent. Emlékezzünk vissza bűneinkre, amelyektől
megszabadított minket az Úr és dicsőítsük Istent. Pál azt mondja, hogy csak két dologgal
dicsekszik: bűneivel és a Keresztre feszített Krisztus kegyelmével. Pál visszaemlékezett
bűneire és így dicsekedett: „Bűnös voltam, de a Keresztre Feszített Krisztus üdvözített
engem” – és Krisztussal dicsekedett. Ez volt Pál emlékezete. Ezt kell, hogy tegyük
mindnyájan Jézus kérésére.
Jézus ezt mondja Mártának (Lk 10,38-42): „Sok mindenre
gondod van, és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt
választotta”. Ez azt jelenti, hogy hallgatni kell az Úrra, és emlékeznünk kell. Nem
lehet úgy imádkozni minden nap, mintha nem lenne történetünk. Mindnyájunknak van története.
És ezzel a történettel a szívünkben menjünk imádkozni, mint az evangéliumi szakasz
Máriája. De hányszor felejtjük el ezt a történetet, mint Márta, akinek figyelmét elvonta
a házi munka, a hétköznapok gondja.
Istennel való kapcsolatunk nem a keresztség
napján kezdődik: akkor pecsételődik meg. Akkor kezdődik, amikor Isten, öröktől fogva
kiválasztott minket. Isten szívében, ott kezdődik kapcsolatunk.
Emlékezzünk
arra, hogy Isten kiválasztott bennünket. Emlékezzünk a vele való szövetségre. Tiszteletben
tartottuk, vagy sem ezt a szövetséget? Nem: bűnösök vagyunk, és emlékeznünk kell Isten
ígéretére, amelyben soha nem csalatkozunk, ami a mi reménységünk. Ez az igazi imádság
– mondta a pápa. Végül homíliáját azzal a felhívással zárta, hogy imádkozzuk el a
138. (139.) zsoltárt: „Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök,
vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és
pihenésemet”. Ezt imádkozzuk – mondta Ferenc pápa: imádkozzunk és emlékezzünk történetünkre
Isten színe előtt. Mert történetünk Isten irántunk való szeretetének története.