Ferenc pápa vasárnapi találkozása az idősekkel

Mintegy ötvenezer személy gyűlt össze vasárnap délelőtt a Szent Péter-térre, ahol Ferenc pápa az idősekkel és nagyszülőkkel találkozott. Jelen volt XVI. Benedek emeritus pápa is, akit Ferenc pápa a bazilika bejáratánál fogadott. A találkozót Vincenzo Paglia érsek, a Család Pápai Tanácsának elnöke nyitotta meg, köszöntve Benedek pápát, akit „a nagyapák között első nagyapának” nevezett. Következett néhány tanúságtétel, köztük egy iraki (kurdisztáni) menekülté, Mubaraké, aki emlékeztetett nép szenvedéseire.


Ezután Ferenc pápa szólt az egybegyűltekhez: köszönetet mondott azért, hogy sokan eljöttek a találkozóra, és utalva lelkes fogadtatására, megjegyezte: Ez a ti ünnepetek, a mi ünnepünk!” Köszönetet mondott a szervezőknek és különösen XVI. Benedek emeritus pápa jelenlétéért. „Annyiszor mondtam: tetszik nekem, hogy a Vatikánban lakik, mert ez olyan, mint mikor a bölcs nagyapa együtt van a családdal. Köszönöm!”

Ferenc pápa rögtönzött beszédét így folytatta: „Meghallgattam néhány tanúságtételt, amelyek sok-sok idős és nagyszülő tapasztalatait mutatták be. Egy különbözött a többitől: a Kara Qosh-ból jött fivéreké volt, akik a kegyetlen üldözés elől menekültek el. Nekik valamennyien különleges köszönetet mondunk. Nagyon szép, hogy ma eljöttetek ide: ez ajándék az egyháznak. Mi melletek vagyunk, imádkozunk értetek és konkrét segítséget nyújtunk. Az időseken és a gyermeken elkövetett erőszak embertelen. De Isten nem hagy el benneteket, veletek van. Az ő segítségével emlékezet lesztek népetek számára, a mi számunkra is és az Egyház nagy családja számára. Köszönöm! E testvéreink tanúskodnak arról is, hogy a hívő idősek még a legnehezebb megpróbáltatásokban is olyan fák, amelyek gyümölcsöt hoznak. És ez áll a legmindennapibb helyzetekre is, ahol más kísértések támadhatnak, a hátrányos megkülönböztetés más formái. Hallottunk ilyen tanúságtételeket is.”

Ferenc pápa ezután rávilágított arra, hogy az öregség kegyelmi időszak, amelyben az Úr megújítja meghívását: arra hív bennünket, hogy őrizzük meg és adjuk tovább a hitet, hogy imádkozzunk, különösen is másokért, és hogy legyünk közel a szükséget szenvedőkhöz. Az idősek, a nagyszülők képesek megérteni s legnehezebb helyzeteket is: nagy képesség ez! És amikor az ilyen helyzetekben imádkoznak, imájuk erős, hatalmas!

„A nagyszülőkre, akik megkapták az ajándékot, hogy meglássák unokáikat, nagy feladat vár: átadni az élet reménységét, egy család, egy közösség tapasztalatát, megosztani egyszerűen a bölcsességet, ugyanazt a hitet, az értékes örökséget. Boldogok azok a családok, amelyekhez közel vannak a nagyszülők! A nagyapa kétszer apa és a nagyanya kétszer anya. Azokban az országokban, ahol a vallásüldözés kegyetlen volt, - például Albániában, ahova múlt vasár nap ellátogattam -, a nagyszülők keresztelték meg titokban a kisgyermekeket és adták át nekik a hitet. Derék emberek voltak az üldöztetésben megmentették a hitet ezekben az országokban.

Ferenc pápa ezután kitért az idősek otthonaira, amelyek nem börtönök. Ne legyenek olyan intézmények, ahol az idősek elfeledve élnek, rejtetten, mellőzve!

Közel érzem magam az idősek otthonaihoz, és köszönetet mondok azoknak, akik látogatják őket és gondjukat viselik. Az idősotthonok legyenek az emberiesség „tüdői” egy országban, egy városnegyedben, egy plébánián! Az emberiség szentélyeinek kellene lenniük, ahol az időseket úgy gondozzák és őrzik, mint idősebb testvért és nővért. Olyan jót lesz látogatni egy időset! Nézzétek fiataljainkat, milyen tétovák és szomorúak! De ha meglátogatják az időseket, vidámmá válnak!

De, sajnos, léteznek elhagyott idősek is, akiket távol tartanak: ez már rejtett eutanázia! Ez a „kultúra” nagyon nagy baj világunkban, elhagyják a gyermeket, elhagyják a fiatalokat, akiknek nincs munkájuk, magukra hagyják az időseket azzal az ürüggyel, hogy „egyensúlyban” tartsák a gazdasági rendszert, amelynek középpontjában nem a személy áll, hanem a pénz, Valamennyien arra hívattunk, hogy ellenálljunk ennek a „távoltartó kultúrának”! Mi keresztények minden jóakaratú emberrel arra hívattunk, hogy türelemmel másfajta társadalmat építsünk, befogadóbbat, emberibbet, amely nem zárja ki a testi és szellemi fogyatékosokat, sőt éppen ezekhez a személyekhez igazítja fejlődését. Nincs jövője annak a népnek, amely nem vigyáz időseire, nem gondoskodik róluk, mert elveszíti emlékezetét, kitépi gyökereit. Figyelem: ti magatok is felelősek vagytok, hogy elevenen tartsátok gyökereiteket! Imádsággal, az Evangélium olvasásával, az irgalmasság cselekedeteivel. Így maradunk az öregség idején is élő, gyümölcstermő fák. Az élet egyik legszebb ténye a családi élet, a mi emberi családi életünk: megsimogatni egy gyermeket és érezni a nagyapa és nagyanya simogatását. Köszönöm!

A pápa beszéde után kezdődött a találkozó második része, a pápai szentmise.

(szf)