Imádkozzunk azokért, akik valóban szenvednek – kerüljük a „teátrális” siránkozásokat
Szeptember 30-án,
kedden reggel, a Szent Márta házban bemutatott szentmisén Jób könyvének (Jób 3,1-3.11-17.20-23)
soraiból kiindulva, homíliájában Ferenc pápa hangsúlyozta: az élet sötét pillanataiban
a panasz is imává válik, de kerüljük a „teátrális” sopánkodásokat. A pápa emlékeztetett
azokra a valóban nagy tragédiákra, amelyeket a hitük miatt otthonukból elűzött keresztények
élnek napjainkban.
Jób elátkozta születése napját és imája szitkozódásnak
tűnt. Ferenc pápa homíliáját az első olvasmányra összpontosította, amely az életét
elátkozó Jóbot mutatja be nekünk. Nagy megpróbáltatáson ment keresztül: elveszítette
egész családját, minden vagyonát, egészségét. Teste visszataszító sebbé vált. Ekkor
elveszítette türelmét, és ezért mondta ezeket a csúnya dolgokat. Jób ahhoz volt hozzászokva,
hogy mindig az igazságot mondja, és ekkor ezt érezte igazságnak. Jeremiás is szinte
ugyanezeket a szavakat használja: „Vesszen a nap, amelyen születtem”. Káromkodik ez
az ember? – tette fel a kérdést a pápa. Ez az ember, aki egyedül van, ilyen állapotban,
káromkodik? – ez az én kérdésem – mondta a Szentatya.
Jézus, amikor panaszkodik
– Atyám, miért hagytál el? – káromkodik? Ez misztérium – folytatta a pápa. Hányszor
hallottam embereket, akik nehéz, fájdalmas helyzetekben élnek, sok mindent elveszítettek,
egyedül érzik magukat, sorsukra hagyták őket és panaszkodnak: felteszik a kérdést:
miért? Miért? Fellázadnak Isten ellen. És én ezt mondom: „Továbbra is imádkozz így,
mert ez is ima”. Ima volt az is, amikor Jézus mondta az Atyának: „Miért hagytál el!”.
Ez
ima, amit Jób mond. Mert imádkozni annyit jelent, hogy igazságban állunk Isten előtt.
És Jób nem tudott másképpen imádkozni. Az igazi ima a szívből jön, abból a pillanatból
fakad, amelyikben éppen élünk. Ima, az élet sötét pillanataiban, amikor nincs remény,
nincs kilátás. Ma sok ember van Jób helyzetében. Sok jó ember, mint Jób, nem érti,
hogy mi történt vele, miért van a rossz. Annyi testvérünknek nincs reménye. Gondoljunk
a tragédiákra, a nagy tragédiákra, mint például ezekre a testvéreinkre, akiket azért
üldöztek el otthonukból, mert keresztények: mindenüket elveszítették. ’De Uram, én
hittem benned. Miért? Hinni benned átok, Uram?’ – folytatta homíliáját a pápa.
Gondoljunk
a sorsukra hagyott idősekre, a betegekre, a magányosokra, akik a kórházakban vannak.
Az egyház imádkozik mindezekért az emberekért és értünk is, amikor sötétben bukdácsolunk.
Az egyház imádkozik! Magára vállalja ezt a fájdalmat és imádkozik. És mi, akik
nem vagyunk betegek, nem éhezünk, nincsenek különösebb szükségleteink, amikor egy
kicsit sötétségben élünk, azt hisszük, hogy vértanúk vagyunk és abbahagyjuk az imádkozást.
Van, aki ezt mondja: Megharagudtam Istenre, nem járok többé misére! Miért? Egy kis
semmiségért – a válasz. Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy Kis Szent Teréz életének
utolsó hónapjaiban, amikor a mennyországra gondolt, belső hangot hallott: ne butáskodj,
ne képzelődj. Tudod mi vár rád? A semmi!
Hányszor gondolunk erre a helyzetre,
hányszor megéljük ezt a helyzetet. Hányan vannak, akik azt hiszik, hogy a semmi vár
rájuk. Szent Teréz imádkozott és erőteljesen kérte, hogy haladhasson előre a sötétségben.
Ezt úgy hívjuk, hogy türelmessé válunk. A mi életünk túlságosan könnyű, a mi panaszaink
színjátékok. Annyi testvérünk panaszával szemben, akik sötétségben élnek és csaknem
elveszítették emlékezetüket, a reményt, akiket saját magukból is kiűztek, a mi panaszaink
semmit sem jelentenek. Jézus járt ezen az úton: az Olajfák hegyének éjszakájától egészen
a kereszt utolsó szaváig: „Atyám, miért hagytál el engem?”
Ferenc pápa ezután
két dologra mutatott rá: Először is fel kell készülni a sötétség érkezésére, ami talán
nem lesz olyan kemény, mint Jób számára, de mindenképpen lesz sötét időszak életünkben.
Készítsük fel szívünket erre a pillanatra. A második: imádkozzatok, mint ahogy az
egyház imádkozik annyi testvérünkért, akik szenvednek, mert kiűzték őket saját magukból,
sötétségben, szenvedésben élnek, remény nélkül. Az egyház imádkozik ezekért a szenvedő
Jézusokért, akik világszerte mindenütt jelen vannak – fejezte be kedd reggeli homíliáját
Ferenc pápa.