Szűz Mária megmutatja nekünk a fiatalok és az idősek találkozásának útját - Ferenc pápa homíliája az idősek napján

Szeptember 28-án, vasárnap délelőtt több tízezer hívő töltötte meg a Szent Péter teret, hogy részt vegyen Ferenc pápa és az idősek, nagyszülők találkozóján. Jelen volt XVI. Benedek is, akit Ferenc pápa a bazilika bejáratánál fogadott.

Homíliájában a Szentatya gondolatait először az evangéliumi szakaszhoz, Mária Erzsébetnél tett látogatásához fűzte:

Az evangéliumi szakasz, amit az előbb hallottunk Lk (1,39-45) fiatalok és idősek találkozásáról szól. Ez a találkozás tele van örömmel, hittel és reménnyel. Mária nagyon fiatal, Erzsébet idős, de megnyilatkozik benne Isten irgalmassága és már hat hónapja várandós. Férjével, Zakariással együtt várják gyermekük megszületését. Mária ez alkalommal is megmutatja az utat: idős rokonához siet, vele van, hogy segítsen neki, de főleg azért, hogy az idős asszonytól megtanulja az élet bölcsességét.

Az első olvasmány (Kiv 20,12) a negyedik parancsolatot visszhangozza: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked”. Nincs jövője annak a népnek, amelyben nem jön létre ez a nemzedékek közötti találkozás, ahol a gyermekek nem veszik át a szülők kezéből az életről tett tanúságot. Ennek elismerésében, amely azoknak a személyeknek szól, akiktől az életet kaptuk, benne van a mennyei Atya elismerése is – mondta homíliájában a pápa.

Vannak néha olyan fiatal generációk, amelyek összetett történelmi és kulturális okokból erőteljesebben megélik annak a szükségét, hogy önállókká váljanak szüleiktől, mintegy „megszabadulva” az előző nemzedék örökségétől. Egyfajta serdülőkori lázadás ez. De ha nem jön létre a nemzedékek között egy új, termékeny egyensúly, akkor ez a nép elszegényedéséhez vezet, és a szabadság, amely a társadalmat uralja, hamis szabadság, amely csaknem mindig önkényuralommá alakul át.

Ugyanez az üzenet csendül ki Pál apostol Timóteushoz írt buzdításából (1Tim 5,1-8), amely az egész keresztény közösségnek szól. Jézus nem törölte el a családra vonatkozó törvényt, hanem azt kiteljesítette. Az Úr új családot alkotott, amelyben a vérszerinti kapcsolatokat felülmúlja a Jézussal való kapcsolat, valamint az Atya akaratának teljesítése. De a Jézus és az Atya iránti szeretet elvezet a szülők, testvérek, nagyszülők iránti szeretet kiteljesedéséhez, megújítja a családi kapcsolatokat az evangélium és a Szentlélek életnedvével.

Szent Pál arra buzdítja Timóteust, aki főpásztor, tehát a közösség atyja, hogy gyermeki magatartással tanúsítson tiszteletet az idősek és a családok iránt. Az idősebb férfi legyen, mint „atyja”, az idősebb nőt, mint „anyját” tisztelje. A közösség vezetője nem mentesül Istennek ettől az akaratától, sőt, Krisztus szeretete arra készteti, hogy még nagyobb szeretettel teljesítse ezt a feladatát. Szűz Máriához hasonlóan, aki, bár a Messiás Anyjává vált, a benne megtestesülő Isten szeretetétől serkentve siet idős unokanővéréhez.

A pápa ezután visszatért ehhez az örömmel és reménnyel, hittel és szeretettel teli „ikonhoz”. Elképzeljük, hogy Szűz Mária, Erzsébet otthonában hallotta őt és férjét, Zakariást, amint a ma elhangzott zsoltár szavait imádkozták: „Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta…Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogyott” (vö. Zsolt 71,5.9).


A fiatal Mária hallgatta, és szívében megőrizte ezeket a szavakat. Erzsébet és Zakariás bölcsessége gazdagította fiatal lelkét; nem voltak tapasztalt szülők, hiszen ők is első gyermeküket várták, de megtapasztalták a hitet, Istent, azt a reményt, amely Istentől származik: erre van szüksége a világnak minden korban. Mária meghallgatta azokat az idős, csodálattal teli szülőket, kincsévé tette bölcsességüket és ez nagyon értékessé vált számára, mint nő, mint feleség, mint anyuka.

Szűz Mária így mutatja meg nekünk az utat: a fiatalok és az idősek közötti találkozás útját. Egy nép jövője szükségszerűen feltételezi ezt a találkozást: a fiatalok erőt adnak a népnek, hogy előbbre haladjon, az idősek pedig megszilárdítják ezt az erőt az emlékezettel és a népi bölcsességgel – fejezte be homíliáját Ferenc pápa.

(vm)